BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Diák
Lány, aki kijött a villamos alól...
2012.01.16.
Legmegrázóbb...Látni anyut,hogy mennyire aggódik...Szinte mindenben megváltoztatott...Előtte csak magamra gondoltam, az volt fontos, hogy én mit akarok, szóval minden negatív dolog jellemző volt rám... Ma már azt hiszem a szöges ellentéte vagyok a régi önmagamnak. - mondta Pincz Bianka, NB/1-es kézilabdás.
1. Mikor és hogyan ismerkedtél meg a kézilabdával? Hány éve sportolsz versenyszerűen?

Általános iskola 5. osztályában elkezdtem röplabdázni és kézilabdázni és ezek mellett még ritmikus gimnasztikáztam is. Majd hamar rájöttem,hogy ezeket nem tudom egymás mellett csinálni és mindegyikből a maximumot kihozni... A választásom a kézilabdára esett. Az iskolai tesi tanár segített a döntésemben. Felhívta a Siófoki Kézilabda Klub vezetőségét,hogy lenne egy lány,aki tehetséges és szívesen játszana egy Klubban. Majd elmentem az egyik edzésre és azóta is ott játszom. Lassan már 8 éve.


2. Milyen volt az edződdel illetve a csapattársaiddal a kapcsolatod a baleset előtt?

Az edzőmmel nagyon jó volt a kapcsolat, igazából, az egész csapat nagyon jó. Konfliktusok alig vannak,mindenki szeret mindenkit. Ez a baleset után sem változott.


3. Úgy tudom, édesanyád megtért keresztény, aki járt a Hit Gyülekezete helyi Istentiszteleteire. Te vele tartottál, vagy baráti társaság hiánya vagy akármi más miatt inkább nem mentél vele?

Igen,anyu keresztény. Amikor kicsi voltam vele voltam mindig, de kezdtem "felnőni" és fontosabb volt az,hogy más mit gondol rólam, ezért szívesebben voltam "világi" emberekkel.


4. A cserediák program az iskoládon belül zajlott le? Csak Németországba vagy máshova is lehetett volna menni? Hogyan jelentkeztél?

Igen,iskolán belül zajlott le. Csak Németországba lehet menni. Minden évben a 10.-es diákok,akik kéttannyelvű osztályba járnak,részt vehetnek a cserediák programon. Jelentkezni nem kellett,hisz ez szinte "kötelező" volt.


5. Miket vártál a cserediák programtól?

Talán külföldi ismeretségeket,sok élményt és egy feledhetetlen hetet.


6. Melyik városba és milyen családhoz kerültél? Nem volt furcsa csak németül beszélni?

Münchenbe mentünk és egy fiú cserediákot kaptam,aki őszintén szólva az első pillanattól kezdve unszimpatikus volt,de az anyukája és az apukája nagyon kedvesen voltak. Nem,nem volt furcsa, nagyon szeretek németül beszélni.


7. Mikor és hogyan történt a baleset? Figyelmetlenség vagy valami más oka volt?

Egy napot töltöttem el még csak Münchenben és a második nap reggelén,mikor mentünk iskolába megtörtént a baleset. Egyértelműen figyelmetlenség volt. Siófokon nincs villamos,csak kocsik,buszok meg vonatok..Nem voltam hozzászokva.

8.Úgy tudom egy német újság is cikkezett az esetről...

Igen...3-4 újság címlapján ott voltam...


9. Intenzívre szállítottak. Mikor tudtad meg, hogy mi történt?

Délután 4 óra körül ébredhettem fel. Az osztályfőnököm ült mellettem és az első kérdésem az volt,hogy ugye nem vágták le a lábam és ugye nem szólt anyukáméknak,mert majd én szeretném őket felhívni este,hogy minden rendben van..Tehát végig tudtam,hogy mi történt. Emlékeim már nincsenek,amikor felkeltem,akkor olyan volt az egész,mintha álmodtam volna.


10. Milyen orvosi beavatkozásokat hajtottak végre?

Kilenc műtétem volt,az alsó lábszáramról minden leszakadt csak a csont marad,és az izmokat is úgy varrták vissza,bőrt a combomról vettek,és egy izmom elhalt,amit a hátamból vett izommal pótoltak...


11. Mi volt az egészben a legmegrázóbb pillanat? Annak az eseménynek a hatására miben változott meg a gondolkodásmódod?

Legmegrázóbb...Látni anyut,hogy mennyire aggódik...Szinte mindenben megváltoztatott...Előtte csak magamra gondoltam,az volt fontos,hogy én mit akarok,szóval minden negatív dolog jellemző volt rám...Ma már azt hiszem a szöges ellentéte vagyok a régi önmagamnak.


12. Szüleid mikor tudták meg, hogy mi történt? Mi volt a reakció?

Osztályfőnököm értesítette anyut,aki éppen dolgozott. Szüleim elváltak, nevelőapukám pont vidéken volt. Anyu csak aput tudta hívni...Egyből kocsiba szálltak és indultak...Anyu csak Bibliát hozott magával és egy telefont...Nem gondolta hogy 5 hétig ott lesz velem...Osztálytársaim mesélték,hogy apu nagyon lazán fogta fel az egészet, mindig is ilyen volt...De anyu...majdnem minden nap sírt és én vigasztaltam.


13. Hogyan történt meg a végleges és teljes gyógyulás?

Két hónap után kerültem ki a kórházból, ezután gyógytornára kellett járnom. Sokáig nem igen tudtam behajlítani a lábam. Márciusig elhúzódott a gyógytorna, de februártól már elkezdtem az edzéseket. A lábamon volt egy rész, ami nem gyógyult be, így lézeres kezelésre is kellett járnom. Ez májusig tartott. Ezután már minden rendben volt, ma már ugyanúgy tudom használni mind két lábam,és egyáltalán nem fáj semmi sem.


14. Mit szóltak az orvosok a történtekhez?

Nem hitték el,hogy túléltem. Azt mondták,hogy ez lehetetlen.


15. Ahhoz képest, hogy mit vártál a cserediák programtól, végül is mit eredményezett?

Ugyanazt eredményezte...Élmények,feledhetetlen dolgok,külföldi kapcsolatok...Csak kicsit más értelemben.


16. Mikor tudtál újra visszamenni kézilabdázni az NB/1-be?

Ahogy már említettem,februártól edezegettem. Edzőtáborban(augusztusban) már teljes erőbedobással csináltam mindent. Legelőször szeptember végén játszottam.


17. Edződ, csapattársaid és osztálytársaid hogyan fogadták a történteket?

Edzőmet még a baleset napján felhívtam,hogy ne haragudjon de most kórházban vagyok,de egy hét múlva már biztos edzeni fogok... Mondta, hogy először csak épüljek fel és utána majd meglátjuk,hogy hogyan tovább..Mindenki jött be a kórházba látogatóba, amikor már itthon voltam. Nagyon örültek,hogy élek. Mindenben segítettek,amiben csak tudtak.


18. Milyen volt újra visszamenni a baleset színhelyére?

Jó volt...Ez egy olyan lezárás volt. Azt hittem,hogy egy-két emlék vissza fog jönni,de semmi...


19. Tudom, önmagában ez egy borzasztó esemény, azonban a Biblia alapján "minden értünk van". Ennek mi lehetett az "értelme" számodra és azok számára, akik hallják a történeted?

Számomra az az értelme, hogy megváltoztam...Ha nem lett volna a baleset,akkor semmi sem nyitotta volna fel a szemem..Mások számára egy bizonyság, talán, hogy van úgy amikor emberileg lehetetlen valami,de Isten mindig segít..
Publikálta: Diósy Anna
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium