BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tanórán kívül
„ Oszi írunk-e ziccet?”
2015.11.01.
A Határtalanul-program keretében negyven diák és hat tanár részvételével iskolánk küldöttsége ismét a Partium és Erdély (és közelebbről a Székelyföld) vidékein járt.
A mostani küldetés a magyar irodalom és történelem és - kiemelt módon a szecessziós építészet - erdélyi vonatkozásait, közös történelmünk, kultúránk számos nevezetes színhelyének felkeresését és az ottaniakkal, felnőttekkel és diákokkal való kapcsolatépítést tűzte ki célul.
Elmondhatjuk, hogy mindez a várakozásokat túlhaladva történt meg. Amellett, hogy egy mostanra jelentősen „nyugatosodott” (főútvonalak, szolgáltatások, életmód) országban jártunk, csodás tájak látványát élvezhettük, részesültünk abból a máshoz nem hasonlítható élményből, hogy milyen is több mint hétszáz kilométerrel keletebbre, hirtelen megint egy „kis Magyarországba”, megérkezni.
Mert ez a legnagyobb kaland: a székelyek földjén: mások a tájak és a pénz, de a nyelv és a közös múlt „honosított” minket hamar. Itt és most fedeztük fel sokan, mekkora kincs, micsoda tárház is a nyelv, amit beszélünk. Folyamatos és élvezetes zene volt fülünknek az ottani nyelvjárás.  A (nekünk szokásostól) másképp kiejtett szavak, a csavaros-székelyes észjárású mondatok és viccek, megfűszerezve az egzotikus, régi magyar szavakkal (lásd: székely-magyar „szótár” a transindex.ro-n)
És mit mondjunk még?  Hiszen kifogynánk a helyből, ha szólnánk a torockói hajnalról, Nagyvárad és Kolozsvár nyüzsgő pompájáról, a szász városok, Brassó és Nagyszeben patinás tereiről és ódon utcáiról, Kőrösi Csoma, Mikes Kelemen, Ady, Jókai, Mikszáth, Gábor Áron és persze Kós Károly folyamatos „jelenlétéről”, a bálványosi (szemvíznek, szájvíznek való) gyógyforrásokról, máshol a borvízekről, az élő képeslap Szent Anna tóról, a nekünk ragyogóan napfényes tordai hasadékról, a micsről (erdélyi „hamburger”- hús) a kürtös kalácsról, a a vaddisznó és szarvaskolbászról, az „eldugott” Vajdahunyad váráról…
És talán még ezeken is túl a látott tanórákról, az ottani tanárokkal megejtett nagy beszélgetésekről, a szívünkbe költözött sepsiszentgyörgyi gyülekezet vendégszeretetéről és a velük énekelt dicséretekről.
Úgy tűnt itt értettük meg igazán, mit jelent egyszerre kereszténynek és magyarnak is lenni – ha az éppen nem papírlapokra, hanem a valóságba van beleírva.
 
ui: a címben szereplő mondat első megfejtője a szerzőtől „büféjutalmat” vehet át. 
 
 
 
Publikálta: Pálfy Gyula
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium