BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tanórán kívül
Erdélyi, gyergyószentmiklósi diákok a Bornemiszában
2015.05.11.
Az „Együttműködés gimnáziumok között, HATÁRTALANUL!” program keretein belül iskolánk vendégül látta a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceum diákjait, akiknél ősszel nekünk is lehetőségünk volt az ismerkedésre és a hasznos együttes időtöltésre. 2015. április 20. és 24. között az erdélyi diákok iskolánk vendégei voltak és sok színes közös programunk volt, ezekből szemezgettünk.
Hétfő

Hétfő délután, 2015. április 20-án érkeztek hozzánk a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceum diákjai. Az előző délutánt és éjszakát Debrecenben töltötték és a várossal ismerkedtek. A kiadós ebéd után vendéglátóként bemutattuk nekik az iskolánkat, amiről diákjaink egy Prezi bemutatóval készültek. Aztán elfoglalták szálláshelyüket egy az iskolánkhoz közeli szállodában.

Kedd

Budai Vár, Hadtörténet Múzeum
 
Úgy, hogy előző nap megtörtént az örömteli fogadtatás, meg az első kiadósabb pihenés is az erdélyiek részéről, újult erővel indulhatott közös felfedező körútjára a kis erdélyi és pesti diákcsapat. A program sűrűnek és izgalmasnak bizonyult: felmenni a Budai Várba, megnézni a Hadtörténet Múzeumot és a Vármúzeumot, mindezek közben persze még gyönyörködni is a kilátásban és a Várnegyedre jellemző hangulatos utcácskákban…
Sokak számára már maga a metró út az iskolától Budáig is igazi kaland volt. Pár erdélyi lány, akikkel én beszéltem már utaztak Pestre, így hát a BKV-t is jól ismerték, de elmondásuk szerint legtöbben közülük ezen projekt út alatt ülhettek életükben először metróra. Vicces volt látni sokuk számára milyen újszerű volt az az útvonal, amin mi nap, mint nap csak unottan és álmosan végigsiklunk…
De az igazi program még csak ezután kezdődött el. A Moszkva-térnél kettévált a vegyes csapat, akik így párhuzamosan tekinthették meg a két múzeumot. Én a Hadtörténeti Múzeumba induló csapathoz kerültem és utólag ennek nagyon örülök. Az erdélyiek olyan lelkesek és érdeklődőek voltak, hogy nagy hatást gyakorolt ránk, akik előzőleg esetleg érdektelenül mentünk volna be a múzeumba. Az egész tárlatvezetés így nyert értelmet, például az én kedvemet is ez a légkör hozta meg, hogy részletesen odafigyeljek a ’48-as szabadságharcról szóló kiállításra. Jól is tettem, mert olyanokat is megtudhattam, amit eddig nem gondoltam volna (például, hogy azokban az években sokszor a férfiak is hordtak fűzőt).
De ami ezek után történt, még példaértékűbb: amikor ezt a kiállítást megnéztük, és már lassan mennünk kellett, mert a többiek vártak ránk, hallottam pár erdélyit, hogy csalódottan beszélgetnek… Kiderült, hogy ez is nagyon tetszett nekik, de a kommunizmus idejéről szóló kiállítást is nagyon szívesen megnézték volna. Úgyhogy az egésznek a vége az lett, hogy még azon is gyorsan, de figyelmesen átszaladtunk, és így már teljes elégedettséggel indulhatott a csapat a következő állomásra.
Unyi Roberta
 
Budapesti Történeti Múzeum - Vármúzeum, Magyar Nemzeti Múzeum

Kedd reggel indultunk az erdélyi barátainkkal iskolánkból a Budapesti Történeti Múzeum – Vármúzeumba. Megcsodáltuk a Várból a Dunára és Pestre nyíló gyönyörű kilátást, mielőtt még megnéztük volna a kiállítást. „A vár építése kezdődött 1946 évben és folytatódott IV.Béla alatt.” olvashattuk az Oroszlános kapun. Ez már egy fontos infó volt a csapatom számára, mivel témánk IV. Béla uralkodása és a tartárjárás utáni reformjai. 4-5 fős csoportokba voltunk osztva témánként, fele Bornemiszás, fele erdélyi diák. A múzeum érdekes volt, kronologikusan haladt végig, így mindenki meg tudta keresni a kutatási feladatához szükséges adatokat. A maradék időben meg lehetett nézni az egyéb tematikájú termeket is, vagy leülni, pihenni egyet és élvezni a kilátást és a jó időt. Mikor végeztünk, kimentünk a Vár udvarába és megvártuk a kápolnában „eltévedt” erdélyi csapatot. Megnéztük a szökőkutat és végül pedig egy őrváltási ceremóniát is sikerült „elkapnunk”. Ezek után volt egy kis szabadidőnk fagyizni, sétálgatni, utána pedig átmentünk az Várkert Bazárhoz, onnan pedig egyenesen a hajóhoz, ez volt a nap csúcspontja. Nagyon élvezték az erdélyiek, számomra is nagy élmény volt és megtudtam, hogy Budapesten már három éve van hajóközlekedés (lásd BKK hajók). Utunk a Kálvin téren vált ketté, onnét az Erdélyiek a Nemzeti Múzeumba mentek, hozzájuk csatlakoztak más Bornemiszás diákok is, mi pedig hazamentünk.
Ráncsik Mihály
 
Szerda

Petőfi Irodalmi Múzeum

Szerdán reggeli után elindultunk a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Hosszú metrózás után megérkeztünk a Károlyi kertbe, ahol Seregi Károly tanár úr tartott egy rövid előadást Petőfi életéről, ezt néhány vers követte, majd átsétáltunk a múzeumba. Ott egy kicsit várnunk kellett, hogy bemehessünk, végül sikeresen bejutottunk és beözönlött nyolcvan diák, erdélyiek és magyarok egy kisebb szobába. Igen szűkös volt a hely, de miután alaposan átolvasgattuk a kihelyezett szövegeket és megnézegettük a képeket és a kihelyezett tárgyakat, továbbengedtek minket egy nagyobb terembe, ahol már kicsit jobban elfértünk és több minden látnivaló volt. Ezen a helyen már volt interaktív kérdőív, aminek kitöltéséért persze óriási harc folyt. Végül, az utolsó két szobában verseket olvashattunk. Majd, amint véget ért a tárlatvezetés, kaptunk körülbelül tizenöt percet, hogy szabadon is megnézhessük a kiállított tárgyakat és az addig el nem olvasott szövegeket tanulmányozhassuk. A legtöbb Bornemiszás diák már járt ott azelőtt, köztük én is. Korábban is tetszett a kiállítás, mivel interaktív, sokféle feladatot lehet megoldani, de most még inkább, mivel nem sokkal azelőtt irodalom órákon vettük Petőfi életét. Így sok mindenre magamtól is tudtam választ adni. Néhány gyergyói diákkal tudtam beszélgetni a kiállításról. A megkérdezettek közül mindenki azt mondta, hogy nagyon tetszett nekik és jó volt, hogy nem egy hagyományos kiállításra kellett elmenniük.
Hajnal Eszter

A műfüves pálya felújítása

Mivel a gyergyószentmiklósiak látogatása egybeesett a műfüves focipálya felújításával, így adta magát a lehetőség, hogy hozzájáruljanak a munkálatokhoz. A pályázat egyébként is a feltételek közé sorol egy olyan délutánt, amit a vendéglátó iskola együtt tölt a vendégekkel egy olyan közös munka keretében, ahol valami maradandót alkotnak az iskola számára. Ez a munka remek alkalmat adott arra, hogy jobban megismerjük egymást. Természetesen a feladatok nem voltak megterhelőek, így lazán tudtunk közben beszélgetni, fotózkodni.
Vracaric Noémi

Irodalmi est

Az erdélyi diákok ittléte alatt sok érdekes programunk volt együtt, és így sok kellemes órát szereztünk egymásnak. A sokszínű programok egyike volt az Irodalmi est, ami egy tanítás utáni délutánon került megrendezésre. Az est célja az volt, hogy az erdélyi diákokkal olyan költeményeket és műveket mutassunk be egymásnak, amelyek valamiért közel állnak hozzánk, vagy amiket nagy kedvvel olvasunk. Érdekes volt, hogy mindkét csapat különböző módon közelítette meg a feladatot. Míg az Erdélyből idelátogató diákok inkább hosszabb felolvasásokat tartottak egy-két kiemelt írótól, a Bornemisza tanulói rövidebb verseket osztottak meg több alkotótól. Hallhattunk verseket Parti Nagy Lajostól, Erdős Virágtól, Kovács András Ferenctől és Markó Bélától, részleteket Eötvös Józseftől és sok más írótól. Mivel mindkét csapat nagy alapossággal készült fel, színvonalas felolvasásokat hallhattunk. Jó volt látni, hogy mindannyian otthonosan mozgunk országunk irodalmában és ezt örömmel meg is osztottuk egymással.
Piller Barbara

Csütörtök

Visegrád

A visegrádi kirándulás egy hosszú úttal kezdődött, ami remek alkalmat adott arra, hogy még a program kezdete előtt össze tudjunk hangolódni. A jókedvű nevetés már indulás előtt betöltötte a buszt, és megalapozta az oldott hangulatot. Időnk is volt bőven, így mindenki szabadon feltehette a felmerülő kérdéseit. A magyar nyelvtől kezdve, az oktatáson át, a foci stadionokig szinte mindenről esett szó, és természetesen ők is örömmel beszéltek saját kultúrájukról. A Fellegvár felé vezető úton gyönyörű kilátás nyílt a Dunakanyarra. A Visegrádi Királyi Palotánál történelmi ismertetőt halhattunk Seregi tanár úrtól, aki beszélt a magyar királyság, a Fellegvár, a Királyi Palota és Visegrád történetéről, majd egy kellemes séta keretében felfedezhettük az egykori király otthonát, a Palotát. Aztán igyekeztünk visszaérni a suliba, mert ott folytatódott a közös munka.
Vracaric Noémi

A projekt munkák elkészítése

Mintha mindez nem lett volna elég egy napra programnak… Délután az erdélyi és a budapesti diákok a projekt munkák közös elkészítésébe fogtak. Több témakörben folytak projekt munkák, többek között a székelység történetét, Erdély természeti szépségeit és a magyar királyság történetét illetően. Az erdélyi és a mi diákjaink is előre készültek, olvastak a témákról és gyorsan el is készültek a tablók, a prezentációk és még egy fotókönyv készítése is folyamatban van. Diákjaink nagy örömmel dolgoztak együtt a közös projekteken és mindeközben sokat tanultak, profitáltak az elolvasott szakirodalmakból, a közös egyeztetésekből és a team munkából.

Péntek
 
Városnéző séta
 
Mindannyian frissen és útra készen álltunk arra, hogy nyakunkba vegyük a várost, és bejárjuk a 48-as forradalom fontosabb helyszíneit. Igaz egy hosszú és mozgalmas hét állt mögöttünk, de ennek ellenére mindenki frissen és izgatottan várta az indulást. A tömegközlekedésen való utazás a hét végére se vált unalmassá, főleg a mozgólépcsőn való közlekedés bizonyult a legizgalmasabbnak, ezt élvezte mindenki a legjobban. A Margithíd lábánál a föld gyomrából bukkant fel nagy létszámú csoportunk. Innen sétálva jártuk be az egyes helyszíneket, ahol egy-egy pesti diák foglalta össze miért híres az a hely, és milyen események történtek ott a forradalom idején. Pilvax kávéház, Dohány utcai Zsinagóga, Oktogon, Operaház  és még sorolhatnám mennyi állomáshely szerepelt a térképünkön. Ezek után földalattival utaztunk, egyre mélyebbre a város gyomrába, ahol várt még ránk a Városliget és a Hősök tere. Miután átsétáltunk a hősök árnyékába, a Városligetben folytattuk utunkat, ahol kaptunk szabadidőt, így kedvére nézhettük a kacsákat ahogy a vízben hűsölnek, vagy elnyalhattunk egy-egy gombóc fagyit, majd elindultunk vissza a iskolába. A nap elteltével mindenki kellemesen elfáradt, a suli felé vezető metró úton már mindenki csendben az együtt töltött héten gondolkodott, mivel lassan közeledett a búcsú ideje.

Búcsúest

Bizony, jó társaságban gyorsan eltelik az idő, így hát el is szaladt a délelőtt. A nap végén elbúcsúztunk barátainktól, egy kis zenével, és egy csomag emlékkel és tudással, amit ittlétük alatt szereztek ők és mi is.
Szövetes Boglárka

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani az „Együttműködés gimnáziumok között,
 HATÁRTALANUL!" pályázat kiíróinak és finanszírozóinak, valamint iskolánk részéről Magyary Ferenc tanár úrnak és feleségének Magyary Enikő tanárnőnek, hogy pályáztak erre a nagyszerű pályázati kiírásra, elnyertek két „Együttműködés gimnáziumok között, HATÁRTALANUL!" pályázatot is és azokat folyamatosan gondozzák, kiváló ötleteikkel és tudásukkal színesítik a programokat. Mindenekelőtt köszönjük azt, hogy ezáltal lehetőséget biztosítottak a számunkra, hogy megismerjük Erdélyt és az erdélyi embereket, melegszívűségüket, azt, hogy mennyire szívesen fogadnak bennünket, látogatnak el hozzánk, érdeklődnek irántunk, és nem utolsó sorban, hogy felfedezzük kultúrájukat, népművészetüket, gyönyörű tájaikat, természeti kincseiket, városaikat és falvaikat.

Hálás szívvel köszönjük!

A pályázatban részt vevő kollégák és diákok

Publikálta: Füziné Madarász Róza
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium