BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Infotár
A Facebook története
2010.12.02.
A világ legifjabb milliárdosának eddigi életét hálás téma filmre vinni. A Facebook alkotója, korunk aranypolgára, Mark Zuckerberg egyetemi diákhonlapból fejlesztette ki mára félmilliárd aktív tagot begyűjtő közösségi hálózatát. Így lett jókora pénzhalom gazdája, egyben a modern kommunikáció guruja.
Szakértők és laikusok egybehangzó véleménye szerint az antiszociális zsenigyerek nagy húzása átformálta az emberi kapcsolatokat. Mindebben a magyar fiatalok is érintettek, hiszen a nemzetközi átlagnál jóval többen bolyonganak a Zuckerberg-galaxisban. Sokuk számára a Facebook előtti idők ma már a barbár múlt homályába vesznek.

Harminc-negyvenen túl csak bámulunk, és próbáljuk megérteni, mi történik itt az utóbbi 3-4 évben. Mintha egy új faj alakulna ki a Hálózat világában. Az iskolákból, a munkahelyekről már napközben is, de esténként még több terabájtnyi információ indul útjára. A Facebook nevű világfalu lakóinak fő célja felkeresni ismerőseit, velük csoportokat alkotni, képeket cserélni, együtt „lájkolni" (példa a Facebook-szókészletből) a világ dolgait. Mintha egy gigászi, láthatatlan kávéházba csöppenne az ember, ahol szintúgy fogyaszt: menő stílust, dumákat, életfelfogásokat. Írhat és olvashat, blogolhat, terméket hirdethet és rendelhet, juthat hírhez... és szexpartnerhez egyaránt.

Ez utóbbit nem mi, hanem A Közösségi hálóban mondják ki (szó szerint), mely sokak szerint az év legerősebb filmje és Oscarra esélyes. Az alkotók e virtuális kapcsolati hálót mozgató „pók" jellemét akarták bemutatni meg persze egész mai világunk néhány kulcsmotívumát. A film alig nézhető, és mégis telitalálat. A pörgős harvardi kölykök és különösen (a briliáns Császárok Klubjában még kamaszszínész) Jesse Eisenberg, Zuckerberg alakítója oly gyorsan hadar, hogy alig győzzük a szöveget olvasni - vagy a tartalomról, vagy a mozgó­képekről (filmben az sem utolsó) maradunk le. Aztán agyunk felveszi a tempót, érteni kezdjük, hogy ez maga a 21. század, s próbálunk a plüsskarfába kapaszkodni.

Zuckerberg filmbeli karaktere tesiből felmentett alkat, de agya az van. Ezzel akar belépni az esténként buli-pia-kábítószer oázissá átlényegülő harvardi diákéletbe.( És mi lehet akkor egy-egy kevésbé elit helyen? ) Az okostojás Mark már a film kezdetén jókora kosarat kap a reménybeli barátnőtől, durcásan hazamegy a koleszba, söröket vesz magához és pár óra alatt - bosszúból - megszüli a világrengető találmányt. Ez így borzasztó demagóg is lehetne persze. De mégis hiteles, mert úgy építik fel a klipszerűen vágott jelenetsort. Körkapcsolásban látjuk az egyes egyetemi klubok mind vadabb dorbézolását - bennük gólyalányok „bevatását" - miközben a sértett lap­top­függő srác közepes alkoholgőzben történelmet ír: pedig a maga módján csak partiban maradna nemzedéke szebb, menőbb és előkelőbb példányaival. A neten át tehát megszerzi az egyetemi karok évkönyveit, majd a lány­arcokat párokba rendezve szavazólistát terjeszt. Hajnalig annyian rákattannak az ízléstelen „húsvárra", hogy lefagy a Harvard rendszere. Számára a fele­lős­ségre vonáskor ez majd afféle hackertrófea lesz.

Az ötletre és a hatására felfigyelnek a jóképű, elit családból jövő, szálfatermetű, mellesleg élsportoló (tehát mindenben Zuckerberg ellentéte) Winklewoss fivérek - utóbb tudjuk meg, hogy e szerepre digitálisan kettőzték az őket játszó modell alkatú színészt. Nekik is van egy közösségépítő ötletük, beveszik rendszer­fejlesztőnek. És ezzel lövik életük hatalmas bakját. A film nem tesz igazságot, és a tengernyi netes szakszó a néző java részének amúgy is kínai, így végig „lebeg", vajon tényleg ellopta-e az ötletet Zuckerberg? Tény, hogy peren kívül nemigen fizetnek ki 65 millió dollárt a semmiért.

Amúgy az ügyvédi tárgyalók állandó helyszínei a filmnek, csakúgy, mint a monoton, egymásba kapcsolódó tivornyák. Mintha e két színhely lenne korunk feltörekvő ifjúkapitalistáinak nordic walking botja, persze hogy a felfelé vezető úton. Zuckerberg és a kezdeteket finanszírozó (utóbb kisemmizett) szobatársa, Eduardo Saverin, terjeszkednek, más egyetemek is bekerülnek a „The Facebook" bűvkörébe.

A né­velőtől egy rájuk felfigyelő fenegyerek, Sean Parker tanácsára szabadulnak meg, aki mellesleg a komplett zeneipart kalózmódra taccsratevő, azóta betiltott Napster zeneletöltőt agyalta ki. Parker, a mentor vezeti be igazán a szájtátva bámuló gyermeteg Zuckerberget a szex, drog és internet triumvirátus életterébe, ahol a film alapjául szolgáló Accidental Billionaires [Véletlen milliárdosok] életrajzi könyv szerint a 26 éves milliárdos ma is aktívan lubickol. A filmbeli, visszafogottabb Zuckerberg megmarad kapucnis, strandpapucsos, csaknem autista különcnek, akinek jólesik, hogy már rajongói vannak, hogy lányok szólítják le, mondván: „facebookoljon" rájuk, de a kokainszívós vad extázis untatja. Inkább a testrészként hozzánőtt laptopján fejleszt mind tovább. Az „ultracool" korunk hősét, Parkert a zenész Justin Timberlake alakítja igen jól, mint ahogy a többiek is kellően hitelesek. Vagy annyira mindennapiak már ezek a figurák, hogy könnyű nekik - vagy néhány ígéretes pályakezdetnek lettünk a tanúi. Végtelenül szomorú, ugyanakkor a film egyik csúcsa a jelenet, ahogy „életcsászára", Parker kitúrja az egykori haver Saverint az üzletből, miközben Zuckerberg valami olyasmit motyog, hogy „azért nem kellett volna ilyen keményen..."

De a sikershow megy tovább. Szédítő a növekedés, a milliomodik felhasználó belépését nagy kivetítőn már egy egész vállalat nézi, közben újabb escortlányok és megint partidrogok, meg perek és marakodás a nagy tortából morzsálló százalékok felett. Zárókép: Zuckerberg egyedül ül.

A nőt, akit nem ismer, de aki pár érző szót váltott vele, tán szánalomból, majd elment, próbálja ismerősének bejelölni. Motorikusan nyomogatja az entert a tárgyalóban újra és újra...

Fontos film ez. Kordokumentum, szinte történelmi forrás. De hálózat­függő osztályközösségeknek frontális vetítésre mégsem ajánlanánk - vágatlanul. A szülőnek viszont, kinek csemetéje valahol csöndesen, a szobájában építi a maga kapcsolati hálóját, fontos lehet. Megeshet ugyanis, hogy az utódnak, ha nem is ötszázmillió, de pár száz virtuális „barátja" van. Velük, bár nem kell egy levegőt szívnia, máris szorosabb a viszonya a körülötte olykor feltűnő alakoknál, kiket jobb híján - egyelőre - családjának nevez...

Pálfy Gyula / Hetek

Publikálta: Morvay Péter
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium