BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Diák
Ismeretlen ismerősök
2011.06.04.
2011.május.28, szombat, délután három óra. Néhányan ácsorognak a Száva utcai Gimnázium épülete előtt. Régen ismerték egymást, de ez már jó 30 éve volt, azóta már mindenki megváltozott, a régi barátok most kénytelenek voltak újra bemutatkozni egymásnak.
Kis időközönként új arcok jelennek meg. Velük együtt a találgatások, gondolkodások, hogy valójában ki is lehet, az az újdonsült volt osztálytárs. Miután mindenki megjelent, akit vártak, és az eső is elkezdett cseperegni az iskola épülete felé vettük az irányt.
- Ugye, átfestették? Milyen színű is volt? – tette fel a kérdést ez épület színére utalva az egyik férfi.
- Olyan semmilyen színű.                                                                                 
- Szerintem halványrózsaszín lehetett. – hangzottak el a válaszok. Viszont mindenki megegyezett abban, hogy szép lett így kifestve.
Először a régi általános a mostani gimnáziumi részt néztük meg.
- Ezen a részen volt a kistornaterem- mutatott a kémia terem felé egyikük. Azután a többiek lebeszélték.

- Általános iskola volt”- mondta kérdésemre az egyik férfi  - A Spartacus Sportiskolája, az A volt a sima, B a sportosztály. Mi a B-be jártunk. Nem volt ilyen sok pálya, a mostani műfüves helyett egy salakos meg egy kosár pálya volt.
Aztán előkerültek a fényképek, meg a régi történetek, a tudakozások, hogy azokkal, akik nem tudtak eljönni, vajon mi lehet.
- Emlékeztek a gyakorlati órákra?- kérdezte egyikük - amikor mi, fiúk bent barkácsoltunk és mindenféle indokkal rohangáltunk ki megnézni, mit főznek a lányok.
Az egyik hölgy megmutatta magát a fényképen. Akkor ő volt a hetes, derült ki, erről a karszalag árulkodott.

Aztán bejöttünk az udvarról és a régi nagy tornaterem felé vettük az irányt.
Majd egy kis vita alakult ki arról, hogy 30 év alatt a tornaterem összement-e vagy nem…
Azután, akik emlékeztek, megemlítették, hogy annakidején Cseh  Attila kézen végigjárta oda-vissza  a termet.

- Emlékeztek milyen jókat kidobóztunk?- kérdezte az ikrek közül az egyik hölgy.
 Majd egy csoportképre is beálltak. Aztán az öltözőket is megnézték, hogy változott-e valami.  Azon kívül semmi, hogy a fiú és a lányöltöző fel lett cserélve. Ezen a hölgytársaság egy jót mulatott.

Majd a felsős részt néztük meg.
- Úgy lépkedjetek, hogy ezen a köveken egyszer mi is jártunk…
-A korlátot se cserélték le.
 Majd az egyik hölgy tudakozódott: Most már elárulhatjátok, hogy ki volt az, aki biosz órán nagyítójával mindig meggyújtotta a füzetem! De ezt sajnos már senki sem tudta biztosan.

Majd beléptünk a híres fölsős osztályterembe. Valójában nem is változott olyan sokat…
Élénk beszélgetések alakultak ki. Az ikrek elmesélték –osztálytársuknak arra a kérdésére, hogy az általános iskola után kezdtek-e valamit a szertornával- hogy ifi válogatottak voltak 18 éves korukig, azután abbamaradt a sport…
Az osztály képviselője felírta a táblára az osztály üzenetét: „KÖSZÖNJÜK SZÁVA”, illetve egy kis humort is tűzött hozzá: „Világ pogácsái egybesüljetek.”
Négy óra után egy kicsivel az utolsó „előd” is elhagyta az iskola területét, végleg elballagtak… Még egy néhány percre összeálltak készíteni egy osztályképet.
Néhányuk elbúcsúzott, de a többség még maradt, hiszen együtt elmentek vacsorázni egy étterembe.
 
Köszönjük, hogy eljöttek meglátogatni az iskolát, remélem jól érezte magát mindenki és áldást jelentett ez a kis idő a számukra!
Publikálta: Diósy Anna
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium