BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tanórán kívül
Búcsú a végső kocsmától
2016.04.04.
Életének 86. évében, hosszú betegség után halt meg a Nobel-díjas magyar író. Pajor Tamás nekrológja.
 Pajor Tamás így búcsúzik tőle:


„...De nyilatkozni kell mindenről, életről, halálról, a zsidókról és a történelemről, békéről és háborúról. ...és ha azt is mondtam, amit gondolok, ritkán mondtam úgy, ahogy gondolom, s ebben a nyilatkozás műfaja a ludas..." A nyilatkozás műfaja valóban ludas - mondom most magamnak is, mert pontatlan leszek - de az egész emberi kommunikáció is az. Hiszen egyáltalán mennyiben tudjuk kifejezni azt, amit akarunk? És, ha sikerül is kifejezni magunkat, mennyiben értenek meg minket mások? Pont ezekről elmélkedik Kertész Imre, az atonális nyelv megalkotója, amikor így fogalmaz: "Bármit mondok, nem értenek, bármit mondanak, nem értem."

Az atonális nyelv kattogó, meglepő fordulatai képesek csak ábrázolni ezt a mai, fragmentált valóságot. Az automatizmus, a központ nélküli töredékek ábrázolata ez, amit Kertész mélyütésszerű bölcsességek formájában visz be az olvasóba és amelyek között sokszor szándékosan nincsen logikai kapcsolat

. Viszont van vagány, igazodásmentes, tapintatlan lényegkimondás, elementáris őszinteség. Prózája úgy zenél, mint a vers. Üzenete telitalálatokkal tűzdelt, fájdalmas valóságtükör, sorozatfegyver, amely szitává lövi a képmutatást. Ajándéknak tartom az élettől, hogy két alkalommal beszélgethettem vele. Elmondta, hogy a Sorstalanság nyelvén 12 évig dolgozott.
Publikálta: Longauer László
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium