BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Infotár
A tíz legfontosabb ok, amiért érdemes elhagynod a Facebook-ot!
2011.02.19.
Egy világszerte ismert techblog cikke
( A Gizmodo cikkét Horváth Gellért fordította.)

Dan Yoder

Továbbra is pocsék a személyes adatok kezelése a Facebookon. Ez már önmagában elég ok arra, hogy töröljük magunkat róla. Itt van még további kilenc.

 
Némi tűnődés után úgy döntöttem, hogy törlöm a facebook oldalamat. Téged is erre bátorítalak. /…/ Tíz okot sorolok fel, hogy ebben csatlakozz sokunkhoz, akik ezt már megtettük.
 
10. A facebook szolgáltatási feltételei teljesen egyoldalúak.
 
Először is. A Facebook Szolgáltatási Feltételek köteleznek arra, hogy azontúl, hogy birtokolják a személyes adataidat (2.1), rendszeresen frissítened és pontosítanod kell azokat (4.6), máskülönben törlik az oldaladat (14). Bárki mondhatná erre, hogy természetesen a Facebook ezzel saját magát védi le, és ezek az intézkedések egyébként sem élnek a gyakorlatban, ám egyébirányú tevékenységük tükrében ez az érv meglehetősen gyenge. Később látni fogjuk, hogy jóhiszeműnek lenni veszélyes. Úgy tekintenek az ügyfelekre, mint akik révén ingyenesen lehet hozzájutni egy ötletbörze tömegbázis és reklám-célközönség személyes adataihoz.
 
9. A Facebook vezérigazgatója dokumentáltan etikátlan múlttal rendelkezik.
 
A Facebook létének legkorábbi pillanataitól kezdve nem tisztázott Zuckerberg etikai hozzáállása. A BusinessInsider.com szerint a Facebook felhasználók adatait e-mail jelszavak megszerzésére használta, hogy személyes jelegű levelezések elolvasásával hiteltelenítse versenytársait. És bár ezek a feltételezések mindezidáig bizonyítás híján vannak, mégis aggasztó kérdéseket vetnek fel a világ legnagyobb közösségi hálója vezetőjének etikai viselkedésével kapcsolatosan. Különösen annak a fényében, hogy a Facebook 65 millió dollárt volt hajlandó fizetni annak a kérdésnek peren kívüli rendezéséért, miszerint ellopták-e a közösségi oldal eredeti ötletét.
 
8. A Facebook totális háborút hirdetett a magánszféra ellen
 
A Facebook vezérigazgatója így nyilatkozott tavaly januárban a magánjellegű adatok kezelésének megváltoztatása védelmében: „Ezentúl nem csak több és változatosabb adatokat lehet megosztani, hanem nyíltabban és szélesebb körben. Ez fokozatosan alakult ki az idők során.” Legutóbb pedig az Open Graph API bevezetésével kapcsolatban: „… most már ez az alapértelmezett norma él.”
A facebook nem csak hogy tudni akar rólad mindent, és birtokolni a rólad szóló adatokat, de szeretné mindenki számára elérhetővé is tenni azokat. Ez önmagában véve még nem szükségszerűen etikátlan, hacsak nem vesszük figyelembe, hogy…
 
7. A Facebook a léprecsalás klasszikus esetével él
 
Rávesz arra, hogy olyan adatokat szolgáltass magadról, amiket egyébként nem osztanál meg, majd ezt követően nyilvánosan elérhetővé teszik azokat. Mivel profitszerző tevékenységük fő eleme a rólad szóló információk továbbadása és készpénzesítése reklámcélokból, ez annyit jelent, hogy a felhasználók végeredményben megadják az adataikat a reklámcégeknek. Ebben a tekintetben a Facebook sokkal rosszabb mint a Twitter: ők ugyanis köztudottan a minimálisnál nem tesznek többet a magánszféra védelmében (ez így még hitelesebb is), ám legalább a felhasználók teljesen tisztában vannak azzal, hogy minden egyes „csipogásuk” (tweet) a nyilvánosság előtt zajlik. Nem véletlen, hogy sértettek számtalan pert nyernek a Facebookkal szemben a Szövetségi Kereskedelmi Tanácsnál.
 
6. A Facebook egy zsarnok
 
Amikor Pete Warden demonstrálta, hogyan zajlik a léprecsalás (közölve az összes olyan adatot, amelyek a privát beállítások megváltoztatása révén kerülhettek nyilvánosságra), beperelték. Ne felejtsük el, hogy mindez még az Open Graph API bejelentése, és az a bizonyos: „… most már ez az alapértelmezett norma él.” - állítás előtt történt. Azaz felmerül a kérdés: miért perelnek be egy független, zöldfülű szoftverfejlesztőt az adatok nyilvánosságra hozatala miatt, ha ők maguk ugyanerre készültek? A válasz kézenfekvő: nem akarják, hogy a felhasználóik tisztában legyenek azzal, mennyi adatuk hozzáférhető. Egy dolog megállapodni a fejlesztőkkel a hozzáférés mértékéről. Megint másik, hogy a valóságban ez mennyi adatot jelent azokban a fájlformátumokban, amit bárki letölthet, majd feltölthet a MatLab-re.
 
5. Még a te személyes adataid is megoszthatóak
 
Ettől kezdve minden adatunk megosztható, amelyet valamilyen alkalmazás révén installálunk. Ez annyit jelent, hogy már nem csak magára a Facebookra bízzuk magunkat, hanem az összes olyan fejlesztőre, egyszerű programozóra is, akik túl kicsi porszemek ahhoz, hogy a személyes adataink biztonsága miatt aggódjanak. Olyanok, akik etikailag még a Facebooknál is nagyobb kihívást jelentenek. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy minden kétséget kizáróan az összes adatod – az összes – közszemlének van kitéve, hacsak soha nem használtál Facebook alkalmazást. Az Open Gragh API-val párosulva pedig már nem csak a facebook üzemeltetőire, de a teljes Facebook ökoszisztémára, társulásra bízod magad.
 
4. A Facebook szakmailag sem méltó a bizalmunkra
 
Ha a dolgok etikai oldalát nem is nézzük, én nem bízom meg a szakmai kompetenciájukban sem, mellyel megőriznék a személyes adataimat attól, hogy illetéktelenek kezébe kerüljön. Például a nemrég bevezetett ’like’ klikk megkönnyíti a spam-küldők számára az elérhetőségemhez való hozzáférést, hogy telenyomják levélszeméttel az e-mail levelező ládámat. Vagy az emlékezetes cikk a profil adatok kitettségéről. Ezek csak a legújabb gyöngyszemei a Keystone Kopps hibasorozatának. De ilyen volt például a teljes véletlenségből a teljes nyilvánosság elé tárt felhasználói profilok esete, vagy a cross.site scripting baki, aminek rendbetétele két hetet vett igénybe. Azaz vagy nem törődnek sokat a privát szféránkkal, vagy csapnivaló programozóik vannak. Vagy mindkettő.
 
3. A Facebook hihetetlenül megnehezíti az oldalunk teljes törlését
 
Nem elég, hogy nyilvánossá teszik az adatainkat, és félrevezetnek bennünket felhasználókat ezzel kapcsolatban, hanem mindezeken túl – és ez az, ami a legbosszantóbb –, amikor úgy döntünk, hogy mindebből elegünk van, trükkök sokaságával nehezítik meg az oldalunk teljes törlését. Ők ugyanis soha nem tettek ígéretet arra, hogy törlik a rendszerükbe került adatainkat. Mindezek tetejébe az account törlése egy felettébb zavaros eljárás. Ha rámegyünk az oldalbeállításokra, az felkínálja az oldal deaktiválását. Erről pillanatok alatt kiderül, nem azonos a törléssel. A deaktiválás pusztán annyit eredményez, hogy továbbra is nyomon követhetőek vagyunk a képeken, és spamekkel bombáz a Facebook (azt, hogy ne kapjunk e-maileket, külön jelölnünk kell a deaktiváláskor, amit könnyen figyelmen kívül hagyhatunk, miközben azt hisszük, hogy már töröltük az oldalunkat.) ebben a fázisban, ha úgy döntenél, hogy újra bejelentkezel, olyan, mintha soha nem távoztál volna. Ahhoz, hogy ténylegesen töröld magad, rá kell találnod egy linkre, ami az on-line segítségen belül van elrejtve (a rejtett alatt öt kattintást értek). Végeredményét tekintve itt is azt látjuk, hogy a Facebook megpróbálja becsapni a felhasználóit az által, hogy elhiteti velük: törölték magukat a rendszerből, ám az adataikat továbbra is használja.
 
2. A facebook egyáltalán nem támogatja a Nyitott Hálót (Open Web)
 
Az Open Graph API elnevezést úgy találták ki, hogy elrejtse a program valós, zárt természetét. Eleve aggasztó, hogy a programra kapcsolódva minden korábbihoz képest megkönnyítjük a Facebook számára az adatgyűjtést. Aggasztó, hogy a legtöbb ügyfélnek fogalma sincs, hogy az adatai nyilvánossá váltak. Aggasztó, hogy kizárólagos igényük birtokolni ezeket az adatokat, hogy azok elérésének egyetlen forrásaivá váljanak. Ezek után képesek ezt nyitottnak nevezni, miközben az egész pusztán a Facebook tulajdonát képezi. Csak abban az esetben férhetsz hozzá, ha felmész a Facebookra. A ténylegesen megvalósuló nyitottság hajlandó lenne együttműködni a többi közösségi hálóval.
 
1. A Facebook saját maga alatt vágja a fát
 
A Facebook szenzációs „híreivel”, privát beállításai özönével, idegesítő hirdetéseivel (melyek a rólam begyűjtött összes adat mellett csak annyira képesek, hogy randi oldalak címeit adják meg, mert kiderült, hogy még egyedülálló vagyok), az ezernyi silány alkalmazásával majdhogynem tökéletesen haszontalanná vált számomra. Igen, foglalkozhatnék többet az oldalam testreszabásával, ám a feltételek annyira nevetségesek, hogy egyszerűen nem foglalkozom vele (sem a színeket, sem semmi mást nem változtathatok meg, hogy az oldalam személyesebb jelleget öltsön). Abba már ne is menjünk bele, milyen lassan dolgozik a rendszer. Így hát a Facebook szinte minden egyébnél bosszantóbb dologgá tud válni.
 
Tisztán kivehető a Facebook azon szándéka, hogy elegyítse az összes többi rivális közösségi portál tulajdonságait, ezzel próbálva meg uralni a Hálót. (Emlékezzünk csak az AOL-ra.) Bár a Twitter sem a tartozik a világ leghasznosabb dolgai közé, legalább megpróbál egy dologra koncentrálni, és nem akar mindenkinek mindene lenni.
 
Gyakran hallok embereket úgy beszélni a Facebookról, mintha a közbizalom és felelősség egyedüli letéteményesei volnának. Nos, egyáltalán nem. Semmivel nem tartoznak nekünk. Azt tehetnek meg, amit csak akarnak, a törvény szabta kereteken belül. (Ne felejtsük el, hogy ezek a feltételek közösségi portálok esetében meglehetősen homályosak.) ez nem jelenti azt, hogy nekünk ezt el is kell fogadni. Továbbá a hosszú távú siker sincs borítékolva – nem emlékszünk mi lett a MySpace sorsa? Dehogynem. Anélkül, hogy ötleteket adnék, azért tény, hogy mondjuk Szergej Brin, Bill Gates vagy Warren Buffet anélkül szerezhetne többségi tulajdont a Facebookban, hogy különösebben a pénztárca mélyére kellene nyúlniuk. Ebben az esetben a Facebook árbevétele pusztán a belőle létrehozott vállalatok kerekítési hibáiként jelenne meg.
 
A közösségi hálók létrehozása egy új és izgalmas szórakozás, ami jelentős növekedésnek örvend, mindazonáltal nem a Facebook az egyedüli játékszer a boltban. Nem tetszenek sem a módszereik, sem az üzletpolitikájuk, ezért úgy döntöttem, más ajánlat után nézek. Ezt te is megteheted.

( A Gizmodo cikkét Horváth Gellért fordította.)
Publikálta: Longauer László
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium