BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Diák
Az életmentő diplomata
2012.01.24.
Egy név: Raoul Wallenberg. Számos személy van a történelemben, akiknek, ha a nevét meghalljuk, rossz tettek, rossz döntések, rossz választások jutnak eszünkbe. Egészen kevesen vannak azok, akikre az utókor is nyugodt szívvel tudja mondani: Igen, ez az ember megtette azt, amit meg kellett tegyen! Ő egy olyan ember volt, aki, mert harcolni az élet és az igazság mellett. Raoul Wallenbergről ezt el lehet mondani.
2012. január 18, szerda, délután fél öt. A Nyelvi 1-es teremben már gyülekeznek.
A pulpitus, mikrofon, kamera beállítása már megtörtént. Néhány perc és elkezdődik a K!áltójel Diákegyesület szervezésében, Louise Von Dardel előadása.
A hölgy a svéd életmentő diplomata: Raoul Wallenberg unokahúga. Luise Von Dardel és Maria Halpen, akinek a férje visszajött Auswitzból, kedden nyitották meg hivatalosan is a Wallenberg évet a Nemzeti Múzeumban.

Pécsi Tibor tanár úr kezdte az előadást, röviden felvázolva a hallgatóság előtt a svéd diplomata életét.
Raoul Wallenberg 1912. augusztus 4-én született, Stockholmban az egyik legbefolyásosabb svéd bankárcsaládba. Korán árvaságra jutott. A család azonban gondoskodott róla, hogy a legjobb taníttatásban részesüljön, abból a célból is kifolyólag, hogy átvehesse egy külföldön működő kereskedelmi bank vezetését.
A középiskolában a svéd nyelv mellett megtanult angolul, németül és franciául.
A tervek szerint a Harvard Egyetemen tanult volna tovább, azonban ez máshogy alakult… Michigani tanulmányai után Dél-Afrikába küldték ki, majd az akkori Palesztin Mandátum alatt lévő területre, Haifába került gyakornoknak egy holland bankhoz.
A hajón találkozott először német zsidó származású emberekkel, akikkel szemben akkor még voltak ellenérzései. Azonban a kint eltöltött idő alatt ez az ellenszenv átalakult megbecsüléssé és tiszteleté, mivel látta, hogy az ottani zsidóság felvirágoztatja azt a területet, ahol él.

1944. március 19.-én a németek megszállják az országot. Sztójay Döme a Végső megoldás lebonyolításában teljesen kiszolgálta a németeket, és erre Horthytól is szabadkezet kapott. Így, mire Wallenberg Magyarországra érkezne, a vidéki zsidóságot már deportálták.
Wallenberg cégének megszakadnak a magyar kapcsolatai 1944-ben, mivel a cég magyar kihelyezettségének egy zsidó volt a vezetője.
OSS (amerikai hírszerző szolgálat) stockholmi ügynöke, Iver Olsen nevezte ki Wallenberget a budapesti feladatra. Küldetésének három célja volt. Az első, hogy az üzleti kapcsolatokat újra beindítsa Svédországgal, második: a magyar zsidókat megmentse a Végső megoldástól, a harmadik, pedig, hogy a magyar vezetőség álláspontjáról, illetve gondolkodásmódjáról „tudósítson” a Svéd semleges országnak.
1944. június. 9-én befejeződött a magyar zsidók deportálása. Wallenberg a pesti zsidók megmentése érdekében felvette a kapcsolatot svájciakkal, svédekkel, spanyolokkal, portugálokkal, a magyar cionistákkal és a Vatikánnal.
Schutzpassokat, azaz semleges országhoz tartozó védleveleket bocsájtottak ki. Mivel Wallenberg mérnök volt, szeretett ilyeneket rajzolgatni, mondta Louise Von Dardel. Valamint Védett házakat is kijelöltek, amelyekbe a Schutzpassal rendelkező személyek költözhettek.

1944.október 15.-én a nyilasok puccsal átvették a hatalmat. December közepén a nyilasok már menekültek ki az országból. Wallenberg már fenyegetve érezte magát és állandóan lakhelyet változtatott.

Január 7.-én a front elérte a hatodik kerületi Benczúr utcát, ahol Raoul egy barátja Ocskay László százados lakott, aki befogadta a lakására. Ocskay szintén embermentő volt, Rongyválogató századában 2500 üldözött férfit, nőt és gyermeket mentett meg. (A megmentettek között volt többek közt Goda Gábor, Kossuth-díjas író, Kadosa Pál, zeneszerző, Kabos Ede, kardvívó világbajnok Kellér Dezső és Ráday Imre színművészek is.) Wallenberg a sofőrjével, Langfelder Vilmossal elindult, hogy élelmet vigyen a zsidóknak. A kocsiban sok pénz és arany is el volt rejtve. Wallenbergéket az oroszok elfogták. Máig nem lehet pontosan tudni, hogy mi történt velük.

Amikor a család 1947-ben kérdezősködött a svéd diplomata után, az oroszoktól azt a választ kapták, hogy nem olyan rég halt meg a Lubjanka börtönben. Azonban ezt az állítást a család a mai napig nem fogadja el.
"Számunkra Raoul Wallenberg morális és erkölcsi példa, mivel mindenki választás elé volt állítva, de ő a jót választotta." – mondta Pécsi Tibor tanár úr.


Pécsi Tibor tanár úr előadása után Louise Von Dardel, Raoul Wallenberg unokahúga következett.
"Most már mindent tudtok..." - mondta mosolyogva.
Raoul Wallenberg néhány hónappal apja halála után született.Az apát, Raoul Oscar Wallenberget nagyon szerette felesége és a környezete is, így a kis Raoul mindig azt hallotta, hogy milyen jó ember is volt az édesapja. Olyan magasságokban volt édesapjának a híre előtte, amilyet -gondolta- ő soha nem fog tudni elérni. Apja halála után nem sokkal nagyapja is meghalt, így édesanyját szinte csak gyászruhában látta.
Családja két ágának más volt a felfogása a fontos dolgokról, a Wallenberg család számára fontos volt a tanulás, kereskedés, a nyelvek és a bank. Édesanyja családja pedig előnybe részesítette a jó baráti társaságot, a művészeteket, hobbik űzését és azt, hogy az ember jól érezze magát, abban, amit csinál. Raoul Amerikai tanulmányai, és külföldi munkavállalásai után, visszatért Svéd országba egy kis időre.
Svéd ország, mint független állam, olyan volt mint egy kis békés sziget. Bár kósza hírek terjengtek arról, hogy a nácik milyen eszközöket használnak a zsidók és más kisebbségek kiirtásához, azonban nem akarták elhinni ezeket a svéd emberek. Wallenberg azonban tudta, hogy mindez igaz. Aktákat vezetett arról, hogy milyen aktuális események történnek Európában, és hogy mikre lehet számítani...
Ő tudta jól, hogy mi történik, hiszen az egyik magyar zsidó kollégája 1944-ben már a gettóban élt családjával. Tehát, mint tudjátok-mondta Louise Von Dardel- nagybátyám Magyarországi svéd diplomata lett. Mivel építészmérnök volt, ezért gyönyörű védleveleket tudott készíteni.
Egy titkot elárulok: sok pecsétet rakott az ilyen Schutzpassokra, mivel tudta, hogy a pecséteket szeretik a németek.
Mint az imént hallottátok, hogy az oroszok elfogták Wallenberget, majd a családnak olyan hírrel szolgáltak, hogy 1947-ben meghalt...
Azonban, mi ezt a "változatot" nem hisszük el... Azonban ennyi év távlatából nagyon nehéz már megtudni, hogy mi történt valójában.

"Egy biztos: soha nem lett volna Raoul Wallenbergből híres ember, ha Svédországban az íróasztala mögött maradt volna..."

Louise Von Dardelt elkísérte az előadásra Maria Halpen. A hölgy és férje között nagy korkülönbség van, Maria férje filmrendező,aki visszajött Auswitzból. Majd 1967-ben visszament a haláltábor színhelyére filmet forgatni, riportokat készített túlélőkkel. "Fontos, hogy tudjuk a tényeket. Tudjuk, és tanuljunk belőle. Majd vizsgáljuk meg, hogy a jelen korban nekünk milyen lehetőségeink vannak".- mondta Maria Halpen.
Publikálta: Diósy Anna
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium