BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Infotár
Valaminek lennie kell mindig...
2011.09.30.
gyerekjátékok, felnőtt szenvedélyek

 
 
Van egy ilyen eszköz egy ideje a gyerkőcök kezében, Peonza vagy mi a neve, egy ilyen jójószerű ízé. Nincs kissrác e nélkül, többféle stílus, irányzat lelhető fel persze, iskolák nőnek fel a dologgal művelhető kunsztok ügyében, internetes oldalakon tanítják a variációkat, vállalatok gazdagodnak szépen az üzleten, mert a színes mütyüröknek egyre több fajtája és saját személyneve(!) van.
Valaminek lennie kell ugyanis. Most éppen az van. Nemrég a Rubik kocka volt a kezekben (a jó páradik virágzása persze). De volt már a „sima” jojó, majd ennek mind figurálisabb alakzatai golyóscsapágyakkal, fényes nemesacél kivitelben, aztán jöttek a kosaras, majd fociskártyák, de volt roller, később ujjgördeszka (finger board), egykor tetőzött az alkoholos filc és babzsák, vagyis footbag is – csak hogy az utolsó tíz-tizenöt évből – és csak a fiúgyermekek világából- szemezgessünk…
 Régi meggyőződésem szerint mindez épp olyan, mint a felnőtt világban. Csak kicsinyítve - kevesebb téttel… és szinte vér nélküli kiadásban. Valami eszme ideológia, mánia vagy divat kell ugyanis, hogy jöjjön az idők során, egyik a másik után szép sorban, mert...
Mert különben mi lesz? Elunjuk a világ menetét és csak nézünk magunk elé üveges szemekkel? Az eszmék-ideológiák, okoskodások és világnézetek éppen úgy veszítik el vonzásukat egy idő után, mint ahogy a kiskamaszok fordulnak el a tegnap még rettentően nélkülözhetetlen tárgyaiktól. A felnőtt „mütyürök” kifutása persze a felnőtt világban nem is kicsit véresebb, emellett hajlamosak e mindig új mániák akár több évtizedre is masszív „rajongói klubokat” építeni maguk körül. Forradalmak, népirtások, megannyi erőszakos világfordítás támadt már a „kezekbe” akadt játékszerek (ideológiák) nyomán.  De vegyük észre, hogy az emberi elme (és a lélek még inkább) olyan szabad vegyértékekkel bőven megrakott matéria, aminek bele kell kapaszkodnia valamibe, mert mint a buborék elszáll, vagy mint a száraz falevél sodródik a létezés ijesztően nagy zűrjében…
Kezdjük valahol középről: Reneszánsz, majd Felvilágosodás, utóbb forradalmak, majd haza és haladás, majd birodalomépítések, utóbb a „nagy” háború… de előtte még egy valóságos büféasztalos parti a századvég előtt kevéssel, hol pohárka darwinizmus, szeletnyi marxizmus, kis tégelynyi fajvédelem, körömhegynyi teozófia mellé kávéscsészényi Freud és Jung szervíroztatott, sőt beljebb lépve a polgári szalonokban (Lásd: Édes Anna) a felkapott szellemidézés. Csupa „divatos” holmi, amit pár ápolt körmű gyűrűs ujj és szőrős férfikéz – meg hozzá kiművelt agyvelő – ragad meg és kezd el játszadozni. A játék lényege: az új mindig jobbnak látszik valahogy, leváltja a régit, s bajok meg lesznek oldva.
Egyszer bizonyára számba veszik e Hiúság Vásárában kavargó világforgató gondolatokat. Talán a felelősség ügyében is tisztábban látunk majd. De addig is, kérem… nem lehetne legalább minden második világforgató ötlet helyett egyszerűen jójózni vagy állatos kártyákat gyűjteni csak…?
 
UI: Mostanában, a Moszkvás buszon legalábbis, visszatért az aluminium roller. De azért a peonzák is ragaszkodnak a megszokott helyükhöz a hátizsákokban. Egy ideig még ott lesznek…
 
 
Publikálta: Pálfy Gyula
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium