BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Diák
Az első magyar anyagi veszteség: egy üveg lekvár
2012.01.31.
1942. januárjában a magyar csendőrség razziát hajtott végre Újvidéken. Eredeti célja a partizán csoportok felszámolása volt, azonban az áldozatok főleg szerb és zsidó nemzetiségű polgári személyek voltak. Az események 70. évfordulóján, 2012. január 20-án a Holokauszt Emlékközpont által szervezett emlékülésen vett részt a K!áltójel Diákegyesület delegáziója.
A razzia áldozataira emlékezve egy egésznapos előadássorozatra került sor a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban.
A délelőtti előadás sorozat szónokai: Prof. dr. Szita Szabolcs, Dr. Hermann Róbert, hadtörténész, Babucs Zoltán, hadtörténész és Prof. dr. A. Sajti Enikő, szegedi egyetemi tanár voltak.
A délelőtti előadások után az egyesület tagjai megnézték az emlékközpont kiállítását, majd a razzia áldozataira való emlékezés jegyében részt vett a delegátus az emléktábla avatáson.
Az előadásokhoz kapcsolódóan lehetett kérdéseket, észrevételeket mondani.

Egy érdekes megjegyzése volt az egyik hallgatónak:
"Saját élményekből csupán egyet… Ez nem szerepel a hadtörténeti kimutatásokban az az anyag veszteség, ami engem ért. Amikor a német csapatok átvonultak Szegeden Szabadka felé. Épp egy iskolai kiránduláson vettünk részt, amikor át próbáltunk szaladni a gépkocsik között, a hátizsákomból egy üveg lekvár kiesett és a német gépkocsik átgázoltak rajta. Porrá zúzták. Ez volt az első anyagi vesztesége a magyar félnek a német bevonulásban a Délvidékre. Evvel nem foglalkoztak azt hiszem a tudományos kutatások. Csak adalékként kívántam hozzáfűzni… "

Sajnos, más nagyobb anyagi veszteségek is voltak...

Íme, néhány szemelvény Prof. dr. A. Sajti Enikő, szegedi egyetemi tanár előadásából...

1941. április 11.-én a magyar hadsereg átlépte a szerb határt, és vissza foglalta Délvidéket.
A bácskai magyar lakosság felszabadítóként üdvözölte a magyar katonákat. Hálájuk jeléül, szentmiséket, zászlóavatásokat tartottak. Az asszonyok magyar nemzetiségi ruhákban, bejglivel, süteményekkel várták a „felszabadítókat”. Huszonhárom év után – másodpolgári rangjukból- újra az államalkotó nemzet tagjának érezték magukat, egyfajta nemzeti felszabadulásként élték meg a bevonulást.
A szerbek azonban nem így vélekedtek a magyar bevonulásról. Több ízben a szerb nacionalisták fegyveresen összecsaptak a magyarokkal. Egy alkalommal a csetnikek (szerb irreguláris katonai alakulat) egy bunkerből lövöldöztek a magyar katonákra, sokáig nem derült ki, hogy honnan, végül valakinek gyanús lett a görögkeleti templom, leadtak öt lövést, majd megszűnt a lövöldözés. A magyar előőrsök is végeztek mészárlásokat: fehér zászlós szerb telepeseket hirtelen körbezárták és megölték őket.

Boldogaszonyfalván egy felvonuláson egy fiatal lány lépett a magyar tiszthez, egy csokor virág volt a kezében, pár másodperc múlva már a tiszt nem élt... A lány a csokorba rejtett pisztollyal lelőtte... Április 14.-én elrendelte a veszélyes és gyanús elemek internálását, akiket a németek által megszállt területre akartak helyezni, azonban ez a megoldás a német vezetőségnem nem tetszett, így visszatelepítették őket a magyar-szerb határra.

A csetnikek és a kommunista partizánok sok pontban nem értettek egyet, azonban elég fejtörést okoztak a magyar csapatoknak ellenállásukkal. Mind a kettő célja a '41 előtti Jugoszláv állam visszaállítása volt.
Dr. Bárdossy László miniszterelnökhöz olyan követelésekkel fordultak, hogy alakítsák meg Délvidéken a rögtönítélő bíróságot, a hűtlenségi ügyek gyors rendezése miatt. A rögtönítélő bíróság szigorú ítéletei sem tudta felszámolni a partizáncsoportokat. 1943. áprilisában a magyar csapatok razziára kaptak parancsot.
A razziának szerbek és zsidók estek áldozatul. 1943. október 11.-én Horthy kijelentette, hogy kész felelősségre vonni az elkövetőket.
A szerb családok, akiknek megrongálódtak anyagi értékeik, kaptak kárpótlást a Magyar Államtól. A zsidóknak való segítségnyújtás azonban fel sem merült.


A délutáni előadások 14 órakkor kezdődtek el. Prof. dr. Szakály Sándor, történész, egyetemi tanár, az MTA doktora a magyar királyi csendőrség a délvidéki eseményekben betöltött szerepéről beszélt. Dr. Markó György, történész, a hadtudomány kandidátusa tarott előadást, Újabb adatok az újvidéki vérengzés végrehajtói elleni eljárás történetéhez címmel.
Előadása főként az írásos anyagok, feljegyzések hitelességének vizsgálatáról szólt. Pejin Attila, történész, muzeológus, Zentáról érkezett az előadásra.
A történész a bácskai zsidóság 1919-1944 közötti sorsáról beszélt.
Dr. Hermann Róbert, hadtörténész zárta be az előadássorozatot.
Publikálta: Diósy Anna
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium