BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tanórán kívül
Bornemiszások az „Élet menetével” Auschwitzban
2014.05.06.
2014. április 28-án iskolánk 36 diákja, négy tanár kísérővel részt vett a nemzetközi Élet Menetén Auschwitzban. Az idei menet középpontjában Magyarország állt, mivel idén van hazánk német megszállásának 70. évfordulója. Ez a kiemelt figyelem a közös megemlékezésen lévő, több magyar vonatkozású beszédben, műsorszámban, illetve a magyar delegáció, meneten betöltött előkelő helyében valósult meg.
Az indulás vasárnap, késő délután volt, a Keleti-pályaudvarról, így tehát ott folytattuk a menetet, ahol az Magyarországon abba maradt. A vonat reggeli érkezése után, egyből az auschwitzi táborba mentünk, ahol egy volt bornemisszás tanuló, Bikki Noémi vezetett körbe minket. Nem írnám le szisztematikusan az állomásainkat, hanem csak párat megemlítek azok közül a helyek közül, amelyek szerintem a legjobban érzékeltetni tudják azt, hogy milyen légköre van a tábornak, így tehát, hogy milyen nyomás kísért végig bennünket. Az első, és egyben legmegrázóbb hely a krematórium volt, talán nem is lehet elmondani azt, hogy itt, a gyilkolás és a halál szelleme milyen terhet rak a látogatókra, látni azt a termet, ahol több ezer embert meggyilkoltak, majd elégették a testüket nagyon megrázó. Bementünk a magyar barakkba is, ahol egy tárlat várt bennünket, ami amellett, hogy nagyon színvonalas volt, rendkívül érdekes és megdöbbentő tényeket közölt velünk, például a magyar zsidók deportálásával, munkaszolgálatával kapcsolatban, de néhány olyan emberről is szó volt, akik a zsidók megmentésében nagy szerepet vállaltak. Voltunk abban a barakkban, ahol a valamilyen szabályt megszegő foglyokat büntették. Ez a büntetés inkább a kínzáshoz és a lélek megtöréséhez hasonlított, hiszen részben olyan kis kamrák is vannak itt, ahová egyszerre több embert is bepréseltek, így lehetetlen volt leülni, ezek után napokig ott hagyták őket szenvedni, vagy ha csak egy embert zártak is be, akkor is nagy szenvedés árán tudott életben maradni az illető, hiszen gyakran az okozta a halálukat, hogy éjszaka nekidőltek a falnak és odafagytak hozzá. Ezek a cellák szinte kísérteties kisugárzással rendelkeznek, hiszen ott, ahol ártatlan embereket kínoztak és gyilkoltak meg, nem a jó és nem a civilizált, erkölcsös világ képe jelenik meg, hanem inkább az embertelen indulatok, a gonoszság szabad, őrült térnyerése, randalírozása. Láttuk azt a rengeteg cipőt, bőröndöt, szemüveget, amit a megölt zsidó emberektől vettek el. Itt a legmegdöbbentőbb az a rengeteg gyerek holmi, öltözék volt, hiszen nem lehet felfogni, hogy egy ember hogyan képes arra, hogy napközben gyerekeket gyilkol, majd este hazamegy, az egyébként a tábor közvetlen szomszédságában lévő otthonába és ott játszik a saját gyerekeivel... elképesztő. Birkenauban nem volt sok időnk a tábor megnézésére, de ott leginkább a tábor mérete volt nagyon megdöbbentő, hiszen itt több százezer foglyot tartottak fogva, valamint itt volt a legtöbb gázkamra, krematórium, amelyekben több mint egymillió embert gyilkoltak meg. Rengeteg olyan hellyel, információval, tárggyal találkozik még itt az ember, amelyek mind a látogató megdöbbenését eredményezik, de most az Élet Menete szervezésében, nem csak a gyász és a megemlékezés volt a cél, hanem az élet demonstrálása. Az, hogy ahol egyszer a halál menete volt, ott ma az élet menete van, hogy a nácik, akármilyen fanatizmussal, szervezettséggel próbálták megsemmisíteni a zsidóságot, nem sikerült nekik.

Tehát az élet menete volt a nap középpontjában. A menet az auschwitzi és a birkenaui tábor között vonult, a híres "arbeit macht frei" felirattól a talán még híresebb birkenaui halálkapuig, ami a holokauszt egyik legismertebb szimbóluma lett. A magyar csapat vezette a menetet (természetesen a VIP személyek után), egy hatalmas magyar és egy izraeli zászlót cipelve. A média is nagy számban képviseltette magát, a menet során, gyakran "sorfalat álltak" nekünk és így készítették a videókat, képeket és az interjúkat. Rengeteg külföldi csoporttal találkoztunk, akik szintén az élet menetére jöttek, velük sokan próbáltak szuvenírt cserélni közülünk. Ez volt a nap leginkább felszabadultabb része. Megérkezve Birkenauba elkezdődött a közös megemlékezés, amit Pajor Tamás Rosenberg Dani című dalának az angol feldolgozása nyitott, egyébként maga Pajor Tamás is végig ott volt velünk. Majd beszédek, más zeneszámok következtek, amelyekből számunkra a legfontosabb Áder János Magyarország köztársasági elnökének a beszéde volt.
Mi nem vártuk meg a megemlékezés végét, mert akkor szinte semmit sem láttunk volna a táborból, így egy rövid sétával megnéztük a tábor azon részeit, amit azon a kevés idő alatt meg lehetett nézni. Majd jött a hazatérés ideje, a buszokhoz vezető úton a sínek közé beszúrt fatáblákon lévő üzenetek kísértek bennünket (mi is szúrtunk le ilyen táblákat). A hazajövet is vonattal történt, másnap reggel érkeztünk meg Budapestre.

Ez a látogatás egy igazi "életre szóló élmény", még akkor is ha nem pozitív érzésekkel térünk haza. De a legfontosabb amit megtanultunk az az, hogy amiről nekünk szólt ez az út, az ne csak egy személyes, magunkban tartandó üzenet legyen, hanem egy olyan mondanivaló, amit minden embernek tudnia kell.
 

Pintér Guido
Publikálta: Horváth András
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium