BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Ökoiskola
Oktatásért Közalapítvány
Új Széchenyi Terv
Sportoló Nemzet
Művészetek Palotája Budapest
Erasmus+
Határtalanul
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Infotár
Pesti zsidók életéért alkudozó diplomaták
2011.08.04.
Ellenszegültek országuk akaratának, és ezzel budapesti zsidók tízezreit mentették meg - a deportálásokat hatalmukkal fékező diplomatáknak állít emléket az Életmentő vízumok című kiállítás a Holokauszt Emlékközpontban. A svéd nagykövet még a józsefvárosi pályaudvaron is a zsidók életéről alkudozott, a katolikus egyház keresztelési igazolásokkal mentett meg embereket. Többen minimum állásuk elvesztésével fizettek mindezért.
A diplomatákról kialakult, kényelmes fotelben szivarozó, zászlós autóban közlekedő, csiszolt modorban mellébeszélő képpel szakít a Holokauszt Emlékközpontban csütörtökön nyílt kiállítás. A tárlat külföldi diplomatákat mutat be, akik 1944-45 között a rájuk jellemző távolságtartással szakítva és országaik akaratának ellenszegülve, saját elhatározásból mentették meg embertársaik tízezreit.
 
Az Életmentő vízumok című kiállításon elsősorban rövid szöveggel ellátott fotók láthatók a megmentőkről, mellettük védlevelek, oltalomlevelek, a Vöröskereszt emblémája (a Vöröskereszt a felirat szerint 11-15 000 zsidót mentett meg a deportálástól) - eredetiben kiállítva, rajtuk hivatali aláírások és pecsétek. Többek között Déry Tibor fényképes védlevele is látható, amelyet a közép-amerikai Salvador állított ki az írónak.
 
A tárlat egyik szervezője, a Svájcban élő Agnes Hirschi (Carl Lutz svájci diplomata nevelt lánya, aki több tízezer budapesti zsidót mentett meg a deportálástól) valószínűnek tartja, hogy a több százezer budapesti zsidó ember életét megmentő diplomaták maguk sem voltak teljes biztonságban. A védleveleket gyakran jogosulatlanul állították ki, nem egy esetben a nagykövetségeken vagy saját otthonaikban rejtegették a budapesti zsidókat.
 
A kiállítás ötlete több mint tíz évvel ezelőtt pattant ki Eric Saul amerikai történész fejéből, aki kezdetben három diplomata munkásságán - köztük a budapesti zsidóság egyik legnagyobb megmentőjeként ismert Raoul Wallenbergén keresztül - mutatta be a jelenséget. Ahogy teltek az évek, úgy nőtt az utazó kiállítás anyaga, most már tucatnyi különböző nemzetiségű életmentő ismerhető meg.
 
"Nem engedhetem meghalni ezeket az embereket"
 
Miután a németek 1944 márciusában megszállták Budapestet és megkezdődtek a deportálások, a Budapesten tevékenykedő diplomaták úgy trükköztek, ahogy tudtak: a portugál nagykövetség egyik ügyvivője például mindenkit védelme alá vett, akinek Portugáliában, Brazíliában vagy bármely portugál gyarmaton voltak rokonai. A tabló alapján nem egyértelmű, hogy az idézet tőle vagy felettesétől származik: "Kormányom visszautasította minden menekült vízum iránti kérelmét. Én azonban nem engedhetem meghalni ezeket az embereket" - írja, majd a portugál alkotmányra hivatkozik, ami szerint senki "vallási vagy politikai meggyőződése nem használható arra, hogy megtagadja tőle a menedéket Portugáliában."
 
Nem véletlen, hogy pont augusztus 4-én nyílt meg a tárlat: ekkor lenne Raoul Wallenberg egykori svéd diplomata 99 éves. Születésnapját a Humánum Napjaként is ünneplik Magyarországon. Wallenberg svéd védlevelek ezreit adta ki, és legalább 20 ezer ember deportálását akadályozta meg. A kiállítás tanulsága szerint szakadatlanul dolgozott, az egyik fotón a józsefvárosi pályaudvar peronján éppen az összegyűjtött zsidók szabadon bocsátásáért alkudozik. Az is kiderül, hogy ha szép szóval nem ért el eredményt, vesztegetéssel és fenyegetéssel is próbálkozott.
 
A diplomatákon és a Vöröskereszten kívül a katolikus egyház is tevékenyen kivette részét az embermentésből: a Vatikán és Angelo Rotta pápai uncius pedig 1944-45 között 15 ezernél is több oltalomlevelet adott ki, és az egyház katolikusok keresztelési igazolások kiadásával is mentett meg embereket.
 
"A diplomaták és a többi embermentő nem egyedül tevékenykedett, nem szabad megfeledkezni arról, hogy ott álltak mögöttük a magyar és külföldi segítők" - mondta Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója a megnyitón (vele készült korábbi interjúnk erre olvasható). A megnyitón több emlékérmet is átadott, egyebek mellett a Wallenberg munkáját segítő Forgács Gábornak, aki Wallenberg oldalán maga is tevékenyen részt vett az embermentésben.
 
Bár elfért volna a tárlatra még néhány tárgy vagy a mentésekben személyesen közreműködők visszaemlékezései, a kiállítás így is figyelemreméltó: nemcsak a diplomatákról alkotott általános képet, hanem a történelemnek egy olyan szeletét árnyalja, amelyről sokaknak a Schindler listája című Spielberg-filmből van csak némi fogalma. Pedig a kiállítás bevezető tájékoztatója szerint a diplomaták és munkatársaik 150-200 ezer zsidót és nem zsidót mentettek meg a deportálásoktól, miközben jó páran ezért később karrierjükkel - néhányan pedig életükkel - fizettek.
 
Mi az a védlevél?
 
A semleges államok (elsősorban Svájc, Svédország és a Vatikán) budapesti képviseletei által kiadott ideiglenes útlevél, amely azt volt hivatott igazolni, hogy tulajdonosa személyéhez az illető államnak különleges érdekei fűződnek. A zsidómentés egyik tömegesen alkalmazott és hatékony eszköze volt. Hasonló szerepük volt a védleveleknek (Schutzbrief) is. 
 
Forrás: Origo, Holokauszt Emlékközpont
Publikálta: Adminisztrátor
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium