BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Infotár
Matos Shelly: Kommunikáció az iskolában
2011.02.16.
A kommunikáció alapelveinek nincs köze ahhoz, hogy amerikaiak vagy magyarok vagyunk. Ezek az alapelvek ugyanis Isten Igéjén alapulnak.
Bevezető:

Amikor Isten elkezdte felhasználni a neveltetésemet és a tanulmányaimat, azt vettem észre, hogy ezek révén olyasvalami került a birtokomba, ami olyan értéket képvisel, amit érdemes megosztani másokkal is.
 
Mielőtt belevágnék a kommunikációval kapcsolatos téma részleteibe, szeretnék néhány olyan alapelvet megemlíteni, amelyek úgy tudják befolyásolják életünket, hogy képesek legyünk olyanná válni, amilyennek Isten az Ő népeként látni szeretne bennünket:
 
1.     Soha nem tudjuk elérni azt a pontot, ahol már olyan tökéletessé váltunk, hogy többé már nincsen szükségünk semmilyen változtatásra az életünk egyetlen területén sem.

2.     Soha ne váljunk annyira kényelmessé, vagy olyan rutinossá, hogy ne legyünk hajlandóak időt szánni arra, hogy újra meg újra megvizsgáljuk a hozzáállásunkat és a tetteinket.

3.     Egész életünk során folytatódik a tanulás folyamata.
 
Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk át az eddigi tapasztalatainkat és gondolkodásmódunkat. Vajon akad olyan terület, ahol küszködünk, és jól jönne néhány pozitív változás az iskolai kapcsolatainkban? Mi az, amit jól csinálunk, és szeretnénk még jobban csinálni?
 
A kommunikáció alapelveinek nincs köze ahhoz, hogy amerikaiak vagy magyarok vagyunk. Ezek az alapelvek ugyanis Isten Igéjén alapulnak, amely átível minden kultúrán. Efézus 4,29, Galata 5,13-15
 
Az oktatás személyekről szól, nem arról, hogy leadjunk egy bizonyos tananyagot, vagy elérjünk bizonyos, számokban is mérhető eredményt. A tanítás az egyes gyerekekről szól, és arról, hogy olyan tapasztalatokat és eszközöket osszunk meg velük, amelyek segítségével ki tudnak fejlődni a képességeik és a lehető legtöbbet tudják kihozni magukból. A tanítás nem egyszerűen munka, hanem egyfajta befektetés a másik ember életébe.
 
Ennek értelmében a jó kommunikáció a tanítás során alapvető fontossággal bír, hiszen folyamatosan emberekkel foglalkozunk, ami nem csupán a diákokra vonatkozik, hanem a szülőkre és a munkatársainkra is.
 
Kezdjük a Tanár-Diák kommunikációval:

1.     Adjuk a diákok tudtára, hogy fontos a számunkra a személyük, és az ő érdekeiket tartjuk szem előtt. Ezt pozitív beszéddel, bátorítással tudjunk megtenni. Sokkal jobban fognak teljesíteni, ha belülről hajtja őket egy egészséges magabiztosság és önbizalom, és az a vágy, hogy jól teljesítsenek, mintha a negatív megítéléstől való félelem hajtaná őket.

2.     Próbáljunk mindig valami pozitívat találni a munkájukban, amit el is mondunk nekik, és csak ezután térjünk rá arra, amiben fejlődésre van szükségük. Sokkal nyitottabbak lesznek a javaslatainkra és a megjegyzéseinkre, ha így teszünk. A negatív szavak falakat építenek.

3.     Tegyük mindig világossá a diákok számára, hogy mit várunk tőlük akár viselkedés, akár tanulmányok terén. Ez megkönnyíti a munkavégzést mind a mi számukra, mind az ő számukra.

4.     Soha ne szégyenítsünk meg egy gyereket az osztály előtt a képességei vagy a teljesítménye miatt. Ha valamit muszáj szóvá tennünk, tegyük óra után, vagy olyan időpontban, amikor kettesben tudjuk elmondani neki.

5.     Legyünk nyitottak arra, hogy a gyerekek lássák, hogy mi sem vagyunk tökéletesek és mi is követünk el hibákat. Nem kell mindig mindenre tudnunk a választ. Ismerjük be a hibáinkat, kérjünk mi is bocsánatot, ha szükséges, és ne keressünk kifogásokat. Ez is jó alkalom lehet arra, hogy példaként álljunk a diákok előtt abban, hogyan kell helyesen megoldani különféle helyzeteket az életben.

*Az ilyen helyzetek tökéletesen alkalmasak arra, hogy megértessük velük az élethosszig tartó tanulás elvét. Ha olyasmit kérdeznek tőlem a diákjaim, amit nem tudok, azt mondom nekik: „Nos, erre most nem tudom a választ, de itt a remek lehetőség, hogy utánanézzetek, így ti váltok „szakértővé” a kérdésben, és holnap elmondhatjátok nekünk, amit megtudtatok!”

6.     A cél az, hogy olyan atmoszférát teremtsünk az osztályteremben, amelyben a gyerekek biztonságban érzik magukat és kölcsönösen tisztelni tudják egymást. Tanárként a mi feladatunk az, hogy kialakuljon egy ösztönző és támogató, bátorító légkör, és a gyerekek tisztában legyenek azzal, hogy lehetőségük van hibázni, hogy kérdezhetnek és válaszolhatnak is anélkül, hogy a többiek kinevetnék vagy kigúnyolnák őket.

7.     Az oktatás az EGÉSZ gyerekre irányul, nem csupán az agyára. A gyerekeket meg kell tanítani arra, hogyan tudnak problémákat megoldani, hogyan kell a konfliktusokhoz viszonyulniuk és kommunikálniuk egymással. Csupán azért, mert ez nem képezi a tananyag részét és nincs benne a tankönyvben, nem jelenti azt, hogy időpocsékolás lenne. A gyerekeknek szert kell tenniük azokra a képességekre, amelyek révén jól működő tagjaivá tudnak válni a társadalomnak. Ehhez az szükséges, hogy a tanárok kihasználják a „tanításra alkalmas pillanatokat”. Foglalkozzunk a felmerülő kérdésekkel és navigáljuk a diákokat olyan irányba a beszélgetések során, ami elvezeti őket a megoldáshoz.

8.     Amikor fegyelmezésre kerül a sor, ne felejtsük el, hogy a diák egy tettét vagy egy viselkedési formáját büntetjük, és soha ne támadjuk meg szóban az illető személyiségét. Például ne mondjuk azt, hogy „Ostoba vagy! Nem is értem, hogy voltál képes ilyet tenni!” ahelyett, hogy azt mondanánk. „Amit tettét (és itt nevezzük meg a tettét), teljes mértékben elfogadhatatlan. Az ilyen viselkedés semmiképpen sem megengedhető, mert…”
 
Szülő-Tanár kommunikáció:

A szülők a tanárok legjobb információforrásai, ezért a jó kapcsolat és a csapatmunka elengedhetetlen közöttük.
 
1.     A tanároknak tisztelniük kell a szülőkben azt a tekintélyt, amit a gyerekeik számára jelentenek. Ők adják a tanárok számára a legértékesebb betekintést a diákok személyiségébe, és nekik van a legnagyobb befolyásuk arra, hogy előmozdítsák a diákok tanulmányi képességeit.                  

*Emiatt kiemelten fontos, hogy képben legyenek azzal kapcsolatban, ami az iskolában zajlik. Széles körű tájékoztatást kell nyújtani a számukra arról, hogy mit tanulnak a gyerekek az iskolában, hogy milyen elvárások vannak a gyerekek felé, és hogy ebben milyen módon tudnak segítséget nyújtani a számukra, hogy elérhessék a céljaikat. Az egyik módja ennek az lehet, ha a szülők minden hónapban tájékoztató levelet kapnak. Ez jó módszer arra, hogy a szülők be legyenek vonva és megfelelően legyenek tájékoztatva, ugyanakkor a diákok számára is jól kiaknázható lehetőséget jelent a tájékoztató levelek összeállítása és megírása.

2.     A szülők ne érezzenek semmiféle megfélemlítő erőt vagy félelmet, ha meg akarnak keresni a gyermekük ügyében egy tanárt, és ugyanez érvényes fordítva is. Tanárként tiszteletben kell tartanunk a szülői szerepet és a szülők érdeklődését a gyermekük oktatása és nevelése iránt. Fontos, hogy szakmánkhoz illően közelítsük meg ezt a kérdést, ne érzelmi szempontok alapján. Nem tanácsos úgy viselkednünk, mintha mindenkinél többet tudnánk a gyerekükről, és gyakran sokkal célravezetőbb, ha bizonyos helyzetekben kikérjük a tanácsukat. Érezniük kell, hogy be vannak vonva az oktatás folyamatába, és hogy a gyermekükről bennük kialakult kép fontos információt jelent ebben a folyamatban.

*Amikor a szülő megkeres egy tanárt, fontos, hogy mindig konkrét példákat és információkat kapjanak tőlünk. Ha egy szülő nem tudja kordában tartani az indulatait és nehéz vele kijönni, vagy úgy tűnik, hogy kötözködik, egyenesen meg kell mondani neki, hogy nem tudtok addig együttműködni, amíg így viselkedik, és el kell őt irányítani a feletted álló személyhez. Nagyon fontos, hogy a tanárok a lehető legszakmaibb módon járjanak el. Csak olyasmit mondjunk, amit tényekkel alá tudunk támasztani, a diák írásbeli munkájával, dolgozataival, stb. ­   ** Ha szükségessé válik, hogy a szülőkhöz forduljunk valamilyen üggyel kapcsolatban, nem árt, ha a helyzetet először pozitívan közelítjük meg, úgy, hogy a szülő érezze, hogy tiszteletben tartjuk a tekintélyét és azt, hogy ismeri a gyermekét. Ne kényszerítsük védekezésre nem kellőképpen megalapozott kritikus vagy támadó észrevételekkel.

3.     Még olyan esetekben is, amikor a diák számára nehézséget jelentő területekről kell szót ejtenünk, mindig fűzzünk pozitív észrevételeket is a mondandónkba, hogy a szülők érezzék, nincs minden veszve, és hogy te mint tanár odafigyelsz a gyerekükre és értékeled a személyét.

4.     Nagyon jó lehetőség a szülőkkel való kapcsolattartásra a szülő-tanár megbeszélés, azaz a szülői értekezlet. Amerikában az ilyesmi kötelező, de a szülők számára sem jelent problémát részt venni ezeken. Általában élvezik, ha beszélhetnek a tanárokkal és némi betekintést kapnak a gyermekük iskolai fejlődésébe. A megbeszélésekbe be lehet vonni a gyerekeket is, ami szintén segít abban, hogy a gyerek felelősséget vállaljon a saját tanulmányai iránt. Az ilyen típusú megbeszélésekhez általában hozzátartozik a diákok saját értékelése a saját tanulmányaikkal kapcsolatban, és a szülők értékelése is a diák munkájával kapcsolatban.

5.     A szülőkkel való kapcsolattartás másik lehetősége, különösen alsóbb osztályokban, hogy segítséget kérünk tőlük az órai munkához. Ebből több előny is származhat, nem csupán a szülő számára, hanem a tanár, sőt a diákok számára is. Az olyan tantárgyaknál, mint például az olvasás vagy a matematika, amelyekben előnyös, ha használjuk a csoportmunkát, meg lehet kérni szülőket arra, hogy egy bizonyos időre jöjjenek be és segítsenek. Hallgathatják a gyerekek hangos olvasását vagy segíthetnek nekik megbirkózni egy szövegértési feladattal, mialatt a tanár egy másik csoporttal foglalkozik, vagy segíthetnek egy matematikai feladat megoldásában olyan diákoknak, akik lassabban dolgoznak vagy nehezebben értenek meg új fogalmakat. Segítséget jelenthetnek abban, hogy hatékonyabban tudjuk a diákjaink igényeit betölteni. Besegíthetnek például olyankor, amikor valamilyen projekten dolgozunk a diákokkal, vagy akár a házifeladatok ellenőrzésében, vagy az osztályterem díszítésében, stb.             

*Ne feledjük, a szülők nem utánunk kémkednek, és nem is mindig azért jönnek, hogy kritizáljanak minket. Adjuk világosan a tudtukra, hogy mi az, amivel megbízzuk őket és mi az ő hatáskörük a feladat elvégzésében, és ők boldogan fognak segíteni, és általában nem próbálják meg túllépni a hatáskörüket.
 
Tanár-Tanár kommunikáció
 
A tanári tekintélyek között világos rendre van szükség, a hatáskörök és feladatok világos tisztázására, hogy tudjuk, mivel vagyunk megbízva és kinek tartozunk elszámolással. Ha egy tanár nem teljesíti a rábízott feladatot, lennie kell olyan személynek a hierarchiában, aki ezért felelősségre vonja. Nincs helye annak, hogy a tanárok egymás között beszéljék meg, hogy a kollégáik között kinek milyen hiányosságai és mulasztásai vannak, és mindenkire vonatkozik a felelősség, hogy leállítsa az effajta beszélgetéseket és pletykákat.

- A legjobb módszer arra, hogy megelőzzük a pletykák elterjedését, ha magunk nem veszünk részt benne. Mindig gondoljuk át előre, hogy amit mondani szándékozunk, az építi a szóban forgó személyt, vagy kárt okoz neki. Efézus 4,29

- Ha valaki azért megy oda hozzád, hogy megosszon veled egy észrevételt valakiről, előbb tedd fel neki a következő kérdést: „Biztos vagy benne, hogy ez rám tartozik?” vagy „Azt hiszem, ezzel inkább XY (és itt nevezd meg azt a tanárt, aki a felettesed) kellene megkeresned.”

*Minden párbeszéd olyan, mint egy labdajáték. Addig tart, ameddig visszadobjuk a labdát. Ha azonban valaki magánál tartja a labdát és nem hajlandó visszadobni, akkor vége a játéknak. A pletyka esetében is tőlünk függ, hogy visszadobjuk-e a labdát. Ha nem járulunk hozzá a beszélgetéshez a saját megjegyzéseinkkel, a „játék” nem tud folytatódni.
 
Fontos, hogy azok a tanárok, akik egy-egy részleg irányításával vannak megbízva, pontosan körülhatárolt felelősséggel bírjanak, és világos legyen, hogy kik tartoznak nekik elszámolásssal, valamint hogy ők kinek tartoznak elszámolással. És ha ezekkel a hatáskörökkel minden munkatárs és kolléga tisztában van, a különböző ügyek intézése is egyszerűbbé válik, és nem válik útközben fölöslegesen beszédtémává.

*Az is lényeges, hogy ne felejtsük el, hogy a szakmaiság szempontjából milyen kárt okoznak a kollégáinkkal vagy a diákokkal kapcsolatos negatív megjegyzések. Éppen nekünk kell pozitív példát mutatni arról, hogy hogyan kell viszonyulni egymáshoz és a különböző ügyekhez.
 
Zárszó

A tanár szava nagy hatalommal bír. Ha a fenti szempontokat szem előtt tartjuk a kommunikációnk során, tiszteletet és együttműködést váltunk ki a diákokból, szülőkből és munkatársakból egyaránt. Ez nagyon fontos, hiszen a diákok oktatása és nevelése igazi csapatmunka. Mindhárom félnek a tudása legjavát kell adnia ahhoz, hogy minden egyes gyereknek meglegyen a lehetősége arra, hogy sikeressé váljon.
 
Publikálta: Csaba Zsolt
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium