BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Diák
Pálfy Gergely: Én meg a Jenőék
2011.10.01.
 Abban az időben történt ez a neves eset,
Mikor még a postás keresett, nem is keveset,
Én a Dessewffy Pál iskolába jártam,
S a 8b-ben barátok voltunk hárman:
Én, a Géza, meg a Jenő,
Az a híres iskolakerülő.
 
 Olyanok voltunk egyenként, mint rajzfilm főhőse,
Akiről erőst sejtik, hogy volt egy balek őse,
Mert mindig valami galibába kerül,
Amin a gyermek közönség nagyon derül,
Bár bosszantó és az ember inkább leül,
De azért kedveljük őt valahol belül.
 
Szóval hasonlítottunk mi egymásra hárman,
Kívül, mint a krumplik, belül, mint a tojás a tálban,
A folyosót mi mindig együtt jártuk,
 A becsöngőt is egy sarokban vártuk.
Egy s másban azért a csoport ketté vált,
Ilyenkor egy ellenébe kettő állt.
 
Például: ők szerették a matekot, én utáltam,
Géza busszal ment, míg Jenő jött utánam,
S egyéb látszólag, amúgy banális eset,
Amin úgy összeveszhetsz, hogy csak lesed,
Persze másnapra teljes a béke,
S minden viszálynak köztünk vége.
 
Na de térjünk a lényegre: történt egyszer
Az nap, mikor a szertárból elfogyott a vegyszer,
Hogy egy fizika tézé után éhesen,
Már nem emlékszem teljesen élesen,
De nagyon vártuk a kosztot,
Ám az idill hamar szétfoszlott.
 
Először elénk került egy tál bizarr leves,
Benne virsivel bolondított káposzta, fejes,
Amit követett egy sötétzöld főzet,
Evése már önmagában is hőstett.
Mi csak néztük dermedt csendben,
 Éreztük, valami nincsen rendben.
 
Végül megszólalt Jenő: „Ne legyünk olyan ostobák!
Ezt az ételt a készítőik meg se kóstolnák.
Menzakaja nélkül ránk szebb élet vár,
S lehetnénk szabadok, Géza szólj már!”
Mi nem maradhattunk tétlen,
Fogadást írtunk a héten.
 
A fogadalom így hangzott: „Bárki bármit tehet,
Még akár cukrozott tejfölös tésztát is ehet,
Én ugyan nem fogok.” Vettük a papír felét
És a három barát ráírta a nevét:
Én, a Géza meg a Jenő,
Az a híres iskolakerülő.
 
Ekkor, ahogy az lenni szokott először,
A lélekből egy büszke érzet előtőr,
Rossz pillanatban kevélyen szól a száj,
S az öröm helyett marad bennünk aszály.
Így történt meg velünk ez,
 Ránk került egy lenéző mez.
 
Ugyanis már a fogadalmat követő napon,
Gézától a következő esemest kapom:
„Aki menzán eszik, az nagyon menő,
Suliban szaladgál, mint Gagyog Benő”.
Én ezen nagyot röhögök,
Mint hajdanán tették a görögök.
 
Máskor trónunk volt a nagyszünetben egy pad,
 Nevetségünk tárgya: ebédre igyekvő had.
Megint máskor lement ebédelni Ákos,
Mire feljött minden füzete mákos.
Ma azt mondanám, hogy gyalázat,
De akkor nem volt bennünk alázat.
 
És most jön a fordulat: egyik fényes reggel,
Kissé későn ébresztett a konyhai vekker,
Én félálomban szédelegtem az úton,
Közben nagyokat merengve a múlton;
Már buszon vagyok, s felhív Anna,
 Közli, hogy osztálykirándulás van ma.
 
Rohantam, közben szétrebbent körülöttem a park,
Célpontom volt a vonat, melynek otthona a part.
Leszálltunk a vonatról egy erdős vidéken,
Én végig a Jenőéket kísértem,
Hárman összehoztunk egy bakit,
Melytől az ember inkább lapít.
 
Elmaradtunk a többiektől a völgyben lent,
Egy elágazásnál mi balra, az osztály jobbra ment.
Így hát zsömle és térerő nélkül
Fagyban, mitől az orca kékül,
Bolyongtunk az erdőben rég,
Lassan besötétedett az ég.
 
Végül megszólalt Jenő: „Semmi közepén állunk,
S uzsonna nélkül táska nyomja vállunk,
Gyomrunk üres, magához étket venne,
Ennél, még a menza is jobb lenne.”
Egy alak jött felénk, mely menő –  
A sötétben megjelent Gagyog Benő.
 
Másnap a suliban megszólalt a csengő szava,
S rohant az ebédlőbe gyereksereg éhes hada.
Az étkezők előtt rizs van, meg hús pácban,
Ezt boldogan fogyasztják a srácok, hárman:
Én, a Géza, meg a Jenő,
Az a híres iskolakerülő.
Publikálta: Diósy Anna
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium