BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tantárgyak
Így fogalmaztok ti...
2012.05.14.
Kisvarga Jonatán 4.b osztályos tanulónk fogalmazása
A hold sötét oldalán
 
I. Rész
A találkozás
 
Jonathan vagyok, izgalmas kalandokra indulok kettesben Jeffel.
Kíváncsiak vagyunk, hogy léteznek-e átalakuló lények. Szóval ezúttal is űrbe megyünk.
Jeffet felhívtam, hogy délben 12:00-kor indulunk. Már 11:45 volt. Összeválogattam a legjobb fegyvereimet. Csak arra gondoltam mi lesz, ha tényleg léteznek? Minden nagyon erős kütyüt bepakoltam. Már el is telt 11:55. Kisiettem a találkozó helyre. Ekkorra Jeff is megérkezett. A főnökömnek odaadtam egy cetlit, amin a végrendeletem volt, ha meghalok.
A végrendeletem így szólt: „Viszlát becses haza. A családomé mindenem. Viszlát kis Jonathan és Benjamin, éljetek boldogságban és ha megnőtök ne cigizzetek.”
Aláírás: Kisvarga Jonathan
Felmentem az űrhajóra. Hallottam a visszaszámlálást, szomorú voltam.
–Jonathan én itt vagyok veled, és én, már jól ismerlek, nem félsz te semmitől.
–Kösz Jeff, de mi lesz, ha léteznek olyan lények és meg akarnak ölni.
–Azok a lények lejönnének a földre előbb utóbb. Így legalább tettünk az elpusztításuk érdekében valamit. Amúgy, meg nem is léteznek olyanok, még űrlény sem létezik.
- Akkor mi volt az, amikor előző kalandunkban találkoztunk űrlénnyel?
- Az csak kettő volt, és biztos beöltöztek emberek, ugyan olyan méretük volt.
- Legyen, de mi lesz, ha mégis léteznek?
- Nem vagyok előre látó!
Hirtelen súlytalanság állapotába kerültünk. 1 óra múlva leszállást hajtottunk végre a Holdon.
- Joni gyere már!
- Jól van, megyek – válaszoltam és ezzel leléptem a Holdra. - Kövess Jeff!
- Oké!
- Úgy érzem, hogy követnek.
- Ne legyél már betoji Jonathan! Tovább!
- Mi az ott?
- Ha megnézzük, akkor megtudjuk.
Jeff elővette a távcsövét.
- Te Joni, az egy…
- Mondd már!
- Egy autó.
Ekkor teljesen ledöbbentem.
- Lehetetlen! Mit keresne egy autó itt?
Ezzel kikaptam a kezéből a távcsövet és megnéztem. Tényleg egy autó volt, de még hozzá egy luxusautó. Elestem Jeffel.
- Mi volt ez? – kérdezte Jeff.
- Nem tudom, de annyit mondok, hogy fussunk a kocsihoz!
Elkezdtünk futni, de újra elestünk.
- Ebből elég!
Elővettem a gépfegyveremet, és a földbe lőttem 4-szer.
Ezzel valami fekete apró lény jelent meg előttünk.
- Az meg mi?
- Nem tudom.
- Nem akarok meghalni!
- Én már megírtam a végrendeletemet.
Ekkor rám ugrott az idegen.
-Jeff segíts!
Küzdöttem a lénnyel.
-Áá!
A szúrókájával egy hosszú sebet ejtett rajtam.
- A karom, tiszta vér!
- Vétel, vétel itt Jeff! Hallanak? Egy idegen megtámadott! Nem hiszem el, nincs térerő!
 
II. rész
A túlélők
 
A fegyveremmel leütöttem a lényt.
- A lábam! Nem tudok futni!
Jeff felkapott a hátára és rohant az autó felé. Beszálltunk az autóba. Egy fura jel volt rajta.
- Te már láttál ilyen autót?
- Nem, de nem rossz!
- A kulcs a helyén. Kapaszkodjál!
- Indítsd már! Jön az űrlény! Nem akarom újra átélni azt, ami az előbb történt.
Az autó beindult és elindultunk.
- Nem tudtam, hogy előttünk ember járt a Holdon – mondta Jeff.
- Várjunk csak, az űrlényen, ami megtámadott egy hasonló jel volt.  Akkor logikus, hogy ez is űrlény.
- Az gáz.
Egyből az ajtónak estünk, de az nem nyílt.
- Öröm volt együtt dolgozni veled - búcsúzkodtam Jefftől.
- Veled is. De azért ilyen könnyen ne adjuk meg magunkat.
Mind a ketten lőttük az ajtót. Egyszer csak kinyílt.
- Ez furcsa!
Kiszálltunk.
– De most hol vagyunk?
- Az űrhajó! – sopánkodott Jeff.
- Tudom, hogy te űrlény vagy autó…
- Jonathan meg akarsz halni? Ne beszélj hozzá!
De én folytattam.
– Kérlek, segíts! Mondj el mindent, amit tudsz az űrlényekről! Mi ketten űrutazók vagyunk a Földről. Csak ez a dolog érdekel minket.
- Joni szerintem ez nem hallja.
Ekkor hatalmas robottá alakult.
- Most már végünk.
Szóhoz se tudtam jutni.
- Egy földön kívüli faj tagja vagyok. Amit a kormányomon láttál jelet, az az autóbotok jele, vagyis a miénk.
             
III. rész
 Egy másik fajmegismerése
 
- Szóvaltiautóbotokvagytok? – kérdeztem.
- Igen. – mondta.
- Ti nembántotokembertvagyisminket?
- Nm – hadartaazűrlény.
- Tessék? – kérdeztem vissza mert csak N betűt hallottam. Nem akartam nemet hinni, mert lehet, hogy nagyot mondott, ezért a biztonság kedvéért megkérdeztem.
A robot autóvá alakult és nem válaszolt.
Kinyílt az ajtaja, mint ha azt akarná, szálljunk be.
- Jeff, szerinted beszálljunk?
- Ne! Várjunk, űrhajó nélkül nem tudunk semmit csinálni. Ő segíthet nekünk.
- Oké! – mondtam nehezen.
Beültünk, elindult az autó.
Meg akartam kérdezni, hogy hova megyünk, de nem tudtam, mert nagyon álmos voltam. Ilyenkor éjszaka van a földön, így hát elaludtam, mint Jeff. Fárasztó napom volt, kimerültem. Jól esett egy kis alvás. Hajnalodott már, újabb nap kezdődött. Kinyitottam a szememet, a talajon találtam magam. Robotok vettek körül minket. Jeff és én nagyon megrémültünk. Az egyik robot közel hajolt hozzám és ezt kérdezte:
- Te vagy Jonathan és te meg Jeff?
- Igen – böktem ki nehezen.
- Honnan tudod a nevünket?- kérdezte Jeff.
- Hallottam, hogy a hold másik oldalán űrhajósok jöttek és kisebb űrlények megfigyeltek titeket csak ti megöltétek őket!
- Őőő… izé, őőő, mi szóval…
- Mi nem tudtuk, hogy a barátaid, és ők is meg akartak ölni – vágott szavamba Jeff.
- Tudom és ezért nem bántunk titeket. Na, térjünk a tárgyra. A bolygót uralni akarják az álcák. Békésen éldegéltünk, amikor az utolsó napokban Megatron nevű társunk fellázította a társaságot, két csapat lett. A világot uralni akaró álcák és mi a szabadságért küzdő autóbotok. Én Optimus fővezér vagyok az autóbotok vezére.
- Én meg Acél fej a fegyverhordozó – és ezzel megvillogtatta fegyvereit.
Mennyi fegyvere volt! Ha nem hiszitek gyertek fel a hold sötét oldalára, azaz ide.
- Én meg Racsni az orvos szakértő.
Azzal átalakult egy zöld mentős autóvá és bekapcsolta borzasztóan hangos szirénáit.
- Kapcsold ki!! – kiáltotta Jeff.
- Tessék? – mondta a robot.
- KAPCSOLD KI!! – kiáltotta Optimus.
- Igenis – Racsni egyből kikapcsolta szirénáit és nagyon elszégyellte magát.
- A nevem Jezz! – mondta egy másik robot.
- Itt pedig a védelmezőtök Űrdongó.
- Sziasztok! – mondta Űrdongó.
- Mire kell nekem, vagyis nekünk védelmező?
Optimus erre közel hajolt hozzám és jól a szemembe nézett.
- Arra, hogy ne hallj meg ezen a bolygón.
- Mi volt az az űrlény, ami rám támadott és jó hosszú sebet ejtett rajtam? – kérdeztem felháborodottan.
- Megatron szolgája.
- Értem, szóval léteznek – gondoltam magamban.
- Na Jeff én mondtam, hogy léteznek űrlények.
- De nem téged akarnak – válaszolt Jeff.
- Mi megyünk innen – jelentettem ki szomorúan.
- Jonathan mit mondtál? Honnan veszed ezt?
- Veszélyes ez a bolygó, nem a mi bolygónk.
- Hol az űrhajónk Optimus?
- Ott – mutatta.
- Akkor viszlát!
Beszálltunk az űrhajóba. Elindultunk. Szomorúan néztem vissza. Egyre távolodtunk, míg  aztán eltűntek az autóbotok.
- Jeff, nem ismerhettük meg őket igazán. – Amikor ezt kimondtam elszorult a torkom és köhögtem egyet.
- A bázisnak Jonathantól, visszatértünk.
- Vettem Sas, vagyis Jonathan.
Ekkor tapsvihart hallottam és ujjongást. Kiszálltam, utánam Jeff.
Jeff ezt mondta:
- Sok mindent éltünk át, űrlényeket, örömöt, izgalmat és szomorúságot…
Folytattam:
- De egy fajt nem ismerhettünk meg igazán, mert gyávák voltunk és elmentünk. De egyszer még visszatérünk.
Ezzel elindultunk, mindenki csöndben volt. Néztek utánunk, amikor már messzebb voltunk odasúgtam Jeffnek:
- Sajnos mindennek vége.
- Úgy ahogy mondod, de még visszatérünk.
 
 
                                                         VÉGE
 
 Írta: Kisvarga Jonatán
                      4.b.
Publikálta: Mocsári Krisztina
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium