BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tanórán kívül
Tanulmányút 2007 - Görögország
2010.11.20.
Az idei végzősöknek nem mindennapi szalagavatóban lehetett részük! Az iskola vezetősége ugyanis hozzájárult ahhoz az ötlethez, hogy a szalagavató ünnepségére szánt összeget egy Görögországi utazásba fektessük bele.
Szeptember 25-re virradó reggel indult el velünk a busz. Vezetőnk Dr. Grüll Tibor, valamint kísérő tanáraink Varga Eszter és Tornóczi Valéria volt. A 19 órás buszút alatt változatos tájakon mentünk keresztül, s közben különböző programokkal építettük az osztályközösséget. Szerda délelőtt végre megérkeztünk.

Az első megállóhely Filippi volt, ahol, - mielőtt jobban szemügyre vettük volna a várost- egy korabeli színházban felolvastuk Pál Filippibeliekhez írott levelét.
Számomra a legérdekesebb az az út volt, melyen Pál apostol biztos, hogy járt.
A Filippibeli kirándulás után elfoglaltuk szállásunkat Asprovaltán, majd megcsodáltuk a tengert.
Tanulmányi utunk során nagyon sok érdekes és gyönyörű helyen jártunk. Ezek közé tartozik Thassos szigete, mely mindannyiunknak felejthetetlen élményt adott. A legnagyobb meglepetést az odafelé vezető úton azok a sirályok okozták, melyek olyan bátrak voltak, hogy a kezünkből ettek.
Olünthosban egy korabeli város eredeti alapjait láthattuk. A gazdagok házainak alapzatai mozaikból voltak kirakva, melyek épségben fennmaradtak.
Amfipoliszon megnéztünk egy Régészeti Múzeumot, majd komppal folytattuk tovább az utunkat. Továbbá „betörtünk” egy ókori színházba, melynek nem mindennapi akusztikája volt. Ez a szieszta miatt volt zárva. A pihenőidőt egyébként nem csak itt tapasztalhattuk meg, hiszen a meleg éghajlat miatt a boltok egész Görögországban inkább estefelé nyitottak ki.
Egy másik bibliai helyszínen, Tessalonikiben is jártunk, ahol egy rendkívül érdekes múzeumot látogattunk meg, és megnéztük a várost is. Itt van a Galerius diadalíve, valamint Nagy Sándor lovasszobra.
Nei Pori-ban volt a második szállásunk, ahol fürödtünk a tengerben és találtunk egy medúzát.
Itt a tengerben állva Grüll Tibor feltűzte ránk a pálmafalevélből készült szalagot.

Mivel a különböző helyek között nagy távolságokat kellett megtenni, tanáraink izgalmas vetélkedőkkel tették még érdekesebbé a hosszú utazásokat. A nyertesek jutalma Varga Eszter tanárnő által felajánlott gumicukor volt.
Az utolsó napon felmentünk a híres Olümposz hegyére, ami emlékezetes volt, hisz majdnem legurultunk a szerpentinen. Ám a buszsofőrök hősiesen megoldották a helyzetet. Ezúton is köszönjük nekik!
Az egész út során nagyon szépen sütött a nap, a tenger kellemes hőmérsékletű volt. A fenti helyszínek csupán töredékei annak, amiket láttunk, hiszen számos helyen megfordultunk. Görögországban az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek. Mi is összeismerkedtünk pár göröggel, kikkel egymást tanítottuk saját nyelvünkre.
Mindannyian nagyon élveztük ezt a hetet, rengeteg élménnyel és információval gazdagodtunk.
Nagyon hálásak vagyunk Grüll Tibornak, hogy vállalta az úttal járó nehézségeket és a felelősséget, valamint köszönjük felénk tanúsított türelmét és bizalmát! Továbbá köszönjük Valinak az út megszervezését, és hogy végig, mindenben számíthattunk rá. És természetesen Varga Eszternek is minden munkájáért nagyon hálásak vagyunk! Ne hagyjuk ki a buszsofőröket se, akik nélkül nem juthattunk volna sehova.
Hálásak vagyunk a szüleinknek is, akik vállalták az út anyagi vonzatát, és köszönjük az iskola vezetőségének, hogy elengedtek minket.

Turai Krisztina


Hát, kint voltunk, megnéztük, fürödtünk, és visszajöttünk. Tömören ebből állt az összesen nyolc napos tanulmány utunk, amelyet mind Horváth András igazgató úr, mind a szülők, és valamilyen szempontból azért mi, diákok is elősegítettünk. Nekem, mint a cikk írójának, külön élmény volt, hogy egy ilyen kiváltságban részesülhettem, ilyen maradandó élményekben gazdag tanulmányi kiránduláson vehettem részt Grüll Tibor tanár úr vezetésével.
Az út megtervezésének, kivitelezésének és folyamatos bonyolításának (mert bizony volt ott mit bonyolítani) élharcosa személyében Tornóczy Valériát is a kísérő (és egyben az utat élvező) tanárok között üdvözölhettük. Valamint elmaradhatatlan emeltszintű matektanárunk Varga Eszter tanárnő is a csoporttal tartott, ezzel is erősítve minket testben, szellemben, és persze matekban is.
Maga az odautazás is nagyon izgalmas volt, mert keresztülhaladtunk Szerbián és Bulgárián is, amely helyek nem éppen bizalomgerjesztő turistalátványosságok hírében állnak. Az utazással a hosszán kívül egyéb problémám nem nagyon akadt, kivéve azt a kis apró affért, hogy mi emeltszintű matekos tudatlanok bevállaltuk, hogy a buszon fogjuk megírni a matek témazárót. Ami önmagában nem borzasztó, csak ha az ember nem bírja a hosszú buszutakat, és mondjuk előtte bevesz egy daedalont, amely csökkenti az esélyét a rókazacskó használatának, és növeli a buszozás élvezetét is, leszámítva azt a kis apró mellékhatást, hogy az ember koncentráló képességét mélyen lecsökkenti a tűréshatár alá. Tehát végül is nálam ez a probléma okozta a dolgozat minőségének romlását.
A társaság összességében élvezte az utat, és jól, bár hasznosnak nem mindig nevezhetően, de eltöltöttük az időt. A legizgalmasabb számomra mégis az volt, amikor néhány kedves osztálytársam az éjszaka kellős közepén, amikor még a tanárok is aludtak, még akkor elkezdték megbeszélni a francia forradalmat. A történethez hozzátartozik, hogy már a többség elhelyezkedett az alváshoz, és már néhányan el is kezdtük, de íme Montesquieu közbeszólt, és felvilágosított, hogy nehogy pihenni próbáljunk. Valamint az a saját véleményezésemet jellemzi, hogy erősen reál beállítottságú vagyok, és ez is befolyásolt ennek a megítélésében. Pár óránként megálltunk kicsit kinyújtózni, és felfrissülni, valamint a buszt szellőztetni is. Végül nagyjából tizennyolc óra utazás után megérkeztünk Görögországba, a szalagavatónk alternatívájába (amelyek mellesleg nem összemérhetőek egymással), és elkezdődhetett a már javában zajló osztálykirándulás. Még egy mondat erejéig: szerintem a szalagavató és egy ilyen nagyszerű kirándulás nem összemérhető egymással, mert míg az előbbi egy fellépés, ami sok készülődést, odaszánást, és nem kevés időt igényel, ezzel szemben az utóbbi némiképpen öncélúbb, de ezt mindenki ítélje meg maga. Én örültem, hogy kimentünk, és még inkább, hogy vissza is jöttünk. Mindannyian.

Tehát megérkeztünk, és csodás forradalmi hangulattól feltüzelve érkeztünk meg Filippibe. Nagyon jó volt, mert ha egy kicsit jobban benőtte volna a romokat a növénytakaró, akkor dzsungeli érzés kerített volna hatalmába. Nagyon jól néztek ki azok a régi oszlopok, kövek, és épületmaradványok. Nekem ezek a romok tetszettek a legjobban. De kipróbáltuk a színházat is, ahol ugyanis felültünk a közönség soraiba, és elolvastuk a Filippibeliekhez írt levelét Pálnak. Remélem a kedves olvasó érti, milyen színházban ültünk? Olyan ókori fajtában, ami általában félkör alakú és kőből készült. Na ott olvastuk az Igét. Onnan elmentünk és elfoglaltuk a szállást, amely Asprovalta-ban volt. Aznap más program nem volt, tehát elment mindenki tetszése szerinti éjszakai programra: tusolni és aludni, esetleg csak aludni tusolás nélkül, mások még beszélgettek, vagy körülnéztek eme meghitt városban. A másnap a reggelivel indult ahol a négy virslis fejadagból csak tizennyolcat tudtam megenni, aminek egy előnye akadt a nap folyamán, mégpedig az, hogy nem kellett a fakultatív ebédelésemet megszervezni, mert a reggeli vacsoráig dolgozott bennem. Aznap voltunk Olünthosz-ban is, ahol láthattuk a legnagyobb épségben megmaradt városrészt is, némi mozaikkal fűszerezve. Valamint keresztülhaladtunk többek között Kavalán is, és megnéztünk egy akropoliszt is, valamint egy régészeti kis múzeumot is, mielőtt átmentünk Thassos szigetére komppal. A hajóról a kompot kísérő sirályokat etettük röptükben, kézből. Néha elvétette és belecsípett a kezünkbe is. Thassoson a társaság két részre oszlott, az egyik fele a parton maradt, és kipróbálta a tengert, míg a másik, kisebb csoport Grüll tanár úr vezetésével megnézett egy helyi ókori színházat, és az ottani akropoliszt is. A görög kultúráról tudni érdemes, hogy ha az ember délután szeretne valamit, akkor az szinte lehetetlen, mivel kollektív sziesztát tartanak. Így a színház is be volt zárva, tehát keresni kellett egy alternatív bejáratot. Mivel sokan járnak arrafelé rajtunk kívül sziesztaidőben, ezért már volt egy "kitaposott" ösvény a számunkra. Majd megnéztük a kikötőt a hegyről, amely csodaszépen nézett ki, de tényleg, szép volt, mint ahogyan minden más is ott kint. Aznap már csak egy hazautazás várt ránk, és neki is álltunk a következő napnak. Ezen a napon elsősorban Thessalonikit néztük meg, és azon belül is a Régészeti Múzeumot, valamint Gallerios diadalívét is. A múzeum nekem nagyon tetszett, de hát, jóból is megárt a sok, ami jelen esetben arra utal, hogy ha az ember túl sok ilyen szobrot, meg követ, meg egyéb ilyen tárgyakat nézeget, a végén lehet, hogy ilyennek látja a társait is. Köveknek.

Ezután kaptunk némi szabadidőt, amit kedvünkre oszthattunk be, vagy tékozolhattunk el. Én az utóbbit választottam, és elkezdtem görög ételárust keresni legalább egy fél órán keresztül, és nem jött össze, így maradt a jó öreg Ronald McDonald egészségorientált gyorsétterme. De sebaj, azért nem egy gyrost ettünk odakint, e felől nem kell aggódni. Láttunk azon kívül még több romvárost, és érdekességet, amelyekkel már nem fárasztanám az olvasót. Elég annyi, hogy rengeteg dolgot, tárgyat láttunk, sokat tanultunk is mind a látottakból, és a hallottakból egyaránt. Az utolsó ott töltött napunkon felmentünk az Olümposz-hegységbe, és odafent lehetett túrázni, valamint természetesen sütöttünk a buszban hot-dogot is. A hegyre való felkapaszkodáskor az egyik hajtűkanyarban "beszorult" a busz, és vissza kellett fordulni, de hála Istennek sikerült és találtunk másik utat a hegyre.

Ezzel nagyjából leírtam az utunkat, de szinte biztos vagyok benne, hogy valamit kihagytam. Az hozzá tartozik, még ha frissek is az emlékek. A szállásokkal mi fiúk meg voltunk elégedve, és én személy szerint teljesen jól tudtam aludni is. Két szállásunk volt, az elsőn három, a másodikon kettő napot töltöttünk. A tengerben természetesen mindenki a lehetőségeihez mérten fürdött, tehát annyit, amennyit csak tudott. A tengervíz nekem most volt először ennyire testközelben, de hamar hozzászoktam, és élveztem, hogy átlátszó a víz. Szerintem ez a legjobb benne, hogy gyönyörű szép tiszta a víz a tengerben, és nem egy Balaton. Az egyik fürdés alkalmával kihalásztam egy medúzát is a partra, amellyel addig szórakozgattunk, amíg össze nem aszalódott a levegőn, és végül kidobtuk. De szerintem ez még belefért a természet megismerésébe. Néhány bátrabb osztálytárs könnyűbúvárkodott is a part közelében pipával meg szemüveggel, és hoztak föl a ráktól kezdve, a kagylón át egészen a tengeri csillagig mindent. Tehát a tenger is nagyon jó volt, és megfelelően lekötött minket. A tengerről jut eszembe, hogy voltak imaalkalmak a tengerparton, több is, és dicséretet is énekeltünk többet. Nagyon építő volt, főleg amikor ugyanezt megtettük szűkebb körben is. A tenger ezért is maradt meg bennem erősebben.

A hazaútra már eléggé elfáradtunk, de még azt is tudtuk élvezni, és kapcsolatépítésre,- erősítésre fordítani, viszont már megoszlott a társaság véleménye, hogy maradni vagy menni kéne már haza. A hazautazásunk előtt még megálltunk a Tempé-völgyébe, ahol egy csodálatos folyó található, és utólagosan sajnos kiderült, hogy a bálványokból és szentképekból annál több volt ott. De abból nem szenvedtek hiányt a városok, falvak, és természetesen minden út mentén találhatóak ilyen kis bálványos dobozok. De nem kell figyelmet fordítani rájuk, mi is inkább a tájra és a látnivalókra figyeltünk. Tehát ez az utazás rövidebbre sikeredett mint a kiutazás, de már fárasztó volt, mivel új alvó pózokat kellett felvenni, vagy kitalálni, hogy ne zsibbadjunk el "alvás" közben.
Tehát összegezve az utazást: sok mindent láttunk, sok mindent tanultunk is, és jól is éreztük magunkat, amit mindenki elmondhat, és ezt az egész osztály egyöntetűen kijelenti. Ezért az ajándékért (mert ez egy ajándék) hálával tartozunk Grüll Tibor tanár úrnak, a bizalomért, az út elvállalásáért, és a fáradozásaiért, amelyeket mind itthon, és mind odakint nyújtott értünk. Hálásak vagyunk Varga Eszter tanárnőnek is, a sok segítségért, amit kaptunk odakint és azért is, hogy Grüll tanárurat segítette, és levett némi terhet a válláról. És nem utolsó sorban hálásak vagyunk a Valinak az egész út szervezéséért, és azért, hogy ő is a mi javunkat akarta. Köszönjük.

Fejős Tibor

Publikálta: Adminisztrátor
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium