BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tanórán kívül
A nemzeti összetartozás napján élménybeszámoló az erdélyi útjainkról
2015.06.08.
2015 június 4-én az Erdély Határtalanul! program keretében 2014 őszén Gyergyószentmiklósra és 2015 tavaszán Sepsiszentgyörgyre látogatott gimnazisták tartottak élménybeszámolót a gimnázium 9-11. évfolyamainak. Az ott elhangzottakból idézünk a Sepsiszentgyörgyön járt diákjainktól. "Diákként talán már nem egyszer végigrágtuk magunkat az iskolapadokban ülve azon a témán, hogy mi is volt az a Trianon, s hogy ennek következtében napjainkban is élnek még nem kis számmal magyarok a határ túlsó oldalán. Ennek a valódi relevanciáját csak akkor tudja átérezni az ember, ha maga utazik el és nézi meg, hogy mi is a helyzet a határon túl."
"Nekünk, egy közel negyven fős Bornemiszás delegációnak, megadatott a fent említett nagyszerű lehetőség, nem is akárhol, a magyarok bölcsőjének is nevezett Erdélyben. Nem kevesen voltak az utazótáborban azok a diákok, akik életükben most először láthatták Erdélyt. A beszámoló írójaként mindenki nevében merem mondani az emlékekre visszagondolva, hogy egy szenzációs utazáson vettünk részt. Na de nézzük csak, mi volt olyan szenzációs.

Első nap. Mondani sem kell, hogy nem a szomszéd faluba ugrottunk át, szóval az utazás időtartama hosszabb időt vett igénybe. Kimerítő volt, de a lélegzetelállító táj elfeledtette velünk az utazás fáradalmait. Talán még szebb lett volna, ha nem esett volna az eső, s ha nem lett volna az időjárás az első két napon olyan rossz, de szerencsére az utazás további szakaszában az időjárás már kedvezett nekünk. Az első nap folyamán megtekintettük Ady Endre szülőházát Érmindszenten, sétáltunk egyet Nagyváradon és később a Királyhágón álltunk meg, ahol pazar kilátás fogadott minket. Az estét pedig kedves kalotaszentkirályi családoknál töltöttük, akik nagyon kitettek magukért. Valóban megtapasztalhattuk a székely vendégszeretet; ízletes lakoma vacsorának, majd hangulatos kis szobákban alvás…

A második nap nagy eseménye Kolozsvár meglátogatása volt, ahol megnéztük Mátyás király szülőhelyét, utána pedig szabadon barangolhattunk egy keveset a városban. Tovább haladtunk Nagyenyedre, közben meglestük egy néhány perc erejéig a Tordai-hasadékot, de voltunk Segesváron, Fehéregyházán, végül Csernátonban, majd harmadik nap Kézdivásárhelyen, utána Kovásznán és Csomakörösön, Zágonban, a következő nap Brassóban…
A fenti felsorolást még fokozhatnám számos erdélyi város és településnévvel, de gondolom a kedves olvasó most nem erre kíváncsi, s ha érdekelné is, a cikk elolvasása után 7 perc, 18 másodperc múlva minden bizonnyal a fent említett földrajzi neveknek jó, ha a felét vissza tudná mondani. Másnap meg már csak arra emlékezne, hogy a minap olvasott valami írást Erdélyről. Éppen ezért a lényegre térnék.

Tudom, előbb még a városnevek említését szorgalmaztam mellőzni, de Sepsiszentgyörgyöt (jó kis nyelvtörő) nem hagyhatjuk figyelmen kívül az úti beszámolóban, ugyanis ez volt utazásunk fő célpontja. Itt három éjszakát töltöttünk. A Határtalanul! program előírásának megfelelve pedig a Mikes Kelemen Líceum diákjaival végeztünk közös projekt munkát. Kedd este pedig nagy meglepetésünkre… Ez volt az a meglepetés, amit mindenki tudott már az utazás első napján, de megegyeztünk, hogy mikor eljön a kedd este, meglepődünk… Tehát, nagy meglepetésünkre, találkozhattunk a sepsiszentgyörgyi Hit Gyülekezete ifjúságával, ami úgy gondolom egy felejthetetlen találkozás volt mindannyiunk számára. A felhőtlen hangulatú szeretetvendégséget követően igen későn ballagtunk vissza a kollégiumi szállásunkra. Másnap kicsit sem voltunk fáradtak… (Na jó, ez így nem teljesen igaz… a lényeg, hogy én biztosan nem… Vagy mégis?... Na mindegy, nem emlékszem, mert olyan fáradt voltam.) De nem voltunk letörve, hogy véget ér a meeting a szentgyörgyi ifikkel, mert másnap estére újfent szerveztünk közös programot velük.

Ez az egy hét, amíg ott voltunk, olyan gyorsan telt el, mint amilyen gyorsan véget ér a hatvanhatos úton keresztülrobogó Harley Davidson frissen tisztított szélvédőjének csapódó cserebogár élete. (Tudom, rossz hasonlat, de vicces.) Szóval,  szaporán teltek el a napok egymás után, s egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy a Voyager feliratú távolsági busz bőrülésein ülünk és éppen hazafelé tartunk. Pedig már nagyon megszerettük Erdélyt! Az utazást pedig megutáltuk. Az a nyolcszáz (!) kilométer kissé kikészített, így egyhuzamban. Pláne, hogyha még kialvatlan is az ember.

No, most mit is mondhatnék így a végére? Valami frappáns mondatot keresek, valami olyat, ami a kedves olvasót magával ragadja és elgondolkodásra ösztökéli. De tudják mit? Nem kell ide semmilyen nagy mondat Erdélyről! Erdélyt látni kell. Erdélyt hallani kell. Erdélyt tapintani kell. Erdélyt érezni kell. Személyesen. Élőben. Mindenkinek!"
Holósi Dávid

Most lássuk mindezt egy gimnazista lány szemével! Fogadjátok szeretettel Dékány Dóra 10.A osztályos tanuló írását erről a tanulmányútról!


"2015. május 15-21. között ismét megrendezésre került egy erdélyi tanulmányút a Határtalanul program keretein belül, melyen az iskolánkból negyvenen vehettünk részt.

Pénteken egy kissé borongós reggelen indultunk útnak az iskolából. Mindenki nagy izgalommal várta az előtte álló élményeket, kalandokat.

 Az utazás eléggé hosszúra nyúlt, de legalább volt lehetőség a beszélgetésre, játékokra és természetesen több érdekes kiselőadást is meghallgathattunk Erdéllyel kapcsolatban.

Miután átkeltünk a határon az első megállónk Érdmindszent volt. Kanyargós földút vezet a kis faluba, mely utat végtelen mezők szegélyeznek. Élőben láthattuk, milyen is a magyar ugar. Miért mentünk ilyen kicsi, elhagyatott faluba? Mert itt született az egyik legnagyobb magyar költő: Ady Endre. Mindannyian elcsodálkoztunk, amikor megláttuk milyen kicsi parasztházikóban született. Belülről is megtekintettük mind a szülőházát, mind a mellette, szülei által később épített házat.
Folytattuk tovább az utunkat. A buszon több kiselőadást is meghallgattunk, közben az ablakon kitekintve pedig megismerkedhettünk az erdélyi tájjal. Érdekes volt látni a bárányokat terelgető juhászokat és a lovas kocsikat, amelyek egyáltalán nem számítanak ritkaságnak errefelé.

Nagyváradon szálltunk le a buszról. Mindenki örült, hogy kinyújtóztathatja a tagjait és megcsodálhatja Nagyvárad különlegesebbnél-különlegesebb, stílusában nagyon eltérő épületeit. Bár sok magyar él a városban, a fagyit angolul kellett kérnünk.

Következő állomásunk a Király-hágó volt. Gyönyörű látvány tárult elénk, csak sajnos már szürkület volt, ezért néhány fényképezőgép kattintás után siettünk is tovább, hogy időben a szálláshelyünkre érjünk. Mielőtt a szállásunkról írnék, mindenképp meg kell említenem egy érdekességet, amit a buszból láttunk. Az egyik falu elején, mintha Indiába csöppentünk volna, pagodákat láthattunk. Hatalmasak, nagyon csicsásak voltak. Ezeket a furcsa, óriási építményeket bádogos cigányok építették versengésük jeléül. Sok közülük ma is lakatlanul áll.
Jóval sötétedés után értünk Kalotaszentkirályra, ahol falubeli nénik, bácsik vártak minket nagy szeretettel. Szállásunk falusi házakban volt, szállásadóink nagyon finom falusi ételekkel vártak bennünket.
 
Másnap reggel kiadós, házi reggelivel kezdtük a napot, majd ellátogattunk a Faluházba. Sajnos eleredt az eső, de így is érdekes volt Kolozsvár, ahol megtekintettük Mátyás szülőházát, a Babes-Bolyai  egyetemet is. Tordán csak rövid időt töltöttünk, mivel a Fejedelmek háza sajnos zárva volt, de megcsodáltuk a történelmi belvárost és nagyon finom péksüteményeket kóstoltunk. Következő helyszínünk Nagyenyed volt. Megtekintettük a felújítás alatt álló híres Bethlen Gábor Kollégiumot. Egy kedves helyi fizikatanár vezetett minket körbe az iskola udvarán és közben sok hasznos információt elmondott az iskoláról. A nap folyamán városi sétát tettünk Segesváron. Ezen a napon is nagyon sokat buszoztunk, így nagy öröm volt megérkezni Csernátonra, következő szállásunk helyszínére. A nagyon finom vacsora után mindenki fáradtan, de jó kedvvel vonult vissza a panzióba, ahol a mondásnak megfelelően „sok jó ember kis helyen is elfért.”

Másnap reggel döbbentünk csak rá, milyen gyönyörű helyen vagyunk. A panzió mellett patak csörgedezett, a falut hegyek, zöld dombok vették körül, madarak csicseregtek, bárányok bégettek. A reggeli előtt sokan kiadós sétát tettek, hogy a tájat közelebbről is szemügyre vegyék.

Délelőtti programunk egy helyi múzeum felkeresése volt.  Pali bácsi, a múzeum házigazdája vezetett körbe bennünket. Életvidámsága, ereje és különleges történetei nagy hatást gyakoroltak ránk. Különösen az lepett meg, hogy mindent, amit láttunk: a régi mezőgazdasági eszközöktől, a rádiókon át az első Károli Biblia egyikéig, mindent édesapja és saját maga gyűjtött össze. Érdekes beszélgetéseket  folytattunk Pali bácsival. Azt hiszem, mi is nagy benyomást tettünk rá.

Ebéd után több fontos városba is ellátogattunk. Jártunk Kézdivásárhelyen, ahol óriás méretű képregényen keresztül ismerhettük meg Gábor Áron történetét. Sétáltunk Csomakőrösön és Zágonban, Mikes Kelemen szülőfalujában is. Itt keresztülgázolhattunk egy csodás, virágos réten. Mindenki élvezte. Volt, aki a fákkal (jobban mondva egy óriásfával) fotóztatta magát és volt, aki réti virágokat szedett csokorba. A nap hátralevő részét további utazás, vacsora és esti beszélgetés töltötte ki.
A következő napon ellátogattunk az egyik legszebb szász alapítású városba, Brassóba. A városon látszott, hogy a reformáció egyik központja volt. Nagyon szép főtere van. Egyik különlegessége, hogy a város neve Hollywoodhoz hasonlóan ki van rakva a várost körülvevő hegyre. Mi is fel akartunk menni erre a hegyre, csak sajnos a telekabint épp felújították, így erre nem kerülhetett sor. A városi sétát azonban így is mindenki nagyon élvezte, főleg, hogy lehetőség nyílt vásárlásra is.

Majd egy nevezetes turistalátványosságot kerestünk fel, a hírhedt Drakula várát Törcsváron. Drakula természetesen nem vámpír volt, „csak” egy kegyetlen gróf, de hírhedtsége mindenképp jót tesz a turizmusnak. Ezt mi is megtapasztalhattuk; elég ijesztő szuveníreket árultak a vár mellett.

Elérkeztünk napunk legizgalmasabb pontjához, végre Sepsiszentgyörgyre értünk. Kíváncsian, sok szeretettel fogadtak a Határtalanul programban partneriskolaként részt vevő iskola diákjai és tanárai egyaránt. Hűsítő innivalók és a kimaradhatatlan kürtőskalács után lehetőségünk nyílt együtt kosarazni, focizni illetve beszélgetni velük. Felfedeztük a nyelvi és egyéb különbségeket, de a hasonlóságokat is. Mindenképp hálásak lehetünk az iskolánkért. Nem kell minden reggel hétre járnunk, jól felszerelt, tiszta, modern környezetben tanulhatunk. Ez nem mondható el a Mikes Kelemen Líceumról, ami nem az ottaniak hibája, a rosszabb körülményeket felvállalva nyílt lehetőségük arra, hogy különváljon annak idején a román és a magyar tagozat.

Vacsora után elfoglaltuk szállásainkat, majd egy erdélyi tanárnő vezetésével körbenéztünk a városban és több érdekes dolgot fedeztünk fel, többek között, hogy a Magyarországon nem kapható Hubba Bubba Erdélyben még megtalálható.  Finomságokkal megpakolva visszatértünk szállásunkra.

Kedd reggel álmosan, de izgatottan ébredtünk, mert erre a napra volt tervezve a sokak által várt kirándulás a Szent Anna-tóhoz. Előtte azonban, egy erdélyi tanárral együtt bórvizet kóstoltunk (ha szereted a vasat, biztosan ezt is szeretni fogod), majd ellátogattunk Kisbaconba, Benedek Elek szülőházát felkeresni. Itt Benedek apó dédunokája beszélt nekünk a mesélő életéről, munkásságáról. Mesekönyveit, leveleit, regényeit mi magunk is megfoghattuk, beleolvashattunk.

Hosszú, kanyarokkal teli buszút után megérkeztünk egy kilátóhoz. Érdemes volt felmászni a meleg ellenére is, hiszen gyönyörű kilátás nyílt a Szent Anna tóra. Elnevezésének történetét is megismerhettük útközben. Természetesen közelebbről is megnéztük, sőt bele is gázoltunk a tóba. Néhány selfie, közös kép után visszatértünk az iskolába, ahol finom ebéd és munka várt. Összedugtuk a fejünket az ottani diákokkal és megalkottuk a közös tablókat.

Este meglepetés várt minket. Meghívást kaptunk a Sepsiszentgyörgyi Gyülekezet ifi csoportjától. Nagyon megérintett minket, hogy milyen szeretettel és finomságokkal fogadtak. Elkezdődött egy egész estés ismerkedés, beszélgetés. El voltak ámulva milyen jó iskolába járhatunk, milyen tanáraink vannak. Mi pedig azon csodálkoztunk, milyen élénk közösségi élet zajlik közöttük. Sokszor mennek kirándulni, „miccselni” vagyis sütögetni, illetve elmennek egymás ,,kicsengetésére” vagyis ballagására. Nagy élmény volt a velük folytatott beszélgetés és különösen a közös dicséret. Megdöbbentő volt, hogy több száz kilométerre otthonunktól szinte ismeretlen fiatalokkal ugyanazon a nyelven ugyanazokat a dicséreteket énekelhetjük. Nap végére már egyáltalán nem éreztük, hogy csak néhány órája ismerjük egymást, igazi testvérekként búcsúztunk el egymástól.

Másnap délelőtt a Székely Múzeumba látogattunk el. Mindenki talált valami őt érdeklő témát: gyerekjátékok, állatok, berendezési tárgyak, illetve koponyák is a kiállítás részét képezték. A múzeum előtt találkoztunk a Mikes diákjaival, akik körbevezettek minket a városban. Megtudhattuk, hogy azért látunk sok felújítást, mert 2020-ra Európa Kulturális Fővárosa címre pályázik a város.

Közös sétánk után visszatértünk az iskolába. Ebéd majd egy fantasztikus előadás várt minket az iskola énekkórusa jóvoltából. A mi diákjaink jóvoltából pedig verseket illetve egy slam poetry-t is hallhattunk.  Délután folytatódott a projektfeladatok befejezése. Este pedig újra találkoztunk a keresztény fiatalokkal még kötetlenebb formában: ki bowlingozott, ki billiárdozott, ki hamburgerezett, de az biztos, hogy mindenki jól érezte magát. Az utolsó estére való tekintettel sokáig zajlott a közös játék, beszélgetés, de természetesen az alvásra is szükségünk volt, mert másnap igen hosszú út várt ránk.

A hosszú út során még néhány helyen megálltunk: Fogaras, Nagyszeben, ahol az első román Zarát megtaláltuk, Vajdahunyad vára (aminek kis másolata a Városligetben található) illetve Arad volt utolsó napunk állomásai. Nem is vettük észre milyen hosszú volt a busz út, gyorsan elszállt az a „pár óra” alvással, játékkal és olyan felejthetetlen élményekkel, amik itt nehezen leírhatóak.

Sajnos hamar véget ért ez a hét. Mindenki nevében mondhatom, hogy rengeteget tanultunk, jobban megértjük a határon túli magyarok helyzetét, új barátságok kötettek,  felejthetetlen élményekben lehetett részünk. Köszönjük a lehetőséget!"
Dékány Dóra

A két, iskolánknak a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Elméleti Líceummal, valamint a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceummal ebben a tanévben megvalósult Határtalanul! programáért köszönet illeti az Emberi Erőforrások Minisztériumát az eredeti ötletért, a pályázat kiírásáért és finanszírozásáért, valamint a pályázó, szervező és kísérő tanárainknak, de különösen Magyary Ferenc tanár úrnak és Magyary Enikő tanárnőnek, a program mentorainak, az áldozatos munkájukért, azért a sok befektetett energiájukért és idejükért, amivel e program sikerét szolgálták! Köszönjük!

S most beszéljenek a képek!

Publikálta: Füziné Madarász Róza
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium