BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Ökoiskola
Oktatásért Közalapítvány
Új Széchenyi Terv
Sportoló Nemzet
Művészetek Palotája Budapest
Erasmus+
Határtalanul
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tanórán kívül
Szobota Zoltán tanévnyitó beszéde
2021.09.03.
Inspirálódás kötelezettségeinkben
Ha őszinték és lelkiismeretesek vagyunk, minden tanévkezdést megelőz, meg kellene előznie egy motiváció-tisztázásnak, inspiráció-keresésnek. Egyszerűen azért, mert a kötelességek végrehajtása során ezek megkopnak, deformálódnak, és a kiégés észrevétlen kezdete éppen itt lapul meg.

Minderre nincs szükségük azoknak, akik megérkeznek, vagy kifelé tartanak egy oktatási intézményből. De akiknek a horizontján nincs egy reménybeli nagy változás, fordulópont, az újszerűség várománya, hanem szerepeikből és feladataikból fakadóan ugyanazon sémák, mintázatok és szokásjog ösvényén haladnak, újra tisztázniuk kell magukban, mit miért tesznek. Ehhez erőfeszítésekre van szükség, mert az a többlet tartalom, amellyel a természetes tevékenységeinket gazdagíthatjuk, nem automatikus velejárója az életnek.   

A történelem legbölcsebb királya, Salamon a Példabeszédek könyvében egy csomagban tárja elénk a megoldást: „Bízz az Úrban teljes szívedből, a magad értelmére ne támaszkodj! Minden utadban ismerd meg Őt, s Ő fogja igazgatni/egyenessé tenni ösvényeidet”. Ne légy bölcs a magad szemében; féld az Urat és fordulj el a rossztól, s ez gyógyulás lesz testednek és felfrissülés csontjaidnak.” A helyes mentalitás tehát, az önmagunkra koncentrálás és a szakmai, tapasztalati elbizakodottság helyett, az istenfélelem és a bizalom, amely keretbe foglalja a kulcsmondatot, az Istentől való vezetettség elérését. 

Ahhoz, hogy minden élethelyzetünkben, szerepeinkben megtaláljuk és megismerjük a megpillanthatatlanul jelen levő Messiást, keresnünk kell Őt ezekben. Hol van Ő jelen az életemben, amikor az iskolapadban ülök? Amikor tudást, ismeretet adok át? Amikor igazgatási, személyi, pénzügyi döntéseket hozok? Ha hajlandóak vagyunk erre időt és figyelmet szentelni, fel fogjuk Őt ismerni, és ekkor, innentől kezdve tudni fogjuk már, mi a helyes, s mi a helytelen. 

Pál apostol is hasonló következtetésre jutott, amikor ezt írta a Kolosséban élő keresztényeknek: „Mindent, amit szóval vagy tettel cselekesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, hálát adva általa Istennek, az Atyának!” Ez arra int minket, hogy ne ösztönösen, rutinból, zsigerből, megszokásból cselekedjünk a legtermészetesebb, hétköznapi, profán tevékenységeink során se. Két, tudatos döntés alapján kialakuló gyakorlat lesz a segítségünkre, hogy a természetest felemeljük a porból a természetfelettibe, a kötelezettségeinket többlet tartalommal töltsük meg: mindent Jézus nevében és hálaadással kell tennünk, akár szólunk, akár cselekszünk.  

Semmit nem érdemes tennünk, amit nem tudunk Jézus nevében tenni, vagy amiért nem tudunk, vagy nem is lehet hálát adni Istennek. Ez egy jó belső lakmusz a legegyszerűbbtől a legbonyolultabb élethelyzetekig tartó skálán. Pál szerint még az étel is megszentelhető hálaadással, s ezen logika mentén a természetes munkafolyamataink úgyszintén. Pláne, ha a korinthosziaknak írtak szellemében járunk el: „Akár esztek, akár isztok, akár bármi egyebet tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!”. 

Ha mindezeket sorba állítjuk, egy olyan megfontoltan cselekvő hívőt látunk magunk előtt, aki nem sodródik a kötött pályán, mert úgy dönt, hogy megkeresi a még abban is elrejtőzött Messiást, és a nevében, hálát adva, és Isten dicsőségére végzi a feladatait, immár egy inspirált, motivált állapotban, mennyei irányítás alatt. Jó lenne ilyen hívővé válni...
 
Publikálta: Horváth Hanna
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium