BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tantárgyak
Pakson jártunk….
2011.04.12.
Március 10-én felkerekedtünk, hogy felfedezzük Paksot. Pontosabban, a paksi atomerőművet.
Indulás: reggel az iskolából, vidáman, és kalandra készen. Érkezés: ugyanoda 8 órával később, fáradtan, ugyanakkor egy élménnyel gazdagabban.

És ami közötte történt: 30-40 diák, néhány kísérőtanárral egyetemben felszálltunk az iskola elől induló buszra. Odafele, a kényelmes buszon utazva Vámos Lénárd jóvoltából rövid emlékeztetőt hallhattunk az atomerőművek működéséről, hogy némileg felelevenítsük a fizika órán tanultakat. Kivéve persze azok, akik egyáltalán nem is tanultak még róla. Számukra minden információ az újdonság erejével hatott.

Amikor megérkeztünk, s mindenki kedvére elfogyasztotta reggelijét, bementünk a Látogatóközpontba. Itt egy interaktív kiállítást tekintettünk meg; majd újra megtekintettük, immáron egy szakember kíséretében, aki bemutatta a kiállítást, s készségesen válaszolt kérdéseink áradatára. Mindeközben olvashattunk az erőmű történetéről, interaktív táblán szemlélhettük a világ különböző atomerőműveit, energiát gyárthattunk egy szobabicikli segítségével, ködkamrán keresztül tanulmányozhattuk a háttérsugárzást, a kiállítás végén pedig egy elektronikus teszt kitöltésével ellenőrizhettük le tudásunkat (amiért fényképes oklevél járt!).

Ezek után került sor magának az erőműnek a megtekintésére, belülről. Talán ez volt a látogatás legizgalmasabb része, s csak azt sajnáltuk, hogy kissé sietős tempóban kellet bent haladnunk. Néhány biztonsági ellenőrzés után behatoltunk. Először a turbinacsarnokba mentünk, ahol nagy zaj és a turbinák fogadtak minket; majd üvegen keresztül megnéztük a blokkvezénylőt, azaz a blokkokat vezérlő ún. „operítav pultok”, monitorok, gombok, órák, mérőeszközök végeláthatatlannak tűnő rendszerét.

Legvégül a reaktorcsarnokra vetettünk néhány pillantást, szintén üvegen keresztül, tudniillik csak a dolgozók mehetnek be oda, ahol ténylegesen zajlik a reakció. Mindeközben idegenvezetőnk türelmesen magyarázott a különböző állomásoknál (kivéve persze a turbináknál, mert ott semmit nem lehetett hallani). Elmesélte viszont, hogy milyen hosszú út vezet odáig, míg valaki a blokkvezénylőben dolgozhat, vagy például, hogyan teszi át a használt uránkazettákat az erre specializálódott gép a pihentető medencébe, ahol aztán hosszú évekig hagyják hűlni a forró, használt fűtőelemeket. Vagy például, hogy mennyire szigorúan ellenőrzik a dolgozókat, hogy semmiféle káros hatás ne érje őket, míg bent dolgoznak az erőműben.

Látogatásunk ezután véget ért. A recepcióhoz visszatérve egy fűtőelem-makettet eltettünk emlékbe, ami azt szemléltette, hogy egy körülbelül borsószem nagyságú uránból mennyi energiát tudnak kinyerni. Egy háztartás évi energiamennyiségét. Ezt biztosan megjegyeztük: az atomerőmű hatékonyabban és nagyobb mennyiségben tud energiát előállítani, mint bármelyik másik erőmű. És megfelelő hűtőrendszer és egyéb óvatossági intézkedések mellett egyáltalán nem veszélyes.

A tanulságok levonása után hazafele vettük az irányt. A buszon Csaba Zsolt tanár úr közreműködésével egy érdekes teszt kitöltésében vehettünk részt, amiben az aznap hallottakról kellett számot adnunk… Ha nem is minden kérdésre tudtuk hibátlanul a választ, a lényeget megjegyeztük. Ezúton is köszönjük a lehetőséget, hogy ellátogathattunk Magyarország egyetlen atomerőművébe, ami ki tudja meddig fog még működni…
 
Zsilinszky Dorina
Publikálta: Csaba Zsolt
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium