BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Diák
Hollós Illés: Soha többet plágium
2012.01.15.
Éjjel kettőkor Gregory, egy amerikai paneldzsungel egyik lakótömbjének negyedik emeletén, bágyadtan meredt maga elé. A kis szoba padlója szennyes ruhákkal, az asztal ételmaradékokkal, a mosogató koszos edényekkel volt tele. Greg már egy hete nem ért rá a lakást rendbe tenni, mert az atomfegyverekről írt szakdolgozata nagyon lefoglalta. Az idejétmúlt számítógép néha-néha hangosan felbúgott, majd visszaállt szokásos, zakatoló állapotába.
 
„ Huszonnégy oldalt sikerült írnom egy hét alatt, és még az elején vagyok - biztatta magát Gregory Davis az Arizona állambeli Phoenixben - Lassan másfél órája itt ülök, és még semmit nem írtam” - járatta tovább az agyát. „Majd holnap az egyetem könyvtárában folytatom, addig legalább alszom egy kicsit”.

Reggel nyolckor Greg már a melegen fűtött könyvtárban kuksolt egy fél literes kávéspohár mellett. Rácsatlakozott az egyetem szerverére, megnyitotta a keresőt és várt. Egyszer csak, a Gregnél már megszokott, hogy ez eddig miért nem jutott eszembe? kiáltással már gépelte is be a kereső szoftverébe a legfrissebb hacktool nevét, amivel könnyen rátalált a Pentagon egyik titkos szerverének nyitott portjára. Innen már egyszerű volt. Megkereste az Amerikai Egyesült Államok fegyverkezésével kapcsolatos információk tömkelegét és letöltötte. Ugyanabban a pillanatban a Pentagon nyomon követte a nem várt vendég IP-címét.
 
Egyszer csak ismerős hang ütötte meg a fülét:
- Greg Davis! Maga már egy hete késik a záróvizsgájával. Ebből nem lesz diploma.
- Bocsánat, tanár úr, már a végén tartok a diplomamunkámnak, kaphatnék még egy hetet?
Addigra biztos kész lesz.
- Ne haragudjon, kedves Davis úr, de ez nem óvoda, ha nem bántom meg. Holnapra legyen az
asztalomon a diplomamunkája. És most ha megbocsát. További szép napot.
 
Másnap kora reggel Greg ismét a több évszázados múlttal rendelkező egyetem felé lépkedett.
Ezen a verőfényes őszi reggelen Greg kopogtatott. „Szabad!”- jött a válasz Jones
igazgatóhelyettes irodájából. A nap besütött az ablakon, az igazgatóhelyettes pedig gőzölgő
bögrével a kezében nézte az iskola ablakából elé táruló látványt.
- Jó reggelt, igazgatóhelyettes úr- szólt nyájasan Gregory- elhoztam a dolgozatomat.
- Ezerszer megmondtam már, hogy tanár úrnak szólítsatok. Utálom ezt az
igazgatóhelyettesi állást. Magának is jó reggelt, Davis. Tegye csak le az
asztalomra. A vaskos papír halkan csattant egyet, amikor Greg az üvegasztalra
helyezte. „Remélem… ó bárcsak ne jönne rá”- morfondírozott az egyetemi hallgató,
majd halk léptekkel kisurrant az irodából. Sieteve távozott az egyetem véget nem
érőnek tűnő folyosóiról. A portához érve motyogott valami köszönésfélét az őrnek,
majd távozott. Gregnek mintha egy kő esett volna le a szívéről. Mélyet szippantott a
friss levegőből, mely a szabadság érzetét keltette, és egyből jobb kedvre is derítette,
majd elhagyta az egyetem területét.
 
„Biztos, hogy rájött. Különben nem hivatott volna az irodájába”- gondolta Greg az
egyetem bejáratánál - Majd meglátjuk. A folyosón lépkedve érezte, ahogy remegni kezdenek
a lábai. Az iroda ajtaja előtt megállt. Mély levegőt és bátorságot vett, majd kopogtatott. Egyet,
kettőt, hármat… majd jött a belépésre felhatalmazó válasz: „Szabad!”
- Jó reggelt, igazgatóhelyettes úr. Hivatott?
- Igen. Kérlek, foglalj helyet! Greg lassú léptekkel közelített a székhez, majd belehuppant.
 
Nem is szaporítanám a szót, inkább rátérek a tárgyra. Honnan van ilyen részletes
információd az amerikai atomprogramról? Utánanéztem az interneten, és senki sem publikált
ilyen részletes szöveget az atomfegyverekről. Te találtad ki, mert nem volt elég anyag a
dolgozatod befejezéséhez?
- Uram - szólt remegő hangon Greg- ezeket mind a Pentagon szerveréről szedtem le.
- Na, ne nevettess már- emelte fel a hangját az igazgatóhelyettes. Ezeken a meséken mindig
átlátok. Gregory Davis, te egy tehetséges fiatalember vagy. Képes lennél elrontani öt év
munkáját egy hibásan megírt otthoni munkával? Mondd meg, honnan van az anyag, és esetleg
esélyt adok egy új szakdolgozat megírásához.
- Uram…én tényleg…
Három koppanás az iroda ajtaján.
- Szabad!- szólt mérgesen az igazgatóhelyettes, mintha az érkező egy régi ellensége volna.
Az ajtó lassan kitárult, és három öltönyös, napszemüveggel felszerelkezett, szikár testalkatú
ember állt az ajtóban.
- Jó reggelt- szólt a legelöl álló barátságos hangon - James Morgan, FBI. Bocsánat, hogy
megzavarom a beszélgetésüket, de sürgős ügyben jöttem. Az igazgató úr nincs az irodájában,
ezért fordultunk magához. Be kéne fáradnia velünk az FBI kihallgatójába. Kérem, fáradjon
velünk.
- Még visszatérünk erre - szólt komoran a helyettes, majd halk léptekkel távozott az irodából.
Greg ismét fellélegezhetett.
 
A hűvös kihallgatószobában ketten voltak csak. Morgan és Jones.
- Tehát ön azt állítja, hogy csak Gregory Davis, a mi kis heckerünk, maga és az igazgató
úr tudnak az atomfegyverekről. Nincs tudomása olyan személyről, akivel Davis esetleg
megoszthatta volna az adatokat?
- Még egyszer mondom, hogy nincs. Nem igazán volt ideje megosztani. Egy nap alatt írt
meg egy 70 oldalas szakdolgozatot. Szerintem aludni sem volt nagyon ideje, nemhogy még
beszámolót tartani egy forró kávé és a feltételezett személy társaságában.
- Tudja, azt a sok bizalmas információt a Pentagon szerveréről azért tudta Davis letölteni,
mert így ellenőriztük le, hány személy, illetve szervezet próbálja megheckelni a szerverünket,
hogy aztán lekapcsoljuk ezeket az embereket. Így jutottunk el Gregoryhoz és önhöz…
- Ó?! Most már én vagyok az elsőszámú gyanúsított? Holnap már az igazgató úr lesz? Hát
ez nevetséges. Nézze már a dolgokat reálisan. Mi lett volna az indítékom? A pénz? Engem
a pénz nem motivál. Kapok én éppen annyit, hogy ne kelljen más állás után néznem, és ez
nekem éppen elég. És most, ha nem bánja, hívom az ügyvédemet.
- Azt jól teszi, mert szüksége lesz rá. Bár csodálkoznék, ha lenne ügyvéd, aki ilyen komoly
jelentőséggel bíró bizonyítékok mellett elvállalná magát.
- Várjon egy kicsit! Mivel vádol? Hogy volt egy- két belső információm, amit állítólag a
Pentagon honlapjáról szedtem le? Na és? Kinek fáj ez?
- Ez alapján még nem ítélnék el olyan súlyosan. De azért már igen, hogy kereskedett az
illegális természetű adatokkal. Nem rémlik?
- Be kell, hogy valljam, hogy a legcsekélyebb mértékben sem dereng. Hálás lennék, ha
felvilágosítana.
- Nem bánom. Minden egyes Pentagon honlap-látogatónak automatikusan elraktározódik az
IP- címe egy szerveren. Az öné is leltárba lett véve, miután letöltötte azt a kényes természetű
anyagot. Innen már gyerekjáték volt visszakövetni az IP- címén keresztül az elmúlt 8 év
minden egyes ki- és bejövő üzenetét, tranzakcióját. Ön az elmúlt hónapban 35 millió dollár
ellenében arab kézre játszotta az információkat. Ez hazaárulás. 25 év életfogytig tartó
szabadságvesztés. Nem áll jól a szénája, uram.
- Ön FBI-os. Sok év tapasztalat áll a háta mögött. Maga sem gondolhatja komolyan, hogy a saját számítógépemről bonyolítok le egy ilyen fontos üzlete, és a hackelést is én viszem
végbe? Mint egy rossz krimi.
- Esetleg van valakinek hozzáférése az ön computeréhez?
- Csak egy személynek, de ő biztos, hogy nem követhette el. Habár… - Jones hosszas
hallgatás után kinyögte a nem várt nevet. Rainold McKeehan. Ő az igazgató. Morgan a
kihallgatószobát szélsebesen elhagyta, és vissza sem tért az ezt követő négy órán belül. Ismét
az ő cipőjétől zengett a kihallgató, ahogy körbejárta az elsőszámú gyanúsítottat. Száját,
akárcsak a kihallgató ajtaját, szélesre tárta. Egy doboz fánk és egy pohár kávé volt a kezében.
Nem kellett sokáig várnia Jonesnak, hogy megeredjen az ügynök nyelve, ami érthető is volt.
- Jó tippet adott. Szeretnék az ügynökség nevében bocsánatot kérni, és engesztelésül egy
darab fánkkal megkínálni.
- Csak eggyel?
- Igen, csak eggyel. Rátérve a lényegre, körözést adtam ki Rainold McKeehan-re, és
sikerült is elfogni. Megpróbált disszidálni, de a határőrök jó munkát végeztek.
- És nekik is küld majd fánkot?
- Ne legyen cinikus! Van egy jó hírem a maga számára.
- Hazamehetek?
- Ennél egy kicsit komolyabb dologról van szó. Beszéltem egy - két fejessel az ön
érdekében, úgyhogy ön az új igazgatója a Phoenix-i Egyetemnek. Ami pedig a fiút
illeti, kiderült, hogy semmi köze sem volt az ügyhöz, de az egyetemről eltanácsolják,
és örülhet, ha ennyivel megússza.
 
Jones nem hitt a fülének. Ezt még egyszer át kellett gondolnia. Felállt, majd kezet rázott
James Morgannel az FBI-tól, és kisétált a kihallgatóból. Lassan, kimérten lépkedett. „Először
Gregory, aki fennakadt a Pentagon hálóján, majd én, mint elsőszámú gyanúsított. Végül az
igazgató…” Közben kiért a központi épületből, és már csak néhány lépés választotta el az
úttesttől. Még utoljára visszanézett, majd halkan csak annyit mondott: „Soha többet plágium.”
Publikálta: Diósy Anna
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium