BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Diák
Adtunk egymásnak egy ötöst!
2017.10.11.
„Életemben először érintkeztem személyesen hosszabb ideig látássérült emberekkel. Nagyon értékes tapasztalatokat szereztem és megértettem, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi.”
Iskolánk honlapján már korábban megjelent  a látássérült emberekkel megvalósítandó programunk előzményeinek leírása a diákok írásaival színesítve, valamint tudósítottunk az ADJ EGY ÖTÖST! faliújságunk elkészültéről is. Minderről az alábbi linkre kattintva olvashatnak:

http://www.bpg.hu/?aloldal=1&kat_id=56&bejegyzes_id=1988

Örömmel tudatjuk a kedves Olvasót arról, hogy 2017. szeptember 21-én megvalósítottuk ezt a projektet. Most erről tudósítunk:
 
10. A-s diákok írták erről a programunkról, amit látássérült emberek részvételével rendeztünk a Margit-szigeten a Danubius szálloda földszinti kávézójában:

„Nagy élmény volt még jobban belelátni a látássérültek életébe, hogyan élnek a hétköznapokban. Elképesztő látvány, ahogyan hozzáállnak a dolgokhoz. A Csilivel való megismerkedés örök emlékként marad meg nekem, egy nagyon aranyos kislány, aki sokat nevet és élvezi az életet. Jó volt kicsit kipróbálni, azt, hogy milyen lehet az életük. A Braille írás kipróbálása is nagyon érdekes volt és a bekötött szemmel való szagolgatás is. Összességében egy felejthetetlen program volt.”

„Nagyon mélyen érintett a Csilivel és Barbival való találkozás, nagy élmény volt őket megismerni, együtt játszani, közösen feladatokat csinálni. A rossz idő ellenére is jól éreztem magam, remélem ők úgyszintén.”

„Ez a program ráébresztett, hogy az élet minden alap adottságáért hálásnak kell lennem, mert nem mindenki olyan szerencsés, mint mi.”

„Életemben először érintkeztem személyesen hosszabb ideig látássérült emberekkel. Nagyon értékes tapasztalatokat szereztem és megértettem, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi.”

„Sokkal empatikusabb lettem. Sakkoztam egy vak lánnyal… és megvert!”

„Nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy a látássérült emberek hogyan élnek. Elgondolkodtatott azon, hogy mennyi mindenért lehetek HÁLÁS.”

„Mély benyomást tett rám a látássérült emberekkel való együttműködés és a Láthatatlan Kiállítás. Arra ösztönzött ez a program, hogy hálás legyek a látásomért. Ráébresztett, hogy az élet alapjában véve egy csoda, az egészség pedig kincs.”

„Nagyon érdekesnek és szórakoztatónak találtam a kirándulást. A sokféle feladattal betekintést nyertünk újfent a vakok életébe, ami könnyebbé teszi a velük való együttérzést. Úgy gondolom, hogy ezek a kirándulások jelentősen hozzájárulnak empátiánk növeléséhez és pozitív életszemléletünk kialakulásához.”

„Számomra a legnagyobb élményt a Braille írógép használata jelentette. Jó érzés volt látni, ahogy a látássérült emberek élvezik a velünk eltöltött időt és a játékokat. Úgy érzem, empatikusabb és jóval odafigyelőbb lettem a vak emberek irányában.”

„Kamerásként minden feladatba és játékba beleláthattam, ami nagyon vicces és szórakoztató volt. Megdöbbentő volt, hogy milyen jól tud egy látássérült sakkozni vagy origamizni. Jó volt látni, hogy ők is tudnak poénkodni, „hülyéskedni” és jóízűen nevetni :-) ”

„Ami engem illet, már a Láthatatlan Kiállítás és az ottani programok is hatalmas befolyással voltak rám. Megerősítette bennem azt a gondolatot, hogy az életben lehetnek sokkal nagyobb problémák, mint egy dolgozat. Szerintem minden diáknak át kellene élnie egy ilyet, hogy az álomvilágból visszatérjenek a való életbe és tisztábban lássák a körülöttük élő embereket, körülményeiket. A Csilivel és Barbival való találkozás nagy örömmel töltött el, mert jó volt látni, hogy az osztály kilép a passzivitásból és elkezdi élvezni a programokat. Hatalmas élmény volt az egész, sosem fogom elfelejteni.”
 
Az osztály nevében Kun Zsófia írta ezt a kis levelet Csilinek Braille írógéppel:

Kedves Csili!

Nagyon örülünk, hogy megismerhettünk. Remek személyiség vagy, nagyon kellemes hallgatni a beszédedet, és szép választékosan fejezed ki magad. Meglepett, hogy több dologra vagy képes, mint mi azt sejtettük. Belevaló lány vagy! Sok sikert a továbbiakban!

Sok szeretettel:
10 A

Murányi Zsófia írta Csilinek Braille írással:

Az élet egy csoda. Az egészség kincs. A legszebb ajándék az életben a szeretet, mit őrzöl szívedben! 
Szeretettel Csilinek Zsófitól

12 éves vendégünk, Csillag így értékelte a programot:

Nagyon tetszett a nap, mert élveztem a programokat. A diákok és Róza néni nagyon kedvesek voltak, jó volt velük játszani. Sajnos az idő nem volt túl szép, de a bringó-hintózás szuper volt! Kellemes meglepetés ért a végén, amikor ajándékkal leptek meg. Jól esett olvasni a leveleket, és a kedvenc csokim pedig nagy öröm volt.
 
Köszönöm még egyszer Mindenkinek!

Csili
 
Íme Rostás Rita írása, aki a Vakok Általános Iskolájában dolgozó szakember, Csili osztályfőnöke és aki segítőként részt vett a programunkon:
 
Tapasztalatok a látássérültekkel és a Bornemiszás 10.A-val megvalósult érzékenyítő programról

Az ún. érzékenyítő napra nagy izgalommal és várakozással készültek a vak fiatalok, de mi segítők is. Mindig öröm számunkra, ha ép, látó emberek kíváncsiak a fogyatékkal élők életére, sérült társaik mindennapjaira.

Az előkészítő szakaszban beszereztük a kellékeket, pl. braille írógép, csörgőlabda, írtunk szókártyákat, amit majd el fogunk olvastatni a látó gyerekekkel és vittünk pár játékot is: sakkot, dominót és egy illatos memóriajátékot is. Felszerelkeztünk néhány szemtakaróval is, ami az „egyenlő esélyeket” hivatott demonstrálni. Persze ez nem teljesen ugyanaz a helyzet, inkább csak egyfajta szimuláció, mert a látás nélkül végrehajtott feldadatokban a gyakorlottság miatt a vakok ügyesebbek, viszont az épek tudnak hagyatkozni az ún.” látós” élményekre, amelyek fedett szemmel is adnak némi támpontot nekik.

Mindenesetre nagy élmény volt látni az ép fiatalok lelkesedését: kérdezgettek, érdeklődtek, próbálták megérteni, majd megtapasztalni hogyan működik az élet látás nélkül. A játékok egy oldott hangulatot teremtettek, könnyebb volt a kommunikáció a két fél között és bepillantást engedtek abba, hogy milyen módon lehet látássérültek számára is megvalósítani ezeket, hogyan lehet adaptálni, vagyis ugyanazt a feladatot akadályozott helyzetben milyen módon, milyen eszközzel lehet helyettesíteni (tapintható jelölések, domborított formák, egyéb érzékszervek használata).

A braille olvasást egy titkosírás megfejtésével vezettük be. Hamar felfogták a jelek értelmét, logikáját és nagy szorgalommal láttak neki a megfejtésnek, egyre több és több mondatot kértek, hogy kitalálhassák, mi van leírva. A braille írógéppel is sikerült megismerkedniük, aminek elsőre kicsit nehezebbnek tűnt a szisztémája, pl. az, hogy melyik pontot melyik billentyűvel is lehet leütni, de aztán ebben is kitartók voltak és sikerrel jártak. Írtak például a végén még egy köszönőlevelet is a vak fiataloknak.
Nagyon kedves volt tőlük az is, hogy a találkozó befejeztével az egyik vak kislány kedvéért önként felajánlották, hogy az eső ellenére is szívesen felülnek a bringó-hintóra. Igazán vidám hangulat kerekedett így ezzel a program végére.

Ezek az események könnyedebb, játékosabb formában segítik a vakok és a látók közötti együttműködést, kommunikációt, valamint fejlesztik az empátiaérzéket. A látó gyerekeknek tapasztalati úton ad bepillantást a vakok életébe, mindennapi gondjaikba, a vakok pedig élvezik, hogy most ők azok, akik a látóknak segíthetnek és ez sikerélményt okoz nekik.

Reméljük, hogy sikerült közelebb hozni hozzájuk a vakok világát és másképp fognak gondolkodni sérült társaikról, nem fognak idegenkedni tőlük és értékelni fogják, milyen sokat kell nekik küzdeni a mindennapok egyszerűnek tűnő feladataival is. Örülünk, hogy egy lelkes, vidám és nagyon empatikus, érdeklődő osztállyal tudtunk találkozni, és azt gondolom, mindannyian örömökben és élményekben gazdagon mehettünk haza.

 
Hogyan látja a 10. A osztályfőnöke, Füziné Madarász Róza a megvalósult programot?

A diákok és a programon részt vevő szakemberek véleményéből kitűnik, hogy ez a rendhagyó tevékenységekkel tarkított nap, szeptember 21-e, egyaránt volt mindannyiunk számára szórakoztató, „szemnyitogató”, érzékenyítő, motiváló, aktivitásra és empátiára serkentő vidám nap az esős, szeles időjárás ellenére. Ez a programunk szerves folytatása a március elsejeinek, amikor is elmentünk a Láthatatlan Kiállításra, ahol látássérült emberek világával ismerkedhettünk meg „vakos környezetben”, teljes sötétségben, majd pedig két ott dolgozó vak emberrel beszélgethettünk, hogy az élményeket könnyebben feldolgozhassuk és beletekinthessünk hétköznapjaikba, örömeikbe és szomorúságaikba, ezt követően pedig megismerkedtünk Barbival és vakvezető kutyájával, Happy-vel is. Pár nappal később Barbit születésnapján vendégül láttuk iskolánkban és megleptük egy nagyszerű ajándékkel, az Audio Biblia köteteivel, amiket egy pen drive-on adtunk át neki. Tehát egy féléven átnyúló programsorozaton vagyunk most túl és még folyik az ADJ EGY ÖTÖST! pályázat záró elemeként benyújtandó pályamű, egy videófilm elkészítése október 15-i határidővel, ami a szeptember 21-i programunkba ad betekintést diákszemmel.

Amit én is szeretnék kiemelni, az az, amit az egyik diákom már kiemelt írásában, hogy ez a program valóban megmozgatta az osztályom tagjait, mind egytől egyig és kiragadta őket a passzivitásból, valamint „más szemmel láttatta” a világot, a látássérült emberek „szemével". És miért is használtam most ezt a kifejezést? Mert a vak emberek is szívesen mondják azt, mint például Barbi is a márciusi programunkról készült videóról, hogy „én azt még nem láttam, meg szeretném nézni”. Ez persze azt jelenti a számára, hogy meghallgatni és egy látó ember segítségével megtudni, hogy mi is látható a videón.

Ezúton is ki szeretném fejezni látássérült vendégeinknek, Barbinak és Csilinek, valamint szakember segítőtársaimnak, Rostás Ritának és Oroszné Gabinak, hogy velünk tartottak ebben az osztályprogramunkban és segítettek megláttatni számunkra eddig rejtett valóságokat, fejlesztették az együttérzés=empátia kialakítását bennünk vak emberek felé, közelebb hozni egy távolinak tűnő világot és felfedezni egymásban az értékeket.

Köszönöm az osztályom tagjainak is a programban való aktív részvételt, hiszen ez volt az a program, ami az eddigiekhez képest a legnagyobb aktivitást váltotta ki mindannyiójukból.

Szeretném még kifejezni hálámat a Danubius Health Spa Resort Margitsziget szállodának a helyszín biztosításáért a földszinti kávézójukban.

És miért is mentünk mi a Margit-szigetre?
Az érzékenyítő programunk alapötlete a bringó-hintózás volt. Tavasszal sajnos nem tudtuk végrehajtani ezt a projektet, ugyanis májusban, a vizes VB felújítási munkálatai miatt nem lehetett bringó-hintókat kölcsönözni a Margit-szigeten, pedig a bringó-hintózás látássérült emberekkel volt a programunk alapötlete, a többi érzékenyítő programot kiegészítő elemekként e köré szerveztük. Most szeptemberben ez az akadály elhárult, ugyanis már újra lehetett bringó-hintókat kölcsönözni a Margit-szigeten. Ellenben volt egy újabb akadály, az esős, szeles időjárás, ami csaknem meghiúsította ezt a projektet. Ekkor jött Csili és az én (az osztályfőnök) kitartó állásfoglalásunk az egész 10.A osztály tiltakozásával szemben, ugyanis mindketten ragaszkodtunk ahhoz, hogy legyen bringó-hintózás. Már csaknem feladtuk… az egész osztállyal szembeni heroikus küzdelmet, amikor megszólalt Ildikó és Rebeka, hogy ha Csili ennyire szeretne bringó-hintózni, akkor ők elmennek vele bringózni. Ez a fordulat másokat is bringózásra és gokartozásra serkentett, így hát körülbelül az osztály fele részt is vett ebben a tevékenységben is, többen pedig hazaindultak. Így tehát mondhatjuk, hogy az eltervezett programot teljes sikerre vittük. Szakértőinktől nagyon pozitív értékelésként azt hallottam, hogy az osztályom diákjai nagyon intelligensen és aktívan vették ki részüket a programból és láthatóan mindannyian élvezték, élveztük az együttlét minden pillanatát. Erről fog tanúskodni a hamarosan elkészülő kisfilmünk is, reméljük tetszeni fog majd nézőinek. Hamarosan feltöltjük azt is az iskola honlapjára, addig is érje be a kedves olvasó néhány fotóval, amit e jeles eseményről készítettek az osztályunk diákfotósai.

Jó szórakozást kívánunk mindehhez!
 
Lássuk csak, milyen kellékekkel szerelkeztünk fel szeptember 21-én, amikor is a programunk megvalósult és milyen tevékenységeket próbáltunk ki vakon, valamint milyen játékokat játszottunk:

Strenner Csili hozta:
-          Sakktábla
-          Illatos játék
-          Braille dominó
-          Braille UNO kártyajáték

Rostás Rita hozta:
-          Csörgőlabda
-          2 db Braille írógép
-          Braille írással előre megírt szövegek a braille írás olvasásához

Az osztályfőnök hozta:
-          Origami papír
-          Tárgyak a kitapogatáshoz
-          Fehér lapok a Braille írás gyakorlásához
-          Pénz a bringó-hintó bérléséhez
-          Ajándékok a vendégeinknek

JÁTÉKOK, TEVÉKENYSÉGEK:
-          Origamizás Barbival
-          Braille írás olvasása
-          Braille írás gyakorlása braille írógéppel
-          Csörgőlabdázás
-          Sakkozás Csilivel
-          Dominózás
-          UNO kártyajáték
-          Illatos játék
-          Zsákbamacska - tárgyak kitapogatása
-          Vakvezetés Happy kutyussal – Barbi bemutatója

Fotók: Janik Eszter és Németh Sára Lídia
Publikálta: Füziné Madarász Róza
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium