BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Ökoiskola
Oktatásért Közalapítvány
Új Széchenyi Terv
Sportoló Nemzet
Művészetek Palotája Budapest
Erasmus+
Határtalanul
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Diák
Ismeretlen ismerősök
2011.06.04.
2011.május.28, szombat, délután három óra. Néhányan ácsorognak a Száva utcai Gimnázium épülete előtt. Régen ismerték egymást, de ez már jó 30 éve volt, azóta már mindenki megváltozott, a régi barátok most kénytelenek voltak újra bemutatkozni egymásnak.
Kis időközönként új arcok jelennek meg. Velük együtt a találgatások, gondolkodások, hogy valójában ki is lehet, az az újdonsült volt osztálytárs. Miután mindenki megjelent, akit vártak, és az eső is elkezdett cseperegni az iskola épülete felé vettük az irányt.
- Ugye, átfestették? Milyen színű is volt? – tette fel a kérdést ez épület színére utalva az egyik férfi.
- Olyan semmilyen színű.                                                                                 
- Szerintem halványrózsaszín lehetett. – hangzottak el a válaszok. Viszont mindenki megegyezett abban, hogy szép lett így kifestve.
Először a régi általános a mostani gimnáziumi részt néztük meg.
- Ezen a részen volt a kistornaterem- mutatott a kémia terem felé egyikük. Azután a többiek lebeszélték.

- Általános iskola volt”- mondta kérdésemre az egyik férfi  - A Spartacus Sportiskolája, az A volt a sima, B a sportosztály. Mi a B-be jártunk. Nem volt ilyen sok pálya, a mostani műfüves helyett egy salakos meg egy kosár pálya volt.
Aztán előkerültek a fényképek, meg a régi történetek, a tudakozások, hogy azokkal, akik nem tudtak eljönni, vajon mi lehet.
- Emlékeztek a gyakorlati órákra?- kérdezte egyikük - amikor mi, fiúk bent barkácsoltunk és mindenféle indokkal rohangáltunk ki megnézni, mit főznek a lányok.
Az egyik hölgy megmutatta magát a fényképen. Akkor ő volt a hetes, derült ki, erről a karszalag árulkodott.

Aztán bejöttünk az udvarról és a régi nagy tornaterem felé vettük az irányt.
Majd egy kis vita alakult ki arról, hogy 30 év alatt a tornaterem összement-e vagy nem…
Azután, akik emlékeztek, megemlítették, hogy annakidején Cseh  Attila kézen végigjárta oda-vissza  a termet.

- Emlékeztek milyen jókat kidobóztunk?- kérdezte az ikrek közül az egyik hölgy.
 Majd egy csoportképre is beálltak. Aztán az öltözőket is megnézték, hogy változott-e valami.  Azon kívül semmi, hogy a fiú és a lányöltöző fel lett cserélve. Ezen a hölgytársaság egy jót mulatott.

Majd a felsős részt néztük meg.
- Úgy lépkedjetek, hogy ezen a köveken egyszer mi is jártunk…
-A korlátot se cserélték le.
 Majd az egyik hölgy tudakozódott: Most már elárulhatjátok, hogy ki volt az, aki biosz órán nagyítójával mindig meggyújtotta a füzetem! De ezt sajnos már senki sem tudta biztosan.

Majd beléptünk a híres fölsős osztályterembe. Valójában nem is változott olyan sokat…
Élénk beszélgetések alakultak ki. Az ikrek elmesélték –osztálytársuknak arra a kérdésére, hogy az általános iskola után kezdtek-e valamit a szertornával- hogy ifi válogatottak voltak 18 éves korukig, azután abbamaradt a sport…
Az osztály képviselője felírta a táblára az osztály üzenetét: „KÖSZÖNJÜK SZÁVA”, illetve egy kis humort is tűzött hozzá: „Világ pogácsái egybesüljetek.”
Négy óra után egy kicsivel az utolsó „előd” is elhagyta az iskola területét, végleg elballagtak… Még egy néhány percre összeálltak készíteni egy osztályképet.
Néhányuk elbúcsúzott, de a többség még maradt, hiszen együtt elmentek vacsorázni egy étterembe.
 
Köszönjük, hogy eljöttek meglátogatni az iskolát, remélem jól érezte magát mindenki és áldást jelentett ez a kis idő a számukra!
Publikálta: Diósy Anna
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium