BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tanórán kívül
Erasmus + Future napról napra (csütörtök)
2018.11.16.
A környéken
Elmúlt tanév végén történt kirándulás beszámolója. Az első napok leírása már tavasszal megjelent (lásd Tanórán kívül/Tanulmányutak). A két utolsó nap leírását most adjuk közre.

A csütörtöki napot Saint Nazaire-on kívül, főleg a Le Croisic félszigeten töltöttük.

Reggel 9-kor indult a buszunk az iskolából a Le Croisic félszigetre, ahol egy elég izgalmas nap várt ránk. A körülbelül egy órás busz utunk először az Ocearium-ba vezetett. Itt 10-12-ig volt időnk körbe járni az óceán élővilágával tarkított állatkertet. Itt megtalálhatóak voltak a kisebb állatokon keresztül, mint csikóhal, medúza, a pingvineken át, a nagyobb teknősökig, rájákig, cápákig mindenféle különböző és érdekes tengeri állat. Távozásunk előtt még a szuvenír boltot is körbe jártuk, ahol beszerezhettünk magunknak a különféle vízi állatok mintájára készült ajándéktárgyakat.

Ezután egy 3-5 perces sétával eljutottunk az óceánparthoz, ahol elfogyasztottuk a reggel kapott ebéd csomagjainkat. Majd az ebéd után a félszigeten volt rengeteg szabadidőnk, egészen háromnegyed hatig. Ezt mindenki úgy tölthette, ahogy szerette volna.
Mi magyarok először a part menti kirakatokat, boltokat vettük célba. Én egy helyi cukrászatban kipróbáltam, hogy milyen egy igazi francia ekler (Éclair) fánk, ezt a tevékenységet másnak is nyomatékosan ajánlom. Majd két magyar diáktársammal és a 4 francia kísérő diákkal (Lilou, Eve, Louise és Barthélémy) elindultunk felfedezni a kikötővárost, ahol előzetesen még egyikünk se járt. Így hát kiválasztottuk a legszimpatikusabb utcákat és azokon sétáltunk végig. Az egész városka televolt régi stílusú, aranyos és jó állapotban lévő házakkal.

Mikor már több utcát bejártunk, és nem igen tudtuk, hogy merre vagyunk, telefonos segítséget kértünk. A technika segítségével meg tudtuk állapítani, hogy éppen egy park közelében járunk, így hát arra folytattuk a sétánkat. Az erdős park bejáratánál találtunk egy szélmalmot majd kicsit beljebb egy workout pályát, mindkettőt megnéztük, az egyiket ki is próbáltuk. Majd keresztül mentünk a parkon és a másik végén kimentünk a sziklás óceánparthoz, ahol természetesen sziklákat is megmásztuk. Ezután visszamentünk a parkba, aminek a közepén egy rét volt, ott letelepedtünk és megmutattunk egymásnak magyar, illetve francia nyelvű zenéket.  Az utazás során többször is tapasztaltam, hogy a franciák egy egészen vidám és játékos népség. Erre most is volt egy példa, miszerint a francia diáktársaink kitalálták, hogy fogócskázzunk egyet. Mikor kellőképpen kifáradtunk és úgy gondoltuk, hogy már ideje volna visszamenni, akkor vissza is indultunk az Ocearium felé. De mivel hamarabb is visszaértünk, mint kellet volna, ezért visszamentünk a közeli vízparthoz, ahol leülve tovább beszélgettünk a franciákkal. Majd mikor már tényleg indulni kellet, akkor visszamentünk a buszhoz, amivel elindultunk vissza, de még nem Saint Nazaire-be.

A visszautunk először egy farmra (le jardin des Forges) vezetett, ami egy közeli településen volt, pár perce csak Saint Nazaire-től. Itt csatlakozott hozzánk a házigazda francia osztály (2nd5) nagyrésze. Itt először a (házi)gazda körbe vezetett minket és bemutatta a farm érdekességeit. Megnéztünk több állatot is, például baromfikat, szamarat, bárányokat és nyulakat is (amiket, ahogy megtudtuk, a franciák előszeretettel fogyasztanak). Majd leültünk a megterített sörsátorban, és vártuk, hogy elkészüljön a vacsoránk, ami most így eltért a „szokásostól”. Várakozás közben pedig aláírtuk az emlékkönyvet és beszélgettünk külföldi diáktársainkkal, akikkel ekkora már nagyon jóba lettünk. A vacsora pedig örömünkre nem volt más, mint helyben készült pizza. Érdekesség, hogy mikor már a többi nemzet felállt az asztaltól, akkor mi magyarok még mindig fogyasztottuk a vacsorát.

Ezután időhiányában indulnunk kellet, ezért visszabaktattunk a buszhoz, ahová felszállt minden nemzet, és itt már meglátszott, hogy elég jó lett az egész társaság közt az összhang, mert most már nem nemzeteként elszeparálva ültünk le, ha nem elég vegyesen. A busszal visszamentünk Saint Nazaire-ba, és ott a busz házhoz is szállított mindenkit, először a németeket az ő szállodájukba, majd minket és az erdélyieket a mi szállodánkba. A szállodában pedig eltettük magunkat a következő, és egyben utolsó napra, amit Saint Nazaire-ben töltöttünk.

Írta: Nagy Kristóf
Publikálta: Csaba Zsolt
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium