BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Diák
Sziszüphosz mítosza, avagy Camus esete a végzős magyar faktosokkal
2018.02.03.
A téma Camus Közöny (Az idegen) című regénye volt, de szó esett sok más fontos személyiség: Pascal, Kierkegaard, Dosztojevszkij, Kafka vagy Sartre stb. életművéről, gondolatairól is. A másfél órás foglalkozás során a diákok kérdéseiket is feltehették, s végül konstatálhatták, hogy egy rendkívül magas színvonalú, inspiráló, mégis nagyon közérthető gondolatfolyam részeseivé válhattak.
Dr. Rugási Gyula, professzor, egyetemi tanár, a Szent Pál Akadémia tanszékvezető docense volt a vendége a gimnázium 12. évfolyama magyar faktos csoportjának. A téma Camus regényének elemzése, értelmezése volt.
Camus Közöny című regénye sok érdekes, a keresztény értelmiség számára is hasznos gondolatot vet fel. A hívők számára is a legelfogadhatóbb "ateista" Camus-t a legjobban az szomorította el, hogy tapasztalnia kellett: akik az ember nevében Isten ellen lázadtak, hamarosan maguk is új zsarnokokká lettek. Az ember élete a világban ezáltal még értelmetlenebbé és még elviselhetetlenebbé válik. Önmagához hűen az író nem tehet mást, mint hogy az új elnyomók ellen is fellázad. Ezért vív Camus kemény harcokat a kommunistákkal valamint a társutasaikkal: Sartre-ral és barátaival. Albert Camus barátai beszámoltak arról, hogy az író 1947 és 1950 között igencsak közeledett a keresztény valláshoz, úgyhogy többen már közeli megtérésével számoltak. Ezért Sartre, ama vitájában, amely őt 1952-ben szembeállította Camus-vel, nem egészen alaptalanul sejtette, hogy éppen abban a hevességben, amellyel a későbbi Nobel-díjas Camus az istentelen világ értelmetlenségét hangoztatta, bizonyos Isten utáni sóvárgás rejtőzik. Azonban már 1950-ben Camus éppen azokat a katolikus vezetőket illette (belső reformmozgalmaik kíméletlen felszámolása miatt) kemény szemrehányásokkal, és ítélte el, akiknek révén korábban óvatosan remélni merte, hogy talán mégiscsak lehetséges kétségbeesés nélküli világ; az embernek talán mégsem kell olyan idegennek lennie önmagához és másokhoz, amint ezt addig vélte.
Mindezek után nem csodálható, hogy a mai keresztény szemléletű értelmiségiek körében Albert Camus a legrokonszenvesebb egzisztencialista. Mert a keresztények is értelmetlennek találnák a világot, az emberi létezést pedig reménytelennek, ha nem lennének arról meggyőződve, hogy sem a világ, sem az ember nem önmagába zárt valóság, s nyitottnak kell lenni a transzcendens igazságok felé. 
Publikálta: Máté József
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium