BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Diák
Jeruzsálemet hegyek veszik körül...
2012.07.27.
Interjú iskolánk három futójával, Bakó Áronnal (13.b), Ludvig Benjáminnal (11.a) és Üveges Ariellel (9.a), akik a Jeruzsálemi Utcai Maratonon 2012 márciusában kiváló teljesítményt nyújtottak.

 

1. Úgy tudom a Jeruzsálemi Utcai Futóverseny terepe a világon az egyik legnehezebb, az óriási szintkülönbségek miatt. A nehéz terep és a viharos időjárás mennyiben nehezítette a futást?

 

Ludvig Benjámin: Sokszor futottam már 10 km körüli távot, de ilyen keményet még sosem sikerült tapasztalnom. Ha jól emlékszem, a jeruzsálemi főpolgármester, Nir Barkat úr, aki már több félmaratoni és maratoni versenyt teljesített a világ több pontján, nyilatkozta azt, hogy a jeruzsálemi a világ legnehezebb terepe. Ettől függetlenül talán éppen a pálya nehézsége jelentette azt a komoly kihívást és motivációt, ami miatt – többek között – elindultunk ezen a versenyen. Az időjárás sem fogadott igazán kegyeibe minket, de ahogy én hallottam, senki sem panaszkodott, és ezt én is alá tudom támasztani. Futás közben nincsen nagyon idő a szélsőséges időjárási körülményekkel törődni, ez benne van a pakliban, menni kell tovább. Engem az a tudat is tud bátorítani, hogy most nem csak nekem fúj teljesen szembe a szél, vagy nem csak felettem kezd el szakadni a jégeső, hanem a többi versenyzőt is ugyanúgy érintik ezek a körülmények. Szerintem jobb is volt ilyen környezetben futni, mint negyven fokos hőségben, ráadásul így biztosan megmarad emlékként a futás ezen része is.

 

Üveges Ariel: Valóban a világ egyik legnehezebb terepe ahol futóversenyt rendeztek. A szint különbségeket úgy kell elképzelni mintha fölfutnánk egy 50 emeletesházra aztán le és futnánk tovább. Igazából nem volt jó hasonlat, mert több emelkedő volt mint amennyi lejtő. A legnagyobb kihívás valójában viharos szél és az orkáni pöffök jelentették. Szinte csak szembeszél volt,és a végén még jégeső is.

Izraelben ilyenkor már 25-30 C fok körüli hőmérséklet szokott lenni, most a maximum 13 fok volt.

 

Bakó Áron: Ez tényleg egy rendkívül nehéz terep, amely nagyon kimeríti az embert, ráadásul az erőt is nagyon nehéz emiatt beosztani, de nem a legnehezebb, hiszen az extremitást szinte a végtelenségig lehet fokozni. Az pálya és az időjárás természetesen nekem se tette lehetővé, hogy egy olyan időt fussak, ami síkon is jó lenne, de azt gondolom nekem a helyezés tekintetében az idei körülmények előnyömre voltak, ugyanis tájfutó lévén illik bírnom az emelkedőket, valamint a szélsőséges időjárást.

 

2. Mennyiben volt más a több ezer éves város: Jeruzsálem utcáin futni, mint egy átlagos pályán?

 

Üveges Ariel: Óriási élmény volt számomra, történelmi helyszínek között futni. Benny Elon, volt Izraeli Turisztikai Miniszter azzal buzdított minket hogy ugyanezen az útvonalon ment Ábrahám mikor az Úr elhívta Úr városából. Mondta nekünk hogy a futásunk nem csak a versenyért legyen, hanem imaként is szolgáljon.

 

 

Ludvig Benjámin: Természetesen nagyon nagy élmény volt Jeruzsálemben futni, egy ilyen óriási tömegben – hiszen több mint 4000 induló volt a 10 kilométeres távon. A Bibliában is meg van írva,hogy Jeruzsálem hegyekre épült város – hát ezt teljes mértékben megtapasztalhattuk:a jeruzsálemi pálya a világ egyik legnehezebb ilyen jellegű pályája, tényleg nagyon erős emelkedők és lejtők váltják egymást. Ettől függetlenül számomra nagyon üdítő volt pl. a pálya azon szakaszán futni, amely az Óvároshoz tartozott, de úgy összességében is semmihez sem hasonlítható a jeruzsálemi futás, ez egy külön világ...

 

Bakó Áron: Futás közben, ha valaki a maximumot ki akarja hozni magából, akkor igyekeznie kell minden egyébtől elvonatkoztatni, tehát a lehető legkevesebb dolgot észrevenni, és ennél a távnál pedig nem gondolni a fáradságra, tehát nem „elfutni az elejét”, azaz tartalékolni, hogy a végén is bírjuk a tempót. Ez teljesen nem sikerült, ugyanis az óvárosban elgondolkodtam egy kicsit, és ez a részidőimen látszott is utána.

 

3. Első alkalommal voltál Izraelben? Hány napot töltött Jeruzsálemben a magyar csapat?

 

Bakó Áron: Igen, ez volt az első és remélem nem az utolsó! Én nyolc napig voltam kint, de a résztvevők zöme csak 5 napot, néhányan pedig még utánunk is kint maradtak.

 

Ludvig Benjámin: Ez volt az első alkalom, hogy meglátogathattam a Szentföldet, személyesen összesen 5 zsúfolt és esemény teli napot töltöttem Izraelben. Március 14-én érkezett meg a gép a tel-avivi Ben Gurion reptérre, és március 19-én délelőtt indult vissza a csapat azon része, amellyel én is tartottam.

 

 

Üveges Ariel: Voltam már előtte Izraelben. Most a csoport egy részével 6 napot töltöttünk kint.

 

 

4. Világklasszis kenyai, etióp és jamaikai futók is indultak, közülük jónéhányan keresztények. Tudtommal, a magyar csapat tagjaival beszélgetésbe is elegyedtek. Személyesen te beszéltél velük? Ezek az afrikai versenyzők azon a távon is indultak, amin te, vagy csak a teljes maratoni távon?

 

Ludvig Benjámin: Alapvetően a világ hosszútávfutó élvonalát az afrikai, azon belül is a kenyai és etióp futók alkotják, és nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy a világ legjobb versenyzői is képviselik magukat a Jeruzsálem Maratonon. Ráadásul a verseny előtti napon a versenyközpontban szerencsénk volt személyesen is találkozni velük, vagyis pontosabban a másnapi verseny győzteseivel. Mivel ebbe az épületbe már az egységes futómezünkben mentünk be, rögtön nagy feltűnést keltettünk, és az említett kenyai atlétáknak annyira megtetszett a szerelésünk és a csapatunk, hogy ők kértek meg minket, nem csinálhatnának-e velünk egy közös fotót? Természetesen mi éreztük megtisztelésnek az alkalmat, és azonnal össze is álltunk egy csoportképre. Ez mindenképpen egy nagy élmény volt.

Ahogyan én észrevettem, az afrikai versenyzők – feltehetőleg a nagy létszámuk miatt – „felosztották”egymás között a versenyszámokat, így minden távon fölényes fekete győzelem született. A legjobbak valószínűleg a maratonon indultak, de jutott bőven a rövidebb távokra is világklasszis versenyző.

 

Üveges Ariel: Az ismerkedés úgy kezdődött, hogy nagyon tetszett nekik a mezünk és megkérdeztek minket, hogy szabad-e egy közös fotót. A világklasszisok tőlünk kérdezték meg, hogy lefotózkodhatnak-e velünk? Normál körülmények között a beszélgetés úgy zajlott volna, hogy mi kérjük meg őket és nem ők minket. Ez a jelenet a sajtótájékoztatón zajlott le. Mivel minden riporter a kenyai sztárokra vadászott, és az idő is rövid volt, ezért nem volt szerencsém, hogy beszélgetésbe kezdjek fekete barátainkkal.

 

Bakó Áron: Sajnos én sem beszéltem velük, „csak” a közös fotón vagyok rajta. A félmaratonon is indultak szép számmal, azok közül, akik megelőztek, ha jól tudom 8 színes bőrű induló volt. (szerk.: összesített 11. hely)

 

5. Több TV stáb is foglalkozott a magyar csapattal. Úgy tudom, egy kisfilmet is forgattak...

 

Üveges Ariel: Többen kértek tőlünk interjút, mint például az Izraeli, a Francia és az Argentin TV. A videót a turisztikai központban játszották le.

 

Bakó Áron: A kisfilmről nem tudok, de ez nem jelenti, hogy nem forgatták. Az biztos, hogy egy jó pár felvétel készült rólunk főleg, amikor megjelentünk a kék mezünkben, és a csapat vezetőjével, Üveges Péterrel is vagy öt interjút készítettek.

 

 

Ludvig Benjámin: Főleg a verseny előtti nap rohamoztak meg bennünket a tévések, ha jól emlékszem, izraeli, argentin és természetesen magyar tévések is készítettek riportot velünk (de valószínűleg ennél több interjú is készült, csak én erről nem tudok). Az izraeli állami televízióval külön is volt egy egyeztetett találkozónk a Jaffa kapunál, ahonnan csodás kilátás nyílt a városra és az Óváros falaira, itt valóban készült egy kisebb riportfilm is. Ezen kívül az ATV televízió készített egy komolyabb riportot a magyar csapat szerepléséről, sőt, a versenyről élő bejelentkezés is volt, és egy remek anyagot sikerült készíteni a magyarokról.

 

6. A verseny előtt mire számítottál és végül is mi lett az eredmény? Melyik távot és mennyi idő alatt teljesítetted?

 

Üveges Ariel: Tíz kilométeren indultam. Én úgy voltam vele, hogy ha apa csak egy percet ver rám akkor nagyon boldog leszek. Ami az időt illeti, 45 perc körül szerettem volna végezni. Ennek ellenére végig apával tudtam tartani a tempót és az utolsó egy kilométernél apa monda hogy: "Ha van még benned, akkor menjél!" És ezzel ott hagytam. Az utolsó 20 méternél sprinteltem és pontosan 44 perc 17 másodperc alatt teljesítettem a távot.

 

Bakó Áron: Még itthon reménykedtem abban, hogy 3:50-es (3 perc 50 másodperc) ezrekkel le tudom majd futni, ez olyan 80 perces idő lenne. De aztán megláttam Jeruzsálemet… Amit, mint tudjuk, hegyek vesznek körül. Gyorsan módosítottam a tervemet 4 percesre, ami 84:24-es idő lenne és végül 84:02 lett. Helyezésben nem számítottam ilyen jóra (félmaraton: összetett 11), 25-ön belülre vártam magamat, de jobban bírtam a többieknél a szintet és az időjárást, és emellett egy ügyért futottam, melyet Isten is támogat, s így már csak ezért is velem volt és ez is sok erőt adott.

 

Ludvig Benjámin: Habár az elutazás előtt nézegettem az előző évi eredményeket, számítottam rá, hogy jóval nagyobb érdeklődés fogja övezni az idei versenyt, és ezen sejtésem be is igazolódott. Reméltem, hogy egy jó futással sikerül helyezést, vagy akár egy dobogót is elérnem, de a korosztályos első helyezésem számomra is nagy örömöt jelentett. Főleg nem is a személyes siker tetszett, hanem az, hogy ezen keresztül a Mindannyian Együtt Jeruzsálemért mozgalmat és a Hit Gyülekezetét sikerült eredményesen képviselni és dicsőséget szerezni, és ezáltal is jobban demonstrálva azokat a célokat, amelyekért kiutaztunk.
(szerk.: Tíz kilométer: 37:12 )

 

7. A Mindannyian Együtt Jeruzsálemért mozgalom csapata főleg olyan versenyzőkből állt, akik az egészségük megőrzése érdekében kezdtek el futni. Te azonban profi junior futó vagy. Mennyi edzés szűkséges ilyen teljesítmény eléréséhez?

 

Bakó Áron: Az pontosabb lenne, hogy amatőr, de junior válogatott tájfutó vagyok. Ehhez szerencsére nem kell emberfeletti mennyiséget edzeni, mint az atlétáknak, viszont majd’ minden hétvégét rá kell áldozni a sportra a fejlődés és az egyesületi és szövetségi támogatás érdekében.

Azaz heti ötöt, hatot.

 

Ludvig Benjámin: Mivel versenyszerűen sportolok, a megfelelő munka elengedhetetlen a siker eléréséhez. Ennek megfelelően hetente 6 edzésem van, azaz minden délután futok, a vasárnap általában pihenőnap szokott lenni. Azonban szükséges megjegyeznem, hogy más sportágak versenyzői ennél gyakran kétszer többet edzenek, a reggelt is edzéssel kezdik, és az iskola után is a munkához térnek vissza. Szerencsére az iskolából is ismerek néhány ilyen élsportolót, és minden elismerésem az ő általuk elvégzett munka iránt.

 

 

Üveges Ariel: Én nem vagyok profi junior futó! Tehetségem van, de nem vagyok profi. Életem első 10 kilométerét futottam, és voltam olyan szerencsés hogy Jeruzsálemben futhattam le. Előtte 7-8 kilométereket futottam. Legtöbben nem most kezdték a futást, csapattársaim többsége fénykorában profi futó volt.

 

8. Többen felfigyeltek az egységes mezre és a rányomtatott angol szövegre: All togother for Jerusalem. Mi volt ennek a célja?

 

Bakó Áron: Mi azt képviseljük, hogy Jeruzsálem Izrael egy és oszthatatlan fővárosa kell, hogy legyen. Ezt úgy képviseltük, mint európaiak; magyarok; én, mint budapesti; mint keresztények, a Hit Gyülekezete tagjai és az All together for Jerusalem alapítvány képviselői.

 

Ludvig Benjámin:

A Mindannyian Együtt Jeruzsálemért mozgalom keretében és a Hit Gyülekezete képviseletében futottunk, úgy gondolom, ezzel már önmagában is átadtunk egy nagyon konkrét üzenetet, amit a futómezünkön is képviseltük. Ezen kívül a külföldi és izraeli sajtósoknak adott interjúkban is kiemeltük a Jeruzsálem és a zsidó nép melletti kiállásunkat, mint a futásunk egyik célját. A csapatunk egyik tagja nyilatkozatában is hangsúlyozta, hogy habár Magyarország a múltban és a jelenben is követett el hibákat, vétkeket a zsidó néppel szemben, ezzel a futással is mintegy bocsánatkérésünket akartuk kifejezni, és demonstrálni, hogy Magyarországon igenis vannak olyan csoportok is, amelyek támogatják a zsidókat, Izraelt és Jeruzsálemet.

 

Üveges Ariel: A Mindannyian Együtt Jeruzsálemért nevű alapítványt képviseltük. Az üzenetünk az volt minden nemzet számára, hogy mi kiállunk Izrael mellett, és hogy Jeruzsálem az egy és oszthatatlan fővárosa. Ha valamikor szüksége van támogatásra Izraelnek a nemzetektől akkor most igen. Mi ezt vállaltuk, a nemzetünk és a Hit Gyülekezet nevében is.

 

9. Magyarországot csak a Hit Gyülekezete csapata képviselte, vagy voltak más magyar indulók is?

 

Üveges Ariel: Jelentős létszámú magyar csapatként csak mi indultunk.

 

Ludvig Benjámin: Habár Magyarországot ezen a versenyen a Hit Gyülekezete csapata képviselte a legnagyobb létszámmal, de a többiek mesélték, hogy találkoztak más magyarokkal is a versenyen. Én ezt sajnos nem tudom megerősíteni, de teljes mértékben hiszek az ilyen beszámolóknak. Magyar vonatkozásban azt érdemes még megemlíteni, hogy több alkalommal volt olyan,hogy Izraelbe kivándorolt, de magyar származású zsidókkal találkoztunk az utcán, akik nagyon megörültek, amikor magyar szót hallottak pl. a villamosmegállóban. Egyesek beszámoltak arról is, hogy a verseny közben a nézők közül is magyarul szurkoltak egyesek, amikor meglátták, hogy Magyarországról jöttünk.

 

Bakó Áron: Tudtommal csapatként csak mi voltunk jelen, de lehetett néhol magyar beszédet is hallani a verseny alatt.

 

10. Mi volt a legnagyobb élmény az egészben?

 

Bakó Áron: Talán a massadai kirándulás és a falnál való imádkozás, de ezt nehéz megmondani.

 

Ludvig Benjámin: Elég nehéz feladat egy többnapos izraeli útból egyetlen élményt kiragadni, de ha már futásról volt szó, számomra nagyon nagy élményt jelentett már maga a verseny is. Korábban már indultam utcai futóversenyeken, de azok maximum 100-150 indulóval rajtoltak. Itt azonban a rajt előtt is megdöbbentett, hogy a világ minden tájából jöttek ide, Jeruzsálembe emberek, hogy fussanak az Örök Város mellett. Az a több mint 4000 fős tömeg, aki elindult a tíz kilométeres távon, és Jeruzsálem utcáin fut – számomra semmihez sem hasonlítható élmény.

 

Üveges Ariel: Üveges Ariel: Rengeteg élményem volt: kezdve, hogy Benny Elon fogadott minket, hogy találkoztunk a kenyai sztárokkal, hogy Jeruzsálemben futhattam, de ami még ennél is nagyobb élmény volt az, hogy mi egy kisebb magyar csoport, mi képviseltük a magyar nemzetet.

A verseny után két perccel odajött hozzám egy magyar származású zsidó bácsi és csodálkozva megszólított, hogy:
-"Hungary"?
Én a kimerültségtől nem fogtam fel, hogy hozzám beszél. Miután személyesen odajött hozzám, elmondta, hogy 10 éve már nem beszéli a nyelvünket és egy rövid beszámolót tartott, hogy a családjából már csak ő él, mert a magyar nácik lemészárolták a családtagjait.
Alélt állapotban próbáltam összeszedni magam és az angolnyelvre koncentrálni. Az elmondattak keretében bocsánatot kértem a Magyar Nemzet nevében a holokauszt borzalmaiért.
Ő erre ennyit mondott: "Megbocsátok, de a múlton már nem tudsz változtatni, és ha sokat foglalkozol a múlttal lemaradsz a jelenről. Most nem a Soá a legfontosabb, hanem az hogy Izraelben béke legyen." Ez a mondata teljesen megfogott. Furcsa, hogy Izrael nagyon hamar túllépett a múlton és a jelent formálják. De sajnos, mi még a múlton sem vagyunk túl, mi még nem tudtuk tisztázni a holokausztot sem, ez a helyzet. Ezen kívül még beszéltünk a versenyről, meg arról, hogy mi mért mentünk ki a Szentföldre azt is elmondtam neki, hogy miért szeretjük Izraelt. Ezután elköszöntünk egy mástól. Őszintén erre a jelenetre büszkébb voltam, mint a versenyen elért eredményre, mert én tudtam, hogy ez volt a cél, az, hogy jó benyomást keltsünk Magyarországról és természetesen a Hit Gyülekezetéről.

 

11. A versenyen kívül hogyan teltek a napok Izraelben? Úgy tudom, az egyik múzeumban a kumráni tekercseket is láthattátok. Ezek pontosan hol vannak kiállítva?

 

Ludvig Benjámin: Az izraeli kinn létünk során (szerencsére) nem csak a versenyre került sor, hanem igyekeztük minél inkább kihasználni a rendelkezésünkre álló időt. Mivel én négy teljes napot töltöttem Izraelben, ennek megfelelően kifejezetten zsúfolt programunk volt. A szerdai nap az utazással, megérkezéssel, elhelyezkedéssel telt el. Csütörtökön délelőtt Benjamin Elon volt turisztikai miniszter úrnál tettünk látogatást, a Shalom Jerusalayim Centerben, ahol a rabbi külön üdvözölt minket, sőt, meg is áldott minket. Ezek után meglátogattuk a Kerti Sírt (Jézus egyik feltételezett temetkezési helyét), majd egy kiadós kirándulás következett az Óvárosban. Természetesen a Nyugati Falat – vagy ahogy itthon gyakrabban mondjuk, a Siratófalat – is meglátogattuk, habár a Siratófalnál való imádkozás minden nap „kötelező” program volt. Szombaton a Holt-tenger, a maszadai fellegvár és a sivatag szerepelt a programban, vasárnap pedig egy összetettebb jeruzsálemi túrán vettünk részt, többek között a Gecsemáné kert, az Olajfák hegye, a Via Dolorosa, a Yad Vashem holokauszt-emlékközpont és a Könyv Szentélye is röviden szerepelt a programban, az utóbbi

múzeumban őrzik a kumráni tekercseket és az Ézsaiás könyvének tóratekercsének egy részletét. Összességében valóban nagyon sűrű volt ez a négy nap, úgy fogalmaznék, hagytam még elegendő látnivalót a következő alkalmakra is…

 

12. Jövőre újra Jeruzsálemben?

 

Üveges Ariel: Nagyon szeretnék kimenni, de nem tudom, hogy mit hoz a jövő.

 

Ludvig Benjámin: Ha az Úr megadja és élünk, és természetesen lesz újra lehetőségem kimenni Izraelbe, jövőre, vagy a következő évek valamelyikében a legnagyobb örömmel utazok ki újra Jeruzsálembe, és indulok el a versenyen. Ez egy olyan dolog, amit érdemes újra és újra feleleveníteni… 

Bakó Áron: Ha az Úr megadja és élünk!





Fotókat készítette: Pajor Kristóf és Pátkai Benjámin

 

 

Publikálta: Diósy Anna
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium