BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tanórán kívül
Gondolatok a színházban
2012.01.14.
Kulturálódni, s közben egymás torkának esni

Vígszínház, karácsony környéki előadás, telt ház. Tanárként diákokat kísérve várom az előadást. Lelkünk kicsit ünneplőben. Ruhánkhoz illően finom a beszédünk egymáshoz, s ez nem képmutatás, valami allűr. Mert ritkán jut el ide az ember; s a hatalmas, díszes keretű tükrök, óriás kristálycsillárok, a vörös bársonyborítások meg a falakon futó aranyozás legalábbis arra intenek: itt mindenképp valami nagy értéknek, maradandó élménynek kell hamarosan kibontakoznia…
Fiatal pár érkezik az erkély első sorának közepére, drága jeggyel a kezükben. A kezdésig még tíz perc, de máris egy komplett dráma pattan ki előttünk: valakik már ülnek a helyükön.  Előbb a jegyszedő nénit intik magukhoz, ki elkéri a bent ülők jegyét. „Ez egy papírfecni, nekünk meg jegyünk van”- hangzik a fiatalok ítélete. Nyers máris ez a tónus, ahogy a sorsközépről kireppenő felelet is némiképp nyílvesszőszerű (az orzott hely elhagyását sürgető kérésre) „kizárt dolog!”
És ekkor beindul a láncreakció. Körítés és máz nélkül, a legmélyebb-de legőszintébb valóságból ideugorva hirtelen. A főleg autózás, de ezernyi más köznapi súrlódás ismert tételeivel: a „te nem jössz ki, az én helyemről…?” nyitánnyal, majd a„hát odamegyek leváglak az emeletről”, és „gyere ki megvárlak”- díszítésekkel. Ezek hangzanak el a darab előtti darabban, mégpedig szó szerinti.  Azt nem mondhatni, hogy ordítozva folyik mindez. Inkább kimért tónusban folynak a szavak, kvázi erőt és az épp rendelkezésre tesztoszteron-szintet jelezve. Szóba se kerül az egyszerű tévedés, a pénztárosi elírás –elgépelés egyszerű megoldási képlete. Itt most szerzett (vásárolt) jogokról, tehát pénzről, tehát kenyérről, tehát életben maradásról van szó.
Gyerekek és más jóravaló közemberek közt ülve nézem ezt a jelenetet és közben tűnődöm: mi a közünk ehhez? Hogyan járul hozzá mindez az a színházba járók és mindenekelőtt a tanulóifjúság kiművelődéséhez, igényes látásmódjához, valamint lelkeiknek kívánatos emeléséhez?
Aztán rájövök: tanítás, kulturálódás ez is. Mélyebb realizmus mint bármely 19.-20. századi színműírónak a fejtegetése: a bárhol-bármikor megeshető valóság felvonulása, most éppen kikent-kifent ruhák és díszletek között.
Igazi beavatástörténet a láthatókról, meg a köztünk keringő láthatatlanról. Túlélésről, s ha nem túlzás…magáról az evolúcióról.
 
Publikálta: Pálfy Gyula
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium