BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tanórán kívül
Erdélyi diákok a Bornemiszában
2014.11.03.
A Határtalanul Program keretein belül iskolánk vendégül látta a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum diákjait és tanárait. Erről a színes és eseménydús hétről iskolánk diákjai számolnak be.
2014. október 13. hétfő

     A méltán sokak által szeretett hétfői napon találkozhattak egymással először a budapestiek és a sepsiszentgyörgyiek. Ez egy délutáni időpontban történt, viszonylag ünnepélyes keretek között, ami - egy kicsit késve bár, de törve nem- a Bornemisza ének termében vette kezdetét. A teltházas tanteremben a Bornemisza Péter Gimnázium kezdte a bemutatkozást egy néhány perces videó montázzsal, mely betekintést nyújtott az iskola életébe és hétköznapjaiba.
     Ezt követte egy röpke, ám érdekes „történelemóra” Seregi Károly tanár úr előadásában, aki elmesélte, hogy ki is volt Bornemisza Péter és egyáltalán miért pont őróla lett elnevezve iskolánk. A későbbiekben a sepsiszentgyörgyiek tartottak előadást iskolájukról, a Mikes Kelemen Elméleti Líceumról egy power point vetítés kíséretében.
     Miután véget értek a bemutatkozó előadások a diákoknak lehetőségük nyílt egymással személyesen is megismerkedni, mindeközben jókat falatozni a terem hátsó sarkában elhelyezett, süteményekkel megrakott asztalról. No, de ekkor már igen későre járt, így szép lassan a tömeg hazaszállingózott, mivel mindenki jól tudta, hogy holnap valakinek iskola, némelyeknek meg városnézés lesz a program, így érdemes lesz kipihentnek lenni.
Holósi Dávid

2014. október 14. kedd

     Október 14-én, kedden az erdélyi diákokkal két múzeumot látogattunk meg. Az iskolából indulva utunk először a Nemzeti Múzeumhoz vezetett, ahol az állandó tárlatot tekintettük meg. Itt 3-4 óra alatt tömör és átfogó ismereteket szerezhettünk a magyar történelem egészéről az őstörténettől egészen napjainkig. Csoportokba rendeződve dolgoztuk fel a látottakat. Három erdélyi és egy bornemiszás diák alkotott egy csapatot, ez jó lehetőséget adott a beszélgetésre, barátkozásra is. A csapatoknak egy feladatlapot kellett kitölteniük, ennek során a magyar történelmen belül sokféle témával és azok részleteivel foglalkozhattunk, nem utolsó sorban Erdély fontos és sokrétű szerepével is.
     
A szellemileg és fizikailag is kimerítő túra után, amit a múzeum végigjárása jelentett, felüdülés volt a rövid pihenő a múzeum-kertben, ahol szendvicseztünk majd közösen
elsétáltunk az októberi napsütésben a Múzeum körúton a Deák térig. Felszálltunk a 17-es buszra, mely egyből felvitt minket a budai várnegyedbe, ahol, ha a budai hegyek nagysága nem is, de a várnegyed szépsége mindenképpen lenyűgözte a diákokat. Rövid nézelődés és fényképezkedés után egyből a Nemzeti Galéria felé vettük az irányt, amit a Budai Várpalota főbejárata felől lehet megközelíteni. Másfél óra alatt tekintettük meg az állandó tárlatot, ahol találkozhattunk az eddig csak történelem- és irodalomkönyvekből ismert festményekkel, szobrokkal. Minden művészeti irányzatból volt látnivaló, és −szó szerint−, tetőpontként fel lehetett menni a kupolába is, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt Budapestre. A Galéria után sétálgatás, fotózkodás, vásárlás és nem utolsó sorban evés következett a várnegyedben, a Halászbástya, a Mátyás-templom és a többi nevezetesség érintésével, ami levezetésként nagyon kellemes program volt. Jól lejártuk a lábunkat, azonban sok élménnyel gazdagodtunk, így elégedetten mehettünk, ki haza, ki vissza a szállására.
Üveges Elina
 
2014. október 15. szerda

     A Határtalanul Program egyik kötelezőnek nevezhető része, hogy a házigazda, illetve a vendég iskola valamiféle közös munkát végezzen az iskola háza táján. Ennek jegyében, szerdán ismét eljöttek iskolánkba a szentgyörgyiek. Azért mégsem ugrottunk egyből fejest a munkálatok mélységeibe, hanem az első három órán inkább még tanultunk. A vendégek, hogy addig ők se unatkozzanak, tetszés szerint ülhettek be a második és harmadik órákra. A menü a következő volt; kémia, matek, magyar, idegen nyelvi órák, ének és földrajz. Remélhetőleg minden kedves vendég megtalálta az ízlésének megfelelő tanórát.
     Amint véget ért a harmadik óra, az iskolabüfé előtt egy seregnyi diák gyűlt össze munkára készen, hogy ásót és gereblyét ragadva, valami maradandót alkosson az iskola körül. A teendő mindössze annyi volt, hogy az iskolaépület és a büfé közé egy új járdát építsünk. A feladat korántsem tűnt olyan egyszerűnek, ugyanis a felszínt csupa murva borította. De a csapatmunka teremtő ereje ismét diadalmaskodott. A köveket és a kavicsokat sokak segítségével sokan serényen seperték és gereblyézték, míg mások másutt mérhetetlenül mázsás kőlapokat fektettek, a már murva mentes földre. Jóllehet nem lett kimondottan egy mérnöki remekmű a járda, de mindenesetre jó emlék marad majd a jövőben. Sőt, még praktikus is, legalábbis a büfés néni repesett az örömtől, mikor meglátta, hogy miben ügyködik a fiatalság, mert ez a járda jócskán megkönnyíti a közlekedést a két épület között, pláne télen a hóban, meg mikor sár, vagy latyak lepné el az utat. És igen! Sikerült közösen valami maradandót alkotni.
Holósi Dávid

2014. október 16. csütörtök

     Már az előzetes megbeszélések során drukkoltam, hogy csütörtökre legyek beosztva, mivel az aznapi programok tűntek a legérdekesebbnek számomra. Kívánságom valóra vált, sőt még az idegenvezetésben is segíthettem többedmagammal: Vörösmartyról és a Reformkor irodalmáról kellett röviden beszélnem a Csiga kávéház előtt, ami a költő és társasága törzshelye volt.
     A városnézés a középkori városrészben kezdődött ahol többek között ellátogattunk a Pilvax kávéházhoz és a Landerer & Heckenast nyomdához, mivel programunk témái közé tartozott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc is.
     Egy másik téma, amelyben tájékozódtunk és tudakozódtunk a Magyar Királyság kora volt, hiszen ekkor még Erdély is országunk részét képezte, tehát ez a kor, közös történelmünk javaként egyaránt érdekes volt mindkét iskola tanulói számára. Megnéztük a középkori városfal maradékát és több olyan érdekes helyet, ahol talán még a Budapesten élő diákok sem jártak.
     A harmadik, és véleményem szerint legérdekesebb téma, amelynek kapcsán különböző helyszíneket látogattunk meg, a holokauszt volt. Nem csupán a Bornemiszások által már jól ismert budapesti és magyarországi vonatkozásokkal foglalkoztunk, hanem a Holokauszt Emlékközpont érdekfeszítő tárlata, valamint Pécsi Tibor tanár úr idegenvezetése által megtudhattuk, hogy mi történt Háromszék vármegyében és Sepsiszentgyörgyön ebben az időszakban.
     Rendkívül mozgalmas napunk volt, hiszen számos nevezetes helyre elsétáltunk ám még így is csak egy kis részét láttuk mindannak, amit látni érdemes a belvárosban. Számomra tapasztalatokkal és élményekkel teli nap volt és biztos vagyok benne, hogy a projekt többi résztvevője is ugyanannyira várja a tavaszi utazást, mint én.
Kőszegi Anna
 
2014. október 17. péntek
 
     2014. október 17.-én, péntek reggel útnak indultunk Visegrád felé, egy rendkívül jól felszerelt Mercedes kisbusszal, aminek nagy panorámaablakai voltak. Bár az idő meglehetősen borús volt, nagyon vidáman töltöttük el az időt, többek között verseket és dalszövegeket fabrikáltunk és kortárs zenei műveket hallgattunk. Miután megérkeztünk úti célunkhoz, meglepően gyorsan elhagytuk járművünk meglehetősen fülledt légterét, és a szemerkélő esőben levonultunk hazánk legnagyobb édesvizű folyójának partjára. Itt köveket ragadtunk, és addig kacsáztunk velük, amíg az erdélyi diákok busza meg nem érkezett. Természetesen ekkorra kellően eláztunk.
     A következő dolog a visegrádi királyi palota nagyjából rekonstruált épületének megtekintése volt. Az első, nagy teremben Seregi Károly tanár úr előadását hallgattuk meg a palota történetéről, így tisztába kerültünk a település és a vár történelmi szerepével, ugyanakkor szóba kerültek a palotához kapcsolódó gyilkossági történetek. Meglepő, hogy egy ilyen helyen micsoda mennyiségben próbáltak vakmerő emberek gyilkosságo(ka)t elkövetni. A merényletek többsége persze nem járt sikerrel, ami persze nem baj. Az előadás után megtekintettük a palota nem túl gazdagon berendezett termeit, amiben a legjobb talán a királyi konyha volt, mivel az tartalmazott méretarányos vaddisznót valamint fácánokat. Emellett meglepően kicsinek találtuk a királyi ágyat, amiből igazoltnak tűnt az az állítás, miszerint a korábbi évszázadokban élt emberek jóval alacsonyabbak voltak, mint mi.
Miután minden termet és emeletet bejártunk, megpihentünk a nagy szökőkút feletti fával fedett részen, és hideg ebédünk elfogyasztása közben elemeztük a kor építészeti stílusát.
     Ezután elhagytuk a palota területét, és közben kulturális élményeinket osztottuk meg tanárainkkal valamint az erdélyi diákokkal és viszont.
     Ezek után útnak indultunk a fellegvárba, ám végül mégsem mentünk be, hanem csak a helyi szuvenír boltot tekintettük meg alaposan. Rövid várakozás után felszálltunk a buszra és elindultunk visszafelé a suliba. Útközben interjúkat vettünk fel egy kamera segítségével. Pesten viszont forgalmi dugóba keveredtünk, így a buszról leszállva metróval folytattuk a belvárosból az iskolánk felé vezető utunkat.
     Már elmúlt négy óra mire visszaértünk, és elfogyasztottuk a várva várt ebédet. Ezt követően kezdetét vette a zenés búcsú-est, amely diáktársaink közreműködésével nagyon jó hangulatban zajlott.
Tóth Olivér

Köszönjük az élményteli beszámolókat diákjainknak és a program folytatásához sok sikert kívánunk nekik és tanáraiknak!
Ajánljuk mindenki figyelmébe az alábbi fotókat!
Publikálta: Füzi Zoltán
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium