BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tanórán kívül
Erasmus + Future napról napra (péntek) + összefoglaló videó
2018.11.16.
Az utolsó nap Saint Nazaire-ben


Igen ez volt az utolsó nap, egy nagyon jó, izgalmas és vidám hét utolsó napja. Új helyeken jártunk, felejthetetlen élményeket szereztünk. Új embereket ismertünk meg, barátokat szereztünk, akikkel, ha találkozunk is az se holnap lesz, de sajnos az is lehet, hogy már nem is találkozunk. De ez a nap közel se volt olyan szomorú, mint ahogyan azt az előző mondatokból ésszerűen következtetni lehetett volna. Sőt még a búcsúzkodás is örömteli volt, nem, nem azért mert örültünk, hogy végre itt hagyhatjuk őket. De akkor inkább elmesélem, hogy hogyan telt a péntek.

Délelőtt szokás szerint reggel az első utunk az iskolába (mostmár a nevét is elárulom: Lycée Notre Dame d'Espérance) vezetett. Itt elmondták a nap programját, majd a hat internacionális csoport összeállt és felkészült a megmérettetésre. Milyen megmérettetésre? Ahogy arról már szó eset, a hat csapat között három téma volt kiosztva. E azt jelenti, hogy két-két csapatnak ugyanaz a témája. A kísérlet (az ebből készült videó) és a prezentáció elvégzése pedig azért kellet a csapatoknak, hogy azt majd elő tudják adni. De mindegyik témában csak egy előadó kellet, ezt pedig a két ugyanazon témában dolgozó csapat közül, a tanárokból álló zsűrik döntötték el. Ez volt tehát a megmérettetés. Szóval előadtuk a prezentációinkat és ez után a zsűri be is jelentette, hogy kik nyerték meg a versenyt. A nyertesek elmentek előadni a prezentációjukat, a vesztes csapatok addig meg közösen elmentek megnézni egy kiállítást.

E tevékenységek után egyesítettük erőinket az iskola ebédlőjénél, ahol átvettük piknik csomagjainkat, majd lementünk a parthoz elfogyasztani azokat. Az ebéd után pedig visszamentünk az iskola bejáratához, ahonnan a délutáni „rally” indult.
A rally pedig nem volt más, mint 6 csapatba oszolva megtett város „felfedező” túra. Egy csapatban 4 francia kísérő mellé még a többi nemzet diákjai közül csatlakoztak, majd az előre legyártott térképek alapján kellet egy útvonalat megtenni, ahol különböző állomások voltak. Az állomások általában a város egy-egy nevezetességeit tartalmazták, ahol a kísérőink mindről elmondták a legfontosabb és legérdekesebb tudnivalókat. Emellett néhány állomáson még egy-egy puzzle darabot is meg kellett keresni.
Miután bejártuk a kiszabott és nem kiszabott útvonalakat is, az összes csapat négy óra tájt a Füvészkertben (Jardin des plantes) találkozott. Itt a megtalált puzzle darabokból kiraktuk az ERASMUS logót és megkerestük a gumicukorral teli kincses ládát, amit el volt rejtve a parkban. Ezután még előkerültek különféle finomságok, amiket, mint egy örömteli és élénk, nagyon nagycsalád közösen elfogyasztottunk.

Sajnos ekkor, a hangulat magaslatán elérkezett a búcsú ideje. De megígértem, hogy nem lesz szomorú.   Mivel még a délutánból volt még hátra pár óránk és az idő egésznap meleg és napsütéses volt, úgy döntöttünk, hogy megnézzük még egyszer a tengert. Ehhez pedig próbáltunk francia diákokat (egyben már barátokat) is meginvitálni, az utolsó beszélgetések, csoport és nem csoportképek készítése közben. Két franciának szabad volt a délutánja, úgyhogy tőlük még el se kellet végleg köszönni. A többi külföldi diáktársunknak habár „Viszlát!”-ot kellett mondanunk, de a technikának köszönhetően könnyen tudjuk a kapcsolatot tartani.
Sajnos több délutáni tervünket elmosta a hét folyamán a szintén sokat velünk „logó” eső is. De egy kicsit így is tudtunk még a városban sétálni. Majd meginvitáltunk a két francia diákot a szállásra, egy jó vacsorára, amit tanárnőink készítettek (és nagyon finom volt). Ezután még a szálláson társasjátékokkal játszottunk, és mikor az idő olyan tájt járt, hogy a franciáknak haza, nekünk meg pakolni kellett menni, akkor utoljára, de nagyon örömteli és hálás hangulatban búcsút vettünk. Majd a jó emlékekkel tele eltettük magunkat az utolsó, hazautazós napra.

Írta: Nagy Kristóf
Publikálta: Csaba Zsolt
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium