BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Infotár
Hogyan írjunk képregényforgatókönyvet?
2012.09.25.
Gyakorlati tanácsok elsősorban tanároknak egy netes magazin magazin szövege alapján. Hogyan kezdődne egy izgalmas történet. A magazin eredeti szövegét néhány helyen módosítottam a tisztább tartalom érdekében. Maga a honlap sok hasznos elemet tartalmaz a tanárok számára. És sok haszontalant. Ez a részlet azért fontos, mert jól mutatja be a munka menetét és lehetőségeit.
"1. rész - Előkészület
 
Bár konkrétan a forgatókönyvírásról akartunk értekezni, azt hiszem fontos, hogy mégis inkább a legelején, az alapoknál kezdjük.
 
Képregényt írni egyszerre nehéz és könnyű. Könnyű, mert vizuálisan, tehát képekben, panelekben gondolkodhat az ember, konkrétabban leírhatja az elképzeléseit, és persze olyan dolgokat is megvalósíthat, amiket filmen vagy regényben sem biztos hogy meglehet. Ugyanakkor nehéz, mert a megírásra szánt történetnek alkalmazkodnia kell a képregény formanyelvéhez, miközben a történetírás szabályainak is meg kell, hogy feleljen.
 
Fontos, hogy mielőtt írásra szánjuk magunkat, legyen meg a pontos elképzelésünk arról, hogy mit is akarunk írni. Nem elég egy ún. "high concept", vagyis maga a nagy ötlet, ha nem tudjuk azt megfelelően kibontani. Nem elég csak elkezdeni az írást, aztán menet közben rábízni az ihletre, vagy a véletlenre, tudnunk kell előre, hogy nagyjából mi lesz a történet vége, és menet közben milyen dolgok történnek majd benne hőseinkkel. Legyünk tisztában azzal is, hogy amit írni akarunk, az megközelítőleg milyen stílusba, zsánerbe tartozik bele, mert bár ezeket keverni is lehet, sőt, ajánlott, azért nem minden esetben szerencsés (pl. egy komolyabb, mélyebb tartalmú sztorinak nem mindig tesz jót, ha elvicceljük). Lehetőleg már az írás megkezdése előtt alkossuk meg a főbb karaktereinket, mellékszereplőinket, és szánjunk erre minél több időt, hiszen akár az egész sztori is bukhat rajtuk. (Erről majd még beszélünk a harmadik fejezetben.)
 
Miután megvan az alaposan átgondolt ötletünk, és megalkottuk a történetünk főszereplőit, következhet a második lépés, vagyis hogy írjunk belőle egy részletes vázlatot. Ez nem egyenlő a szinopszissal, ami csak összefoglalja a tartalmat. A vázlat (vagy treatment) részletesebb, leginkább olyan, mint egy elnagyolt novella, és elsősorban önmagunknak segítünk vele. Leírja a történetet elejétől a végéig, részletesen tárgyalja a cselekményt, a konfliktust, kitér a főbb mellékszálakra, tartalmazza a fordulatokat, és persze a lezárást is. Ez azért fontos, mert így áttekinthetőbb az egész sztori, és ekkor még könnyebb észrevenni, kiszúrni az esetleges hibákat, következetlenségeket, logikai bukfenceket, vagy a lukakat a sztoriban, és jobban át tudjuk látni a történet ritmusát, egyenletességét. Ekkor még könnyen írhatunk bele új dolgokat, és vehetünk ki működésképtelennek ítélteket. Ha ezt a vázlatot többször alaposan átnéztük és javítottuk, akkor nekiállhatunk forgatókönyvvé írni. 
 
 
2. rész - A forgatókönyv
 
A képregényes forgatókönyvírás nem egy egzakt tudomány, valójában nincsenek kötött szabályai, jobb is, ha az író maga találja meg azt a módszert, amivel számára a legkönnyebben, legkényelmesebben tudja leírni a történetét, de azért vannak bizonyos elvárások, amikhez érdemes tartani, mert azzal jelentősen megkönnyíthetjük a saját, de főleg a rajzolónk dolgát. Ha már megvan a rajzolónk, akkor mindenképpen érdemes vele egyeztetni, és az ő igényeihez igazítani az írási módszerünket. De van néhány bevált technika is, amikből válogathatunk, és hogy ezek közül melyiket válasszuk, az sok mindenen múlhat. Én most a két legelterjedtebb alaptípust mutatom be.

....

Oldalra törés
 
Ennek az egyszerűbb formátumnak a lényege, hogy a történetet oldalanként írjuk le, vagyis elképzeljük, hogy egyetlen képregényoldalon körülbelül mit fogunk majd látni, és ezt írjuk le szavakkal. Ez a módszer többet bíz a rajzolóra, és ilyenkor általában a panelek számát, alakját, méretét és elhelyezkedését is ő találja ki. De természetesen ez sem szabály, az író itt is ugyanúgy megadhat bizonyos paramétereket, és ilyenkor is nyugodtan bocsátkozhat részletekbe. Példa:

"Felirat: Szélország, 1163 kora ősze
 
Éjszaka van, egy magányosan álló nádfedeles kis parasztházat látunk. A ház ablakára és falára rejtélyes árnyék vetül. Odabent egy parasztember ül a gyertyafénynél, majd kimegy az éjszakába, hogy ételt vigyen a kutyájának. Közben szólítja az ebet: - Gyere, Vörös! 
De hiába próbálja előcsalogatni az óljából, a kutya nem jön elő, reszketve húzza meg magát, annyira fél valamitől. Paraszt: - Mi van veled komám? Tán nem kéred a maradékot?
A főhős a férfihez közeledik, hogy köszöntse. ."
 
.....
ebben az esetben csak magát a történést ismerjük meg, illetve a szövegeket, a forgató azonban nem részletez, a ház, a férfi vagy a főhős kinézetéről ugyanúgy nem kapunk infót, mint ahogyan arról sem, hogy mindezen esemény mennyi és milyen panelben legyen megrajzolva. Ez a módszer az író szempontjából a leggyorsabb, a rajzoló pedig ilyenkor élvezheti a legnagyobb szabadságot. A fő karaktereket ebben az esetben is ajánlott már előre megalkotni, hogy a rajzoló tisztában legyen vele, hogy a főhős hogyan is nézzen ki. Nem árt tehát, ha az író egy külön leírást, összefoglalást készít a helyszínekről, a korról, a hangulatról, a szereplőkről, és a sztori hangulatáról, mert a rajzoló ezek alapján még könnyebben tud dolgozni. Elsősorban jól összeszokott író-rajzoló pároknak ajánlott. 

Full script, vagyis a panelre törés
 
Ha konkrét elképzeléseink vannak a panelek méreteiről, formáiról, elhelyezkedéseiről, a perspektívákról, a részletekről, akkor értelemszerűen egy részletesen megírt forgatókönyvet kell adnunk a rajzolónak, amiben mindezeket egyértelműen leírjuk. Ilyenkor a forgatókönyvben mi határozzuk meg a panelek számát, hogy azok mekkorák és milyen alakúak legyenek, illetve mi látszódjon bennük, és milyen szögből. Ennek a típusnak a veszélye, hogy ha nagyon megkötjük a rajzoló kezét, akkor ő az általunk ejtett hibákat is belerajzolja, de ha folyamatos kapcsolatban maradunk vele és megbeszéljük az esetleges felmerülő problémákat, akkor ez is kiküszöbölhető.
 
Nézzük, hogy néz ki ez a gyakorlatban:
 
 
 
 
1. oldal
 
1. panel
 
Közepes, négyzet alakú panel. Éjszaka van. Egy magányos nádfedeles parasztházat látunk kívülről. A sötétben szinte csak a sziluettje látszik. A kéményéből füst száll fel.
 
FELIRAT
Szélország, 1163 kora ősze
 
2. panel
 
Közepes, négyzet alakú panel. Közeli a ház rácsos ablakáról. Egy árnyék vetül a falra és az ablakra. (A főhősé.) 
 
3. panel
 
Közepes, négyzet alakú panel. A ház belsejében vagyunk, egyszerű, puritán berendezésű szoba. Egy parasztember ül egy széken. Idősödő, vastag bajszú férfi. A szobát az asztalon álló gyertya fénye világítja be. Háttérben az előbb látott rácsos ablak látszik.
 
4. panel
 
Közepes, négyzet alakú panel. A ház kívülről. A férfi kilép az ajtón, hogy ételmaradékot vigyen a kutyájának. A ház jobb oldalán a fal mellett látjuk a főhőst közeledni
 
PARASZT
Gyere, Vörös! 
 
5. panel
 
Kisebb panel. Egyszerű, összetákolt kutyaólat látunk, benne a kutyát, amint ijedten meghúzza magát, mintha félne valamitől. A férfit hátulról látjuk, amint leguggol hozzá, hogy az étellel előcsalja.
 
PARASZT
Mi van veled komám? Tán nem kéred a maradékot?
 
6. panel
 
Szélesebb panel. A parasztember arcát látjuk szemből, közelről. Mögötte a főhős készül éppen megszólítani a  férfit.
 
7. panel
 
Oldalszéles panel. A házat messziről, nagy totálban látjuk a közeli erdő fái közül. Az erdőből egy kis ösvény vezet a házhoz!"

 
Publikálta: Longauer László
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium