BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tanórán kívül
A másik szárnysegéd
2015.10.14.
Egy izgalmas regény...
Kondor Vilmos írt egy kiváló kalandregényt. Hiteles atmoszféra, fordulatos történet. Olvassunk bele:

"A kormányzó háttal állt nekem, kezét összefogta a háta mögött, és tisztán láttam, hogy a jobb kézfeje remeg. A hatalmas franciaablakon nézett ki a Krisztina körútra, ám kétlem, hogy látott volna bármit is a forgalomból. Mialatt torkomban dobogó szívvel vártam, hogy megszólaljon, egyre apám szavai visszhangoztak bennem: „Fiam, az egyenruhádon és a becsületeden soha nem eshet folt. Soha.” Az egyenruhám most is fess volt, mint mindig, de a becsületemről ugyanez nem volt elmondható.

Amint a kormányzó lassan hátrapillantott, még jobban kihúztam magam, bár se kedvem, se okom nem volt arra, hogy szálfaegyenesen álljak. – Mi történt? – kérdezte Horthy olyan halkan, hogy alig hallottam, de nem is kellett hallanom, tudtam, hogy mit kérdez. Azt, amit egy apa ebben a helyzetben kérdezhet.

– A fiát, főméltóságú uram, a fiát… – hallgattam el egy pillanatra, mert nem tudtam, hogyan mondjam el neki azt, amit el kellett mondanom. Annak ellenére nem ment, hogy többször gyakoroltam magamban, mit és hogyan fogok mondani. – A fiát, Nickyt…

– Miklós a neve! – rivallt rám a kormányzó úgy, hogy a többiek is összerezzentek, mert nagyon ritkán emelte csak fel a hangját. Nagyon ritkán. Most azonban felemelte, majd olyan gyorsan pördült meg, hogy a kávéscsészéjéből egy csöpp a szőnyegre hullott.

– Elnézést, főméltóságú uram – nyögtem, mert valójában nem tudtam, hogyan lehet ezt elmondani, gyakorolhattam magamban eleget. A Ludovikán mindenre megtanítottak, erre azonban nem. A fronton mindenre felkészítettek, erre azonban nem. – A fiát, főméltóságú uram, Miklóst elrabolták – közöltem végül hangosan, egyszerűen és jól érthetően. Nem kellett cifráznom; pontosan ez történt.

Horthy nem felelt. Lassan letette a mellette álló kis asztalkára a kávéscsészéjét. A Zsolnay remegve koccant a csészealjhoz. A kormányzó rám emelte tekintetét, majd úgy rivallt rám, mint Somogyi tanár úr a negyedik bében, amikor sokadjára sem csináltam meg a gyökvonásokkal kapcsolatos algebra-házifeladatomat.

– Hogyhogy elrabolták?"

Így kezdődik, ezek az első bekezdések. Érdemes tovább olvasni.
Publikálta: Longauer László
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium