BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tantárgyak
A Biblia, ami átélt 2 háborút
2016.03.20.
Egy újabb szerda, egy újabb remek lehetőség arra, hogy amerikai veteránoktól halljuk izgalmasabbnál izgalmasabb történeteiket. Ezúttal David Estessel beszélgettünk, aki beavatott minket a vietnámi háború fontos részleteibe. A jó kedélyű veterán, aki civilként franciatanár volt Chicago-ban, elmesélte milyen érzés volt megérkezni egy teljesen idegen kontinensre, hogyan viszonyult az ott élőkhöz, de még azt is, hogy egyik elnökjelöltet sem kedveli…
Szegénység, félelem, dzsungel. Ezek fogadják David Estes-t, amint megérkezik Vietnám földjére. Ott és akkor semmi más célja nem volt, mint hazaérni karácsonyra.
Természetesen rengeteg kérdésünk volt a közlékeny veteránhoz, aki készségesen és őszintén válaszolt ezekre. (Közben beiktatott egy gyors telefonhívást, de ez egyáltalán nem zökkentette ki a mesélés lendületéből).
Mi más is lett volna az első kérdésünk egy olyan katonához, aki átutazva a fél világot először járt az ázsiai kontinensen, mint hogy: Milyennek találta Vietnámot?
Elég sablonos kérdésnek hangzik, de cseppet sem volt az. Mégpedig azért nem, mert ezt a kérdést egy vietnami származású diák tette fel. David-en látszott, hogy nagyon megrendült, de a mosolygós lány kedves kisugárzása oldotta a feszültséget. A veterán érdeklődött, hogy honnan származnak a lány szülei és hogy ő hogyan került Magyarországra. Miután ezt megbeszélték, a lány megkérdezte, hogy David kóstolta -e a vietnami ételeket. Nos, ami az ételeket illeti, azokat nem kóstolta meg, de a dzsungelről sokat mesélt. Elmondta, hogyan vágták magukat keresztül a bambuszokon és azt is, hogy a dzsungelben az éjszaka volt a legijesztőbb, ahogy védtelenül feküdtek társaival a földön.
Habár semmilyen komoly sérülést nem szerzett, a maláriát elkapta. Ennek következményei azonban csak azután jelentkeztek miután hazatért, de hamar felgyógyult.
Ezután politikai vizekre eveztünk, ugyanis megkérdeztük, van e olyan elnökjelölt, akire nyugodt szívvel szavazna. A válasz a következő volt: „Egyiküket sem kedvelem”. Önmagát republikánusnak vallja, de sem Donald Trump-ot sem Hillary Clinton-t nem tartja kompetens jelöltnek. Beszélt arról, milyen nagy felelősségük van az ország vezetőinek, hiszen a háborút nem a katonák kezdeményezik, hanem a vezetők.
Fontosnak tartja, hogy Amerika rendelkezzen a világ a legerősebb hadseregével, mert, ahogy ő fogalmazott: „Mi jó srácok vagyunk és sok rossz srác ellen kell harcolnunk” J
Amikor feltettük azt a kérdést, hogy miért is harcoltak Vietnámban, rövid szünet után egyetlen szó hangzott el: Egymásért. David szerint egy katona olyan mély és őszinte kapcsolatot tud kialakítani a társaival, mint amilyet civilként soha senkivel nem tud.
Az a tény, hogy az életüket le kell helyezni a másik kezébe és 100%-ig meg kell bízniuk egymásban, gyakorlatilag rá kényszeríti őket ennek az erős köteléknek a kialakítására.
Visszatérése után sok nehézséggel kellett szembesülnie, apjával ellentétben, őt nem ünnepelték hősként. Amellett, hogy nehezen talált otthon munkát, folyamatos atrocitások érték honfitársai részéről. Ez abból fakadt, hogy az amerikai társadalom megosztott volt a vietnámi háborúval kapcsolatban, ma is az.
David fontos feladatának tartja, hogy tiszteletet és megbecsülést szerezzen azoknak a veteránoknak és hősi halottaknak, akik bármely háborúban kitartóan harcoltak az USA-ért.
Fontos tudni David-ről, hogy már apja, Dal Estes, is katonaként szolgált, nem is akármikor, nem is akárhol. Egy volt azok közül a katonák közül, akik 1944. június 6.-án, a “D-day”-en partra szálltak Omaha Beach-en. Amikor David bejelentette, hogy Vietnámba megy, apja egy Bibliát nyomott a kezébe. Azt a Bibliát, melyet ő is magánál hordozott a partraszállás alatt. David mindennél fontosabb feladatának érezte Vietnámban azt, hogy a Bibliát hazavigye apjának. Saját elmondása alapján, azt hitte, nem fogja túlélni a háborút, de a Biblia motivációként szolgált arra, hogy mindenképpen hazatérjen.
Nagyon érdekelt minket, hogy van e olyan kedvenc igeverse, amely erőt és reményt adott neki a nehéz időkben.
Természetesen volt:
„Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen! „ ~ Máté 6:9-13

Írta: Rácz Zsófia 13.A
 
 
Publikálta: Horváth Hajnalka
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium