BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Ökoiskola
Oktatásért Közalapítvány
Új Széchenyi Terv
Sportoló Nemzet
Művészetek Palotája Budapest
Erasmus+
Határtalanul
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tanórán kívül
Erasmus + Erdély Brassó
2019.06.06.
Iskolai csoportunkkal Erdélyben jártunk és megtapasztaltuk a rendkívül híres székely vendéglátást.
Romániában ébredtünk az első nap reggelén, mivel éjfél körül léptük át a határt. Az állomáson már várt ránk az erdélyi tanárunk, aki taxikkal vitetett minket az iskolába. Az aulába belépve egy csoportban álltak és vártak ránk az iskolai kórus. Amint befutott az utolsó taxi végighallgattuk a kis műsorukat, ami rendkívül érdekes volt.

A következő állomásunk a polgármesteri hivatal volt, ahol a polgármesterasszony tartott egy kis előadást majd apró süteménnyel kedveskedtek nekünk. Ezek után megismerkedtünk a csapatunkkal és elkezdtük tervezni a projekt munka részleteit. Majd a csapatunk nagy része a hotelbe ment míg én és két társam családokhoz akiknél ezek után megszálltunk. Személy szerint nagyon kedvesnek és vendégszeretőknek ismertem meg őket. Éhezni náluk képtelenségnek tűnt számomra.

Másnap reggel szintén ez előbbi tapasztalataimat támasztották alá. Még az utazásból maradt szendvicseim mellé még kaptam édességet és két szendvicset nehogy éhes legyek. Az eredeti tervek szerint a Hét létrához mentünk volna de az időjárás keresztbe húzta ezt így egy várat és templomot néztünk meg. Azokat az épületeket még az ott élt németek építették, ami látszott is a helyen. Minden precízen ki volt találva. Három elmeletes lakóházak voltak ahol rendkívül meredek létrákat másztunk meg. Rendkívül érdekesnek találtam, hogy mennyivel más volt az a világ mint most. Az ajtók sokkal alacsonyabbak, az eszközök teljesen mások. Sajnos sok mindent a kiállított tárgyakból nem tudtuk hogy mire használták őket mivel csak németül és románul volt kiírva. Az itt töltött idő minden percét élveztem.

Ezek után Brassóba mentünk ahol a városon keresztül fel másztunk a hegy tetejére. Lehet hogy a helyes kifejezés kis hegy lenne mert nem sokkal volt magasabb mint hazánk legmagasabb pontja. Véleményem szerint nem volt egy fárasztó túra mivel az út nagyobb részét felvonóval tettük meg. Megnéztük a Brasov feliratot ami három méterrel van csak magasabban mint a Kékes teteje. Számomra érdekes volt összehasonlítani a két hegyet. Ettől még tovább mentünk felfelé de csak óvatosan mert a sáros kövek rendkívül csúsztak. A csúcsról a látkép egyszerűen leírhatatlanul gyönyörű volt. Elláttunk Sepsiszentgyörgyig ahol abba a pillanatba már zuhogott az eső míg mi már a napsütésbe szemlélhettük a látványt. A szokásos fotórengeteget mi is ellőttük ahogy az illik. Lefelé úton még jobban kellett figyelnünk a lábunkra nehogy lecsússzunk. Mire leértünk vissza a városba már mindenki nagyon éhes volt. Egy pizzázóba ültünk be enni és megvárni amíg az eső eláll ami nem sokkal megérkezésünk előtt zúdult le. Kisebb bonyodalmak után mindenki megkapta amit szeretett volna és elindulhattunk vissza a szállásokra. Mire visszaértünk addigra csak egy óránk volt a vacsora tálalásáig. Ezt az időt vásárlással és Activity partyval töltöttük el. A vacsora egy speciális román étel volt. Ezek után megint a szállásainkra mentünk és aludtunk egy jót.

Ladjánszki Sára
Publikálta: Csaba Zsolt
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium