BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Ökoiskola
Oktatásért Közalapítvány
Új Széchenyi Terv
Sportoló Nemzet
Művészetek Palotája Budapest
Erasmus+
Határtalanul
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Infotár
Valaminek lennie kell mindig...
2011.09.30.
gyerekjátékok, felnőtt szenvedélyek

 
 
Van egy ilyen eszköz egy ideje a gyerkőcök kezében, Peonza vagy mi a neve, egy ilyen jójószerű ízé. Nincs kissrác e nélkül, többféle stílus, irányzat lelhető fel persze, iskolák nőnek fel a dologgal művelhető kunsztok ügyében, internetes oldalakon tanítják a variációkat, vállalatok gazdagodnak szépen az üzleten, mert a színes mütyüröknek egyre több fajtája és saját személyneve(!) van.
Valaminek lennie kell ugyanis. Most éppen az van. Nemrég a Rubik kocka volt a kezekben (a jó páradik virágzása persze). De volt már a „sima” jojó, majd ennek mind figurálisabb alakzatai golyóscsapágyakkal, fényes nemesacél kivitelben, aztán jöttek a kosaras, majd fociskártyák, de volt roller, később ujjgördeszka (finger board), egykor tetőzött az alkoholos filc és babzsák, vagyis footbag is – csak hogy az utolsó tíz-tizenöt évből – és csak a fiúgyermekek világából- szemezgessünk…
 Régi meggyőződésem szerint mindez épp olyan, mint a felnőtt világban. Csak kicsinyítve - kevesebb téttel… és szinte vér nélküli kiadásban. Valami eszme ideológia, mánia vagy divat kell ugyanis, hogy jöjjön az idők során, egyik a másik után szép sorban, mert...
Mert különben mi lesz? Elunjuk a világ menetét és csak nézünk magunk elé üveges szemekkel? Az eszmék-ideológiák, okoskodások és világnézetek éppen úgy veszítik el vonzásukat egy idő után, mint ahogy a kiskamaszok fordulnak el a tegnap még rettentően nélkülözhetetlen tárgyaiktól. A felnőtt „mütyürök” kifutása persze a felnőtt világban nem is kicsit véresebb, emellett hajlamosak e mindig új mániák akár több évtizedre is masszív „rajongói klubokat” építeni maguk körül. Forradalmak, népirtások, megannyi erőszakos világfordítás támadt már a „kezekbe” akadt játékszerek (ideológiák) nyomán.  De vegyük észre, hogy az emberi elme (és a lélek még inkább) olyan szabad vegyértékekkel bőven megrakott matéria, aminek bele kell kapaszkodnia valamibe, mert mint a buborék elszáll, vagy mint a száraz falevél sodródik a létezés ijesztően nagy zűrjében…
Kezdjük valahol középről: Reneszánsz, majd Felvilágosodás, utóbb forradalmak, majd haza és haladás, majd birodalomépítések, utóbb a „nagy” háború… de előtte még egy valóságos büféasztalos parti a századvég előtt kevéssel, hol pohárka darwinizmus, szeletnyi marxizmus, kis tégelynyi fajvédelem, körömhegynyi teozófia mellé kávéscsészényi Freud és Jung szervíroztatott, sőt beljebb lépve a polgári szalonokban (Lásd: Édes Anna) a felkapott szellemidézés. Csupa „divatos” holmi, amit pár ápolt körmű gyűrűs ujj és szőrős férfikéz – meg hozzá kiművelt agyvelő – ragad meg és kezd el játszadozni. A játék lényege: az új mindig jobbnak látszik valahogy, leváltja a régit, s bajok meg lesznek oldva.
Egyszer bizonyára számba veszik e Hiúság Vásárában kavargó világforgató gondolatokat. Talán a felelősség ügyében is tisztábban látunk majd. De addig is, kérem… nem lehetne legalább minden második világforgató ötlet helyett egyszerűen jójózni vagy állatos kártyákat gyűjteni csak…?
 
UI: Mostanában, a Moszkvás buszon legalábbis, visszatért az aluminium roller. De azért a peonzák is ragaszkodnak a megszokott helyükhöz a hátizsákokban. Egy ideig még ott lesznek…
 
 
Publikálta: Pálfy Gyula
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium