BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Diák
A bogarak barátja
2012.03.25.
Interjú Borbás Mátéval, iskolánk sikert sikerre halmozó biológus–tanoncával, aki még csak 16 éves, de már cikke jelent meg az Élet és Tudományban…

Már kicsi korodban is rajongtál az állatokért?


Igen. Órákig is el tutam ülni egy hangyaboly mellet csak azért, hogy figyeljem, őket hogyan is mozognak. Mindig néztem a természetfilmeket és megszerettem az állatokat.

Mikor kezdtél el komolyan foglalkozni a témával?

Először ötödikes koromban, a tanárunk elvitt egy versenyre, amire nagyon sokat kellet tanulni, és ez után kezdtem el mélyebben beleásni magamat a témába. Majd később TDK (Tudományos Diákköri Konferencia) versenyek is voltak, akkor a bogarakkal kezdtem foglalkozni. Meg érdekeltek az adatok, például mi mekkora stb..

Az állatok minden fajtájával foglalkozol?

Főleg az ízeltlábúak.

Eleinte is ezek érdekeltek?

Először az minden érdekelt, de leginkább a krokodil és a kígyók, de most már főleg a bogarak.

Milyen versenyeken indultál eddig?

Kán Károly, Herman Ottó és a Kitaibel Pál emlékversenyeken. Ezek közül az első volt a legnehezebb, mert, akkor kellet a legtöbb mindent megtanulni, de az óta hozzászoktam a nagy mennyiségű anyagok memorizálásához. A latin neveket például sok idő volt megtanulni, de jövőre már csak át kell futni és jobban fogom tudni. A kedvencem például az astreganus desiantis - gyapjas sutyfű.

Mi volt eddig a legjobb eredményed?

Idén a „Kitain” országos 7. hely. A TDK-n kétszer voltam országos első, és egyszer második, de ezek nem ugyanolyanok. A „Kitainon” Magyarország állatairól van szó, a TDK-n pedig egy szabadon választott témát kell kidolgozni. Nem is muszáj, hogy biológia legyen, azt kell elkészíteni egy dolgozat formájában.

A biológia minden részét szereted?

Az emberbiológiát egyáltalán nem, inkább az állatokat. Egyébként az emberbiológia nem is vesz részt a versenyeken.

Hogy készültök a versenyekre?

Van két folyóirat a Természetbúvár és az Élet és Tudomány. Ebből a két újságból kell felkészülni a kijelölt cikkek alapján.

Hogyan kezdtél a szarvasbogarakkal foglalkozni?

Már régóta akartam velük találkozni, de csak fotókat és filmeket láttam róluk. Aztán egyik nap a testvérem berohant a házba, hogy nézzük már meg milyen bogarak vannak a kertünkben, a fán? Kimentünk, és nagy szarvasbogarak voltak rajta. Onnantól kezdtek nagyon érdekelni, hogy hogyan kerültek ide, mit esznek, utána elkezdtem őket etetni cseresznye lével, mondhatni együtt cseresznyéztünk a bogarakkal. Érdekelt honnan kerültek ide, így jutottam el a kisgombosi tölgyesbe, ahol most is havonta kutatok bogarak után.

Természetes élőhelye a bogaraknak a kertetek?

Nem, nem feltétlenül. 2008-ban a papám eladta a telkét, és hozott onnan egy csomó fát, hogy tüzeljük el télen, és abból rengeteg érdekes bogár került elő. Akkor azokat vizsgáltam. Ez pont akkor volt mikor a TDK dolgozatomat írtam, lehet, hogy volt valami trükk a dologban, mert utána el is tűntek. Megfogtam, a kezembe vettem őket, az volt a legérdekesebb az egészben, le is fotóztuk. Volt, amelyik megharapott. Néztük, hogy harcolnak egymással, hogy küzdenek meg a kis hímek az óriásokkal, visszamásznak és harcolnak tovább, nem adják fel. Ez azért inspiráló volt.

Van rovar gyűjteményed?

Persze. Most éppen kettő van, de fogunk még csinálni. Én csak elpusztult bogarakat teszek bele, főként a tölgyesben szedem össze a tetemeket.

Van esetleg más forrásod is a bogarak beszerzésre?

Hát a szomszéd megkérdezte, hogy minek dugdossuk a fejünket a bokrok alá? Mondtuk neki, hogy csak bogarakat keresünk. De a gyülekezetben is elterjedt, hogy versenyzek és gyűjtöm a bogarakat, és sokan elkezdtek hozni különböző fajtákat, hogy ez vajon micsoda, hogy kell-e, mert találta itt meg ott. Így folyamatosan gyarapodik a gyűjteményem. A legkülönlegesebb állat onnan származik, hogy a szüleim elutaztak Izraelbe, és ott találtak egy cincért, pontosan nem is tudjuk, hogy milyen, mi csak izraeli cincérnek hívjuk. Ez a legkülönlegesebb.

Keltetsz otthon saját bogarakat?

Igen, például most is az unokatestvérem találtak egy hatalmas lárvát, vagy orrszarvú-, vagy szarvasbogárlárva. Befőttes üvegbe raktam egy korhadt fát, és a lárvát. Nagyon érdekes látni az üvegen keresztül, hogyan táplálkozik, végig követjük az életét. Hannibálnak hívják. Ezen kívül rózsabogarakat is keltettem már üvegben, aztán szabadon engedtem őket.

Nevet is adsz a bogaraidnak?

Igen, az első szarvasbogár szériának adtam nevet. A külső tulajdonságaik alapján, (pl.: Sebhelyes, Góliát, Törött arc stb.,) de azért szabadon szoktam őket ereszteni. Volt, amelyik megtelepedett a fánkon, de a madarak elkapkodják őket, mert könnyű célpontok, és fehérje gazdagok. Volt egyszer hogy egy félbeharapott szarvasbogár (csak a feje volt meg) mégis megcsípte a testvérem ujját, szóval azért vigyázni kell velük. Amint észreveszik, hogy élő ember vagy, megharapnak.

Írtál egy cikket az Élet és Tudományba, ott milyen témát választottál?

Igazából a Ktain nyertem a kiselőadásommal, és arról írtam a cikket, (A xilofág bogarak biodiverzitása a kisgombosi tölgyes és legelőerdőben). A TDK-s kutatásaimat foglaltam össze az előadásban, és a cikkben is. A fánktól egészen a tölgyesig bejárt úton milyen bogarakat találtunk.

Milyen érzés hogy az egy ilyen neves lap hozta le a cikkedet?

Hát nem rossz, talán ha felkérnek, még írok, de nem biztos, talán ha biológus lesz belőlem, akkor írok még cikkeket.

 

Többször említetted a kisgombosi tölgyest, ez milyen hely, hol található?

Ez egy legelőerdő a városunktól 8 km-re. Egykor itt disznókat legeltettek, meg makkoltattak. Ezért hagyás fák alakultak ki. Ami azt jelenti, hogy a fák külön-külön állnak, nem összefüggő az erdő. Rendkívül gazdag a rovarvilága, és kisemlősök is találhatók a területen. Főként erről írtam a cikkben.

Van példaképed, ezen a pályán?

Igen, felvettem a kapcsolatot Dr. Csóka György zoológussal. Úgy találtunk rá, hogy kaptam egy könyvet a xilofág bogarakról, amit ő írt, és kiderült, hogy az egyik ismerősöm beszélt már vele, és megkértem, hogy ismertessen minket össze. Segített az első TDK dolgozatomban, sok tanáccsal látott el. Most a cikk írásában is kikértem a véleményét, és segített is, és úgy kezel, mint egy kollégáját.

Mi volt eddig a legnagyobb élményed?

Mikor először találtunk hőscincért, ami hatalmas vagy tíz centi a csápja, ez volt a legnagyobb élmény.

A családi kirándulásokon is figyelitek a rovarokat?

Igen. Elindulunk, és azonnal beindul a bogarászás, mindenki a fák tövében, és a bokrok alatt keresi a különleges példányokat. De van, hogy kimegyünk a tölgyesbe éjszaka lámpázni, és próbálunk bogarakat találni. Fényképezzük őket, az elpusztultak többségét hazavisszük. Ha ismeretlent találunk, hazaérünk, és azonnal elkezdjük beazonosítani. Az egész család nagy rajongó.

Gratulálunk az eddigi eredményeidhez és további sok sikert és jó bogarászást!

Interjút készítette: Ács Borbála (10.b)

Publikálta: Diósy Anna
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium