BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Ökoiskola
Oktatásért Közalapítvány
Új Széchenyi Terv
Sportoló Nemzet
Művészetek Palotája Budapest
Erasmus+
Határtalanul
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tanórán kívül
Erdély, a megunhatatlan
2019.07.01.
Idén tavasszal másodjára adatott meg a lehetőség iskolánk diákjainak, hogy jelentkezzenek egy feledhetetlen erdélyi útra. Hétfő reggel, miután mindenkinek sikerült megérkezni, és kényelmes helyet találni, indult is a busz a még kissé álmatag, de lelkes utasokkal megtömve. Első állomásunk a jelentős irodalmi múlttal rendelkező Nagyvárad volt. Itt megcsodálhattuk a mesés Fekete Sas szállót, majd a szabadidőnk keretében a többi szecessziós épületet is. A városi forgatag után igazán jól esett egy rövid erdei túra a Révi vízeséshez, amit a buszsofőr örömére mindenki szárazon megúszott. Ezt követően Kalotaszentkirály felé vettük az irányt, ahol már finom vacsorával vártak bennünket melegszívű vendéglátóink. Kellemes, falusi hangulatú panzióban pihentünk meg, majd innen indultunk felfedező utunk második napjára.
Idén tavasszal másodjára adatott meg a lehetőség iskolánk diákjainak, hogy jelentkezzenek egy feledhetetlen erdélyi útra. 
Hétfő reggel, miután mindenkinek sikerült megérkezni, és kényelmes helyet találni, indult is a busz a még kissé álmatag, de lelkes utasokkal megtömve. Első állomásunk a jelentős irodalmi múlttal rendelkező Nagyvárad volt. Itt megcsodálhattuk a mesés Fekete Sas szállót, majd a szabadidőnk keretében a többi szecessziós épületet is. A városi forgatag után igazán jól esett egy rövid erdei túra a Révi vízeséshez, amit a buszsofőr örömére mindenki szárazon megúszott. Ezt követően Kalotaszentkirály felé vettük az irányt, ahol már finom vacsorával vártak bennünket melegszívű vendéglátóink. Kellemes, falusi hangulatú panzióban pihentünk meg, majd innen indultunk felfedezésünk második napjára.
A keddi napot Marosvásárhelyen töltöttük. Elsőként a lenyűgöző Kultúrpalotát látogattuk meg, majd a mellette található Városházát. Innen átsétáltunk a Bolyai Múzeumba és a Teleki Tékába. Ezt a könyvtárat Teleki Sámuel hozta létre, vagyona nagyrészét értékes könyvek megvásárlására fordította. A kellő műveltséget megszerezve a farkaséhes társaság szétszéledt, hogy mindenki kedvére való ebéd után nézzen. Este izgatottan sétáltunk be a marosvásárhelyi gyülekezet kapuin. Az ottani fiatalokkal együtt dicsértük az Urat, majd a Fekete márciusról beszélt nekünk a gyülekezet egy tagja, Bondor Sándor, aki maga is részt vett az akkori eseményekben. Az este további részét közös játékkal és beszélgetéssel töltöttük, majd új szállásunkra utaztunk Göcsre.
Reggel több-kevesebb alvás után ismét fölkerekedtünk, hogy végre elérjük utunk főhadiszállását, Gyergyószentmiklóst, ám előtte több jelentős állomásunk is volt. Megismerhettük a reneszánsz és barokk stílusban épült Rákóczi-Bornemissza kastélyt, ahonnan ágas-bogas ösvény vezetett egy várromhoz. Ebből végül nem láttunk sokat, de a kis kápolna falfestményéről megtudhattuk, hogyan nézett ki egykor a vár.  Egy hosszabb út következett Gyergyószentmiklósra, azonban útközben a napi terv kiegészült egy spontán látogatással a marosvécsi Kemény-kastélyba. A várkastély az erdélyi magyar kultúra jelentős helyszíne, a Helikon közösség többször is összegyűlt az épületben. Bennünket maga a kastély örököse vezetett körbe, aki szívvel-lélekkel igyekszik megőrizni az értékeket és minél több életet lehelni a helybe. A nap végén a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő gimnáziumban fogadtak bennünket. Az ottani igazgató úr bemutatta nekünk az iskolát, előadását a páratlan székely humorral fűszerezve. Vacsora után elfoglaltuk a hét további részében menedéket nyújtó szobáinkat. 
Másnap néhány erdélyi diák is csatlakozott hozzánk, együtt utaztunk Parajdra. Türelmünket próbára tevő várakozás következett, míg végre megérkezett a busz, amivel a sóbányához mentünk. Lépcsők százaival megküzdve egy külön kis földalatti világba csöppentünk. Gyerekzsivaj, pingpongozó családok, kalandpark, hinták és kis üzletek vannak elrejtve a bánya mélyén. Nem kellett aggódni, ha itt nem sikerült elegendő szuvenírt beszerezni, ugyanis következő úticélunk a korondi vásár volt. Mindenféle hagyományos termékkel megpakolva folytattuk utunkat. A Csorgókő-vízesésnél töltöttünk még egy kis időt a gyönyörű környezetben.
Péntek délelőtt a gyergyószentmiklósi pásztort hallgattuk meg, majd bepillantást nyerhettünk a gimnázium tanóráiba. Az iskola dísztermében került megrendezésre a költészet-napi előadás, melynek témája ezalkalommal Ady volt. A diákok rendkívül színvonalas előadásokkal készültek. Volt, aki a szavalásban mutatta meg tehetségét, míg mások verseket zenésítettek meg, írtak át, valamint illusztrációkat, képpoéziseket is láttunk. Ezután a festői Gyimesek felé folytattuk utunkat. Megálltunk a régi határnál, ami a valódi Magyarországot és Romániát választja el egymástól. Itt rácsodálkoztunk, hogy a mi kis országunk valójában mekkora, és milyen gazdag ország. Hosszú utat követően Csíkszeredára értünk, ahol kiválasztottuk, hogy szabadidőnket vásárlással töltjük, vagy elsétálunk a főtérre és a Mikó várhoz. Délután ifialkalomra került sor a helyi gyülekezetben. Az istentisztelet után néhányan beszélgetéssel ismertük meg egymást, a többiek közös focimeccs formájában. A szürkület ránk köszönt, így búcsút vettünk az újbóli találkozás reményében.
Következő napunk a kirándulásról szólt. Bőséges reggelivel igyekeztünk erre felkészülni. A nap folyamán a Salamon Ernő Gimnázium végzős tanulója, Csaba volt az idegenvezetőnk. A Gyilkos-tóhoz vezető buszút során ő osztotta meg velünk ismereteit a környékről, és tájékoztatott, mit kell tennünk medvetámadás esetén. A híres tó fölött magasodó Kis-Cohárdra dideregve indult a társaság, de a káprázatos táj, a titokzatos erdő és a folytonos mászás hamar elfeledtette velünk a hideget. A hegyre felérve elénk tárult a rejtélyes kilátás, azaz a nagy fehér semmi. Ezt egy cseppet sem bántuk, örömmel fotózkodtunk a ködbe burkolózott szakadéknál. A Békás-szoroshoz vezető szerpentinen tapsviharral megháláltuk, hogy a sofőr bácsi minden kanyart sikeresen bevett, majd kiszálltunk, és a kanyargó patakkal sétáltunk végig a gigantikus sziklák között. Éhesen és fáradtan, de élményekkel gazdagon értünk a szállásra. 
Vasárnap korán kellett ráébrednünk, hogy elérkeztünk az utolsó naphoz. Hosszú út állt előttünk, amit a többség pihenéssel kezdett. A gyönyörű táj, mesebeli dombokkal körülvett falucskák, kedvesen csobogó patakok mellett haladtunk el, és egy autentikus székely faluban, Széken meg is álltunk. Egy népviseletbe öltözött hölgy vezetett körbe az ottani táncházban, ami ma már múzeumként működik. Ezután a falu hagyományairól szóló fotókiállítást néztük meg. Néhány évtizeddel ezelőtt egy holland úriember költözött a településre ő hozta létre a múzeumot. Rendszeresen rendez táncházakat, és igyekszik életben tartani a magyar népi kultúrát. Következő állomásunk Hunyadi Mátyás szülővárosa, Kolozsvár volt. A főtér a mai napig bizonyítja, hogy a város jelentős központja volt a magyar kulturális életnek. Erdélytől a Királyhágón köszöntünk el, és halk ígéretet tettünk, hogy amint tudunk visszatérünk. 
A hazaúton tanáraink irgalmából nem került sor a maradék kiselőadásra, azonban ezek az órák sem voltak gyümölcstelenek. A héten átélt események többeket versírásra ihlettek, amiből egy rögtönzött vetélkedő alakult ki. Ilyen vidám hangulatban érkeztünk meg Budapestre, készen állva arra, hogy hasznosítani tudjuk az értékeket, amit az út során tanárainktól és Erdélytől kaptunk.

Huszár Jázmin
 
Publikálta: Magyary Ferenc
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium