BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tantárgyak
Néhány sor köszönet
2013.06.16.
8.c. osztály búcsúzik vers formájában
Néhány sor köszönet
 
 
Süt a nap, már jó idő van, úgy június közepe fele,
Vakáció felirattal vannak az iskolában a táblák tele.
Nyolcadikos nebuló, ki tankönyvéből már az utolsó mondatot lesi,
De az intézményből a lábát már-már lassan kiteszi.
Csá! Kívánnák a diákok a tanárnak ezt egész nyárra,
De van bennük némi tisztelet, s mondják: Viszontlátásra!
Vidám, s furcsa arcot vág a teremben az a sok fiú és lány,
Kék könyvecske kezükben, rápingálva ez: Bizonyítvány.
Várva várt szünidő! Gyermeksereg iskolából kitódul,
De a nyolcadikos szíve még egyszer azért visszafordul.
Hiszen köti ide az a sok-sok kép, színes emlék,
Mi történt itt vele e helyen egykor, s nem olyan rég.
Történetek, melyekből mesélhetnénk ezret és százat,
Ha mind papírra vetnénk, kitömnénk vele egy egész házat.
Sajna most nincs annyi időnk, mint a végtelen tenger,
Röviden elmeséli ezt most itt néhány ember.
Evidens, hogy első iskolai évünk volt az első osztály.
Emlékszem; Sok kis apró gyerek, sok kis fecsegő száj.
Tanultunk is valamiféle betűrendszert… tán ábécét?!
De persze akkor még hancúroztunk az udvaron szerte szét.
Gyerekes óvoda után, komolyabb iskolai környezet.
(Akkor még távolibbnak is tűnt a mennyezet.)
Osztálytársak, közülük örök, kedves barátok,
Közben megtudtuk mik a betűk, s mik azok a számok.
Év végére úgy éreztük, mi vagyunk ezen iskola bajnoka,
De azt is tudtuk, hogy ez volt az általános még csak első foka.
Emlékszem az alsós oktatóinktól jövő kedves mosolyra,
Közben persze a tananyagot is vettük inkább komolyra.
Iskolánkban egyre felcseperedtünk, mi sok kis növendék,
Na hát… Ettől is olyan szép ez az emlék.
Négy év után, mi már felsősök s nem alsósok.
Észrevettük, ugyanis dolgozataink száma is lett jó sok.
Egyre több és hosszabb lett a kötelező olvasmány,
Arany szabályt bevéstük: Tanulásra most már több időt szánj!
Ötödikben osztályfőnök lett a bajszos, ki magát néha így hívja,
Mi tagadás; A „c”osztály őt nagyon is bírja.
Hogy felsősök vagyunk, annak sok új tantárgy a velejárója,
Ez okból lett is osztályunknak sok új oktatója.
Újdonságok lettek: Töri, föci, biosz, info kémia és fizika,
Sőt; új értelmet nyert az, hogy matematika.
A számok nem betűk, s a betűk nem számok, ezt megtanultuk.
Felsőben… Matekon… Ez keveredett. A táblát meredten bámultuk.
Egy, kettő, három… x,y? Felette kicsivel kis kettes?
De… Köszönjük a matektanároknak, ki mindegyik oly kedves.
Kik elmagyarázták, nincs semmi kínai írva arra a lapra,
Mert ez nem más, mint maga az algebra.
Meg persze még sok más tantárggyal jártunk hasonlóképpen,
Ezért is dicsérem tanárainkat e rövidke beszédben.
Mert, sokat volt, hogy a tananyag felhője fejünk fölé borult,
Ekkor értelmünk tanári segítségre szorult.
S jöttek…  A hős tanárok. Kik tanítottak.
Mikor nem értettünk valamit, segítettek, bátorítottak.
Sőt. Nagy ritkán az osztály volt néha rendetlen és hebrencs,
De egyik tanár sem rohant ki, s kiáltott fel: Ó, Istenem, ezektől ments!
Hanem; néhány ökörség felett csak elintettek,
De ha kellett; a legmegfelelőbben szeretve intettek.
Tanáraink; kik mutatták, hogy ne menjünk erre, hanem arra,
S néha napján azért kivittek az udvarra.
Mert sok ember van, kit emlékeinkből végleg elejtünk,
De ezek olyan tanárok, kiket soha nem felejtünk.
 Elmúlt nyolc évet visszanézve egészen,
Őszintén azt tudjuk mondani, hogy: KÖSZÖNJÖK SZÉPEN!

Írta: Holósi Dávid 8.c
Publikálta: Bódi László
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium