BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tanórán kívül
Határtalanul Erdélyben - A hét nap történései
2015.11.24.
A Határtalanul - Együttműködés gimnáziumok között program keretein belül iskolánk diákjai és tanárai egy egyhetes tanulmányi úton vettek részt 2015. október 15-21-ig. A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum diákjaival az idén is produktív és sikeres napokat tudhatunk magunk mögött...
Határtalanul 2015 őszén
 
1. nap

Az első nap bár 12 órát utaztunk, azért maradt időnk városnézésre is. Megálltunk Nagyváradon, ahol megcsodálhattuk a szecessziós épületeket és hallhattuk a mögöttük rejlő történeteket is. Azokon az utcákon sétáltunk, ahol hajdan Ady Endre élte mindennapjait. Megtudhattuk azt is, hogy a város kiemelkedő történelmi, kulturális, művészeti és irodalmi szerepet töltött be a történelemben. Mivel az egész főtér felújítás alatt állt éppen, még egy okunk van arra, hogy visszajöjjünk ide.
Mint minden Erdélyi út során, most is átmentünk a Királyhágón. Tudniillik ez Erdély kapuja. A gyönyörű kilátás egy izgalmas utat vetített elénk, a tanár urak által vásárolt mics illata a buszon pedig sok emberben éhséget váltott ki.
Útközben áthaladtunk Bánffyhunyadon, ahol meglepve néztük a helyi bádogos romák építkezési szokásait, ugyanis egyfajta verseny alakult ki köztük, aminek a lényege az, hogy melyik család építi a legnagyobb és legcsicsásabb palotautánzatot anyagi tehetősségük csillogtatása végett.
Az utunk vége felé a még régebbi gyökerekkel rendelkező Kolozsvárra is benéztünk. A több mint 300 ezer ember lakta nagyváros szívében található Mátyás szülőháza, továbbá itt született Bocskai István erdélyi fejedelem és Bolyai János matematikus, de a várost az unitárius vallás bölcsőjének is nevezik.
Innen folytattuk tovább az utunkat aznap esti szállásunk, Torockó felé. Mivel koromsötét volt, mikor megérkeztünk, nem látszott már a hely nevezetessége, a monumentális Székelykő. Másnap reggel annál nagyobb meglepetést okozott azoknak, akik mit sem tudtak arról, hogy egyáltalán van ott egy hegy.
 
2. nap

Az első napi 400 km ellenére még mindig volt hátralevő út, aminek a csapat a hegyi levegő hatására és a finom házi reggeli után frissen fogott neki.
Első állomásunk a Tordai-hasadék volt, ahol már rendkívüli állapotok álltak fenn és nem volt más választás: be kellett vezetni a szelfi szünetet. Talán így jobban meg lehet érteni, hogy mennyire egyedi helyen jártunk. A hasadék valószínűleg azért keletkezett, mert egy óriási nagy barlangrendszer jött létre a mészkőhegységben, ami beomlott. A hasadék környékét találhattunk un. „Szent László pénzét”, ami pénzszerű formája ellenére egy fosszília. Ottlétünkkor nyúztak éppen pásztorok két birkát, amit a kíváncsiskodók végig is nézhettek.
Természetesen Tordát sem hagyhattuk ki, ahol a Föld legelső, vallásszabadságot biztosító törvényét hozták. Ezután a Fejedelmek házába látogattunk el, ami a hely sóhatóság („sóhivatal”) központjaként funkcionált, és ha a fejedelem Tordán járt, akkor itt szállásolták el. Az épület megőrizte visszafogott, mégis impozáns jellegét.
A következő állomásunk a nagyenyedi kollégium volt, ahol az iskola egyik helytörténettel foglalkozó tanára Dvoracsek tanár úr várt bennünket a két nevezetes fűzfa unokáival együtt, amelyek már a patakpartról „felköltöztek” a kollégium udvarára. A református kollégiumot Bethlen Gábor építtette azzal a céllal, hogy a tehetséges diákoknak ne kelljen drága külhoni egyetemekre járniuk, hanem maradjanak az országban. Ez volt a „magyar Oxford”, ahol olyan meghatározó személyiségek tanultak, mint Apáczai Csere János és Kőrösi Csoma Sándor.
Gyulafehérváron aztán egy valóságos időutazáson vehettünk részt. A középkor végén épült székesegyház történelmi hangulatát mintha az egész belváros átvette volna.
A Sepsiszentgyörgyig tartó úton sem unatkoztunk. Valakinek olyan gondolata támadt, hogy énekelni kéne pár dicséretet, onnantól kezdve az egész busz zengett.
Béleczki Ádám 10. A
 
3.nap

A harmadik nap első megnéznivalója, közvetlenül a reggelis zacskó tartalma után, Kovászna volt. A sepsiszentgyörgyi diákokkal és tanárukkal közösen kirándultunk és gyűjtöttük az anyagot a videónkhoz. A város mély nyomot hagyott azokban, akik megkóstolták a borvizet. Intenzív íze elsőre kellemetlenül érhette a Natur Aquához szokott nyelvet. Őszintén bevallom, én ki is köptem.
Ezt követően Csomakőrösön töltöttünk egy rövid időt, ahol sok újdonságot tudhattunk meg a falucska híres szülöttéről, Kőrösi Csoma Sándorról.
Zágon fiáról, Mikes Kelemenről szintén szülőhelyén hallgathattunk meg egy beszámolót.
Utunk ugyan visszatért Sepsiszentgyörgyre, de korántsem volt vége a napnak! Az iskolában a szentgyörgyi diákok tartottak nekünk egy tartalmas előadást a délelőtt ízlelt borvizekről.
Egy kiadós városnéző séta után boldogan fogyasztottuk el a vacsoránkat. És még mindig nem jött el az alvás ideje. Ugyanis, meghívást kaptunk a sepsiszentgyörgyi Hit Gyülekezetébe, és a meghívásnak eleget is tettünk. Igaz, egy kis késéssel (a változatosság kedvéért). Az istentisztelet nagyon nagy áldás volt, a szálláson is folytattuk a dicséreténeklést...

4.nap

A nap első állomása Kézdivásárhely volt. Itt egy erdélyi diák előadását hallgattuk meg a híres rézágyús Gábor Áronról. Egy helyi kisboltban felfrissíthettük az étel tartalékainkat, majd egy Rigó Jancsiról elnevezett cukrászdában finomabbnál finomabb sütikkel stabilizálhattuk a vércukorszintünket.
A következő megállónál ledolgozhattuk a Kézdivásárhelyen begyűjtött kalóriamennyiséget. A Torjai Büdösbarlanghoz vezető kaptató ugyanis alaposan megdolgoztatott mindenkit. Amikor fölértünk, mindenkinek egyszeriben világos lett, honnan kapta a barlang a nevét. A termálvízben poshasztott záptojásos szendvicsre emlékeztető szag többeket elrettentett a barlang közelebbi megvizsgálásától.
Egy kellemes erdei sétával később megérkeztünk az Apor lányok feredőjéhez, ahol kipróbálhattuk mennyire hideg a Lábvíz (nagyon!) és milyen ízű a Szájvíz (hígított sósav).
A Szent Anna-tónál remek lehetőségünk nyílt még több fotóval bővíteni a gyűjteményünket, hiszen a háttér nem mindennapi szépségű volt. A bátrabbak pedig egy újabb lábfürdővel serkenthették a vérkeringésüket. (A gyönyörű napsütés ellenére a tó vize rettenetesen hideg volt.)
Az elcsigázott társaságunk utolsó előtti programja aznap Tusnádfürdő meglátogatása volt. Itt is kóstolhattunk borvizet, akinek nagyon ízlett, az hozhatott is belőle szuvenírnek.
A buszon takarékos üzemmódba kapcsoltunk és egy kis szundikálással próbáltunk energiát spórolni az estére, ugyanis a sepsiszentgyörgyi gyülibe voltunk ismét hivatalosak. Ez alkalommal az ifikkel találkoztunk. A velük folytatott beszélgetések és a közös dicséret mindenkire nagy hatással volt. Az épületre is, ugyanis az ugrálásunktól erőteljesen hullámzott a padló... Nem is akaródzott senkinek hazamenni, fél tizenkettő is elmúlt mire sikerült elindulni vissza a szállásra.
Dóka Hanna Sára 9. A
 
5. nap

Hétfőn viszonylag korán kellett fölkelni, mert mentünk a Prahova megyei Bușteni-be, ahol telekabinnal utaztunk a Bucsecs-hegység egyik csúcsára. Sepsiszentgyörgyöt elhagyva áthaladtunk Illyefalván és Szászhermányon, majd Brassót elhagyva elkezdtünk felkapaszkodni a Déli-Kárpátok meredek sziklái közé. Hamarosan elhagytuk Erdélyt és rövidesen megérkeztünk a Prahova megyei Bușteni-be, ahol a telekabin végállomásán, rövid jegyvásárlás és mosdóhasználat (nem mindennapi kelet-európai, kapaszkodós wc) után nekivágtunk a Bucsecsnek. Az utunk lélegzetelállító tájon tartott, majd körülbelül 15 perc múlva kiszálltunk a csúcson. A táj az alföldiek számára szolgált rengeteg meglepetéssel. A csúcson meg lehetett csodálni a magashegységi vegetációt és az erózió formálta sziklákat. Majd két és fél óra múlva elindultunk visszafelé a telekabinnal. Miután visszaérkeztünk Bușteni-be, kaptunk szabadidőt és mindenki kedvére vásárolhatott és nézelődhetett.
A csoport másik fele a hegymászás helyett a Várvölgy barlangba látogatott, a Mikeses diákokkal közösen, ahová vadregényes ösvény vezetett fel. A hegy belsejében az idegenvezető megkérdezte, hogy szeretné-e a csoport megtapasztalni az abszolút sötétséget? Természetesen mindenki igent mondott és hirtelen semmit sem lehetett látni. Semmi lámpa, semmiféle külső fény.
Hamarosan jött a Busz s elvittek minket az ősi szász városba, Brassóba, ahol a szépen rendbehozott városmagban vidáman telt el az idő, megcsodálva az egykori városháza épületét, valamint a Fekete-templomot. Majd ismét buszra szálltunk és visszautaztunk Szentgyörgyre, ugyan fáradtan, de élményekben gazdagon.
Romániában, Erdélyben kiemelkedőek a szász kulturális hagyományokkal rendelkező városok (pl. Nagyszeben és Brassó) mind építészeti, mind szellemi örökségi szempontból. A városban a mai napig virágzó polgári élet zajlik, ennek szerves része a különféle cukrászdák és kávézók, valamint a város kulturális rendezvényei, ami a várost kiemeli a „román valóságból”.
 
6.nap

Kedden reggel a Mikes líceum tanóráit lehetett látogatni (földrajz, angol, matematika) az egyik csoportnak, addig a másik csoport ellátogatott a tegnapi útról már ismerős Illyefalvára, ahol megtekintették a Mikszáth emlékszobát. 
Ezen a napon került sor a nagy, közös feladatra a Csaba-forrás közvetlen és tágabb környékének rendberakására, takarítására. Jó volt látni szemétmentesen, tisztán a kirándulók számára kialakított helyet.
A délelőtt során nyílt alkalmunk a Székely Nemzeti Múzeum megtekintésére is. A Kós Károly tervezte épület impozáns látványt nyújtott kívülről, belülről viszont betekintést adott a székelyek kultúrájába, történelmébe.
A délután folyamán, az iskolában közös projektfeladatok megvalósítása zajlott. Az együtt végzett munka megerősítette a kapcsolatokat az erdélyi és a Bornemiszás diákok között. Ebéd után a sportos diákoknak a foci tette színesebbé a programot. Majd kaptunk szabadidőt bőven, ez alatt a Sugás áruházban be lehetett szerezni a hazautazáshoz szükséges Borszéki vizet és az ellátmányt. Majd lehetett egy rövid sétát tenni a városban.
Dóka Dávid Joel  11.C

7.nap

A búcsú napja eljött, de szeretnénk még viszontlátni Erdélyt!
A hátralevő 700 km-es út közben több városban is megálltunk: Nagyszebent ugyebár nem szabad kihagyni, ha Erdélyben járunk, ezért nem mehettünk csak úgy egyszerűen el a Brassóval vetekedő szász város mellett. A város rengeteget meg tudott őrizni az eredeti hangulatából. Mint azt hallhattuk, a szász városok kedvelői azon vitatkoznak, hogy Brassó vagy Nagyszeben a szebb város. Ezt mi ott nem tudtuk eldönteni, ha valaki egyáltalán képes erre. Budapest felé Vajdahunyadot is útba ejtettük, ahol láthattuk az erőszakos iparosodás jeleit: végtelennek látszó, elhagyatott gyártelepek mindenhol. Olyan volt, mintha egy atomrobbanás után játszódó film díszletei mellett haladtunk volna el. A vár azonban nagy kulturális élményt nyújtott. Az épület szinte minden termében szabadon lehetett mozogni, ami még közelebb hozta a történelmet. Az utolsó napon megjavult a buszunk mikrofonja is, így be tudtuk pótolni az elmaradt kiselőadásokat. Egyre közeledtünk hazánkhoz, majd a körülbelül negyed órás határnál töltött várakozás után megérkeztünk Magyarországra…
Az utazás mindenkiben felejthetetlen élményeket hagyott, de a programnak még nincs vége, ugyanis tavasszal a sepsiszentgyörgyi diákok látogatnak el Budapestre, őket majd mi fogadjuk.
Béleczki Ádám 10. A

És most szavak helyett beszéljenek a fotók! A fényképeket Füziné Madarász Róza, Magyary Enikő és Pálfy Gyula készítették.
Publikálta: Füziné Madarász Róza
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium