BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Diák
A szerencse fia
2011.02.28.
Gadó György előadást tartott a Gimnáziumban, 2011. február 12.-én. A negyedik és ötödik órában. Minden osztályból öt érdeklődő ülhetett be az előadásra. Kulcsár Árpád tanár úr konferálta fel Gadó György beszédét, felvázolva életének főbb állomásait. Gadó György beszédét úgy kezdte, hogy elárul két dolgot, egy, ami látszik rajta és egy ami nem. „Ami nem látszik, hogy nyolcvan éves vagyok” – mondta. „A másik dolog, ami látszik, hogy a szerencse fia vagyok, ezt azért mondom, mert élek, és itt lehetek közöttetek”. – mondta Gadó György.
Fiatalkora

Asszimilált zsidó családban született. Fiatalkorát Pesten töltötte.
„Az 1939-es években, amikor én 9 éves voltam, emlékszem rá hogy szüleim és rokonaim figyelemmel követték a politika eseményeinek alakulását, családomban a kezdetektől mindenki azt vallotta, hogy Hitlertől semmi jó nem várható, úgyszólván ellendrukkerek voltunk”- emlékezik vissza.
„A hetedik kerületben laktunk a bombázások idején, és öcsémmel kimentünk a teraszra.  Néztük, hogyan füstölögnek a lebombázott házak.  Az valahogy eszünkbe se jutott, hogy az a bomba a mi házunkat is érhette volna, csak az ját a fejünkbe hogy ütik a gazembereket .  A nácikat nem „csak” azért nem szerettük, mert a zsidókat ki akarták irtani, hanem azért sem mert olyan rendszert akartak létrehozni, ami a hazugság ígéreteire épült, és ezt szabadság nélkül terror által akarták megvalósítani. És ez szemben állt a mi felfogásunkkal” – mondta Gadó György.



A Barcsai utcában lévő Vadász Gimnáziumba járt. Mint, ahogy minden iskola abban az időben katonás szellemiségű volt. „Gondolok itt a Levente Mozgalmakra. Lőgyakorlatokat tartottak nálunk is, a mostani Népstadion helyén volt egy nagy grund, oda meneteltünk ki énekszóval. Csak mi, zsidó gyerekek nem kaphattunk fegyvert a kezünkbe. Minket kisegítő előképzősöknek, nem leventéknek neveztek.”
Pár évvel később szüleit elhurcolták, nem tudott sokáig róluk, hogy hova vitték őket, mi lehet velük. Gadó György öccsével együtt-, aki másfél évvel fiatalabb nála - Újpesti Ferences szerzetesekhez került. A papi otthonban sok más zsidó emberekkel, kommunistákkal és más politikai menekültekkel vészelték át a Nyilas uralom éveit.

A háború után

1945-be újra elkezdődött az iskola. Osztályából a háború során heten vesztették életüket, de a többség túlélte.
„Magával ragadott az új kor, mindenkiben megvolt az a megmozdulni akarás, mindenki egy olyan világot akart megvalósítani, amiben a második világháborúhoz, Holocausthoz fogható szörnyűségek nem lesznek. Így hát teljesen elfelejtettünk vizsgálódni azok után az ismerőseink, rokonaink, barátaink után, akik a háború után nem jöttek vissza közénk. Máig nem értem mi volt ennek az oka.”



Fiatalemberként: Két idézet

17-18 éves kora körül egy Nagyváthy János (1755–1819) féle idézet került a kezébe. Ami valahogy így hangzott:
Édes embertársam fogd fel létedet,
 ne add árendába a papnak eszedet…
 
„Ez az idézet nagyon megragadott, megértettem, hogy nekem is van némi eszem, amit használni is kell. Ez azért volt újdonság, mert én egy tekintélyuralmi rendszerben nőttem föl, ahol a szabad gondolkodást nem szorgalmazták, az álláspont az volt, hogy az emberek ne gondolkodjanak, hanem azt tegyék, amit az ország vezetői mondanak. Tehát megértettem, hogy senkinek sem szabad árendába adni az eszemet, hanem használnom kell.”
 
„A másik idézet Ady Endrétől származik, ez a hitről szól , de szerintem egy horizontális hitről. Arról a hitről, ami itt ebben az országban teremt új világot, ami ezt a földi létet teszi szebbé és jobbá.” - mondta Gadó György.

Ady Endre:
Fölszállott a páva

„Fölszállott a páva a vármegye-házra,
Sok szegény legénynek szabadulására.”

Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak,
Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.

Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,
Új arcok, új szemek kacagnak az égre.

Új szelek nyögetik az ős, magyar fákat,
Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.

Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.


Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.


Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.


Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.


„Fölszállott a páva a vármegye-házra,
Sok szegény legénynek szabadulására.”
 
 
 
Publikálta: Diósy Anna
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium